Dimitrij Szergejevics Mereskovszkij orosz
← Dmitry Sergejewitsch Mereschkowski, Dmitrij Merezskovszkij, Dmitri Merejkowski
1866. augusztus 14. (Szentpétervár) – 1941. december 9. (Párizs)
Tudástár · 39 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv
| Katalógusnév | Mereskovszkij, Dimitrij Szergejevics |
|---|---|
| Nem | férfi |
Képek 1
Könyvei 24
Kapcsolódó sorozatok: Krisztus és Antikrisztus · Megváltás-trilógia · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magyar könyvtár Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) · Halhatatlan könyvek · A modern könyvtár Athenaeum · Halhatatlan könyvek Dante · Híres könyvek Athenaeum
Antológiák 1
Róla szóló könyvek 2
Népszerű idézetek
Iamblichosz leült egy kőre, Julianus pedig lábához telepedett; a mester végigsimította a fiú durva fekete haját.
– Szomorú vagy?
– Igen.
– Tudom. Keresel és nem találsz. Nincs merszed azt mondani: Ő van! – és nincs merszed azt sem mondani: Ő nincs!
– Hogy jöttél rá erre, Mester?
– Szegény fiú! már ötven éve, hogy én is ugyanebben a betegségben szenvedek. És szenvednem kell még halálomig. Azt hiszed, én többet tudok, mint te? – Tán én megtaláltam? Ez az az örök vajúdás. Hozzá képest minden más gyötrelem semmi. Az emberek azt képzelik, hogy az éhségtől, a szomjtól, a fájdalmaktól és a nyomortól szenvednek; pedig csak attól a gondolattól szenvednek, hogy Ő talán egyáltalában nincs is. Ez a világnak egyetlen fájdalma! Ki meri magának azt mondani: Ő nincs! – és ki tudja, mekkora erő kell ahhoz a szóhoz, hogy Ő van!
– És te, te nem jutottál Hozzá közelebb soha?
– Háromszor éreztem át azt a gyönyört, hogy egészen egy vagyok vele; Plotinosz négyszer érezte; Porphyriosz ötször. Nekem három pillanatom volt életemben, mely az életet egyáltalában megérte.
– Megkérdeztem erről tanítványaidat; nem tudtak semmit.
– Mernek azok tudni? Nekik elég a bölcsesség héja; a magva pedig majd mindegyiknek halálos.
58. oldal, Hetedik fejezet (Dante Könyvkiadó)
Gogol a kereszténységet nem állítja szembe a felvilágosodással, ahogyan ezt a szlavofilek teszik. De nem állítja szembe a felvilágosodást sem a kereszténységgel, ahogyan ezt a nyugatosok teszik. Gogol, ahogy Európában senki más, azt érezte meg rendkívüli módon, hogy a kereszténység alfája és omegája nem a sötétség, hanem a fény, nem a világ tagadása, hanem a világ igenlése, nem a keresztrefeszítés, hanem a szentséges test.
98. oldal
A ninivei paloták romjai között előkerült egy dombormű, amely egy sebesült nőstényoroszlánt ábrázol, hátgerincébe nyíl fúródott, az állat már a földön vonszolja megmerevült hátsó lábait, de még áll mellső lábain, fejét felemeli, s száját kitátja, mintha még mindig rémíteni akarná az ellenséget elhaló ordításával.
Ez a megsebzett nőstény oroszlán Babilon lelke.
136. oldal
Faustino atya elhagyva San Gervaisot a szomszéd hegyi községbe San Mauritioba ment, a népet égi bűntetésekkel való fenyegetésekkel megrémítette, éjnek idején összegyűjtötte a falusiakat, megostromolta a Buonaccorsi villát, betörte az ajtókat, a kertészt, Stroccot félholtra verte, és kezén-lábán megkötöztette a (talált) Vénusz (szobor)mellé állított strázsákat, az istennő felett elolvasták a régi időkből származó imádságot,…ebben a régi sírokban talált szobrok és edények fölött mondandó imában az egyház szolgája kéri Istent, hogy tisztitsa meg a földből kiásott tárgyakat a pogány szennytől, fordítsa őket a keresztyén lelkek hasznára, az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek dicsőségére… Aztán a márványszobrot darabokra törték, maradványait beszórták a kemencébe, megégették, meszet készítettek belőle, és bemeszelték vele a falusi temetőnek újonnan épített falait.
41. oldal
– Úgy hallottam – jegyezte meg Giovanni -.hogy messer Leonardo nagy tudós.
– Tudós? Hát még mi nem! Hiszen latinul még olvasni sem tud Cicerót összezavarja Quintillianussal és a göröghöz még csak nem is szagol. Ilyen tudós ő! Annyit ért a tudományhoz, mint a tyúk az ábécéhez.
– Azt mondják – folytatta Beltrafio makacsul – hogy csodálatos gépezeteket szerkeszt és hogy a természetről való megfigyelései…
– Gépezetek, megfigyelések! Ezekkel ugyan nem sokra mégy, testvér! Én az én művemben, amelynek címe: ' A latin nyelv szépségeiről' több. mint kétezer új, gyönyörű szólást gyűjtöttem össze. Tudod-e, mennyi munkámba került ez?… Ravasz kerekeket elhelyezni a gépezetekben, figyelni, hogy repülnek az égben a madarak, hogy nő a fű a mezőn, ez nem tudomány, hanem szórakozás, mulatság, gyermekjáték!…
14. oldal
A pápának kissé szédült a feje, nem annyira a bortól, mint inkább a megittasító álmoktól fia jövendő nagyságáról.
Kimentek a balkónra, a ringhierára, amely a Belvedere udvarára nyílt.
Lenn a pápai lovászok a méneket, kancákat kivezették az istállóból.
– Alonzó, hej! Ereszd el! – kiáltott a pápa a legöregebb lovászra.
Az megértette és tovább adta a parancsot: a mének párosodása a kancákkal őszentsége egyik kedves, nagy gyönyörűsége volt.
II/169. oldal
«Micsoda büdösség!» – mondták a tanítványok egy döglött kutya mellett elhaladva. «Mily fehérek a fogai!» – mondta Jézus.
Ez csak muzulmán legenda és nem agraphon; de aki ezt kigondolta, az tudott valamit Krisztusról, szeretett Benne valamit, amit mi már nem ismerünk, nem szeretünk; mintha csak szemével Szemébe nézett volna és látta volna, hogy néz Ő mindenre és mit keres mindenben: ha a döglött kutyában ezt találta, mit találhat az élőben.
«Micsoda büdösség!» – fogják mondani a mi hullánkról is, Ő pedig a mi szépségünkről fog valamit mondani, – és mi föltámadunk.
– Nézd Giovanni, ezt jegyezd jól meg magadnak: a mi tanítómestereink a régi görögök és a rómaiak. Ők megcsináltak mindent, amit az ember meg tud csinálni a földön, nekünk nincs más kötelességünk, mint őket követni és utánozni, mert régen megmondták már, a tanítvány ne akarjon több lenni tanítójánál.
14. oldal