!

Dienes András magyar

1904. november 30. (Kassa) – 1962. augusztus 30. (Balatonalmádi)

KatalógusnévDienes András
Nemférfi
Életrajz

Könyvei 8

Dienes András: Farkasles
Dienes András: Az utolsó év
Dienes András: Négy nap
Dienes András: A legendák Petőfije
Dienes András: A Petőfi titok
Dienes András: Petőfi útján
Dienes András: Bogáncs hadnagy
Dienes András: A fiatal Petőfi

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Delfin könyvek Móra · Történelmi regények Kriterion · Ifjúsági kiskönyvtár

Antológiák 1

Sulyok Magda (szerk.): Petőfi Sándor

Népszerű idézetek

pwz I>!

Eladtak bennünket jól; persze, a magyarnak mindig a vásár után jön meg az esze…

85. oldal Fészkén keresd a toportyánt!... (1969-es kiadás)

bfg3 P>!

– Ma csütörtök van – mondta a főhadnagy –, csak tegnapelőtt voltunk Ocskónál, kedden. Ott is így szállt a hold a mezők felett, és így száll velünk az idő… A Nyitra-parti útnál kerestem tegnapelőtti nyomunkat, már meg se találtam. Gyorsan belepi lépteinket a hó…
– De bizony csak léptünket – szólt csöndesen a szőke bajuszos Pósa –, csizmáink, patkóink nyomát. Sej, de a tisztes nevet, a jó vitézség hírét, azt nem lepi bé se tél, se nagy idő…

Így fejezte be...

Kapcsolódó szócikkek: hírnév
pwz I>!

Pozsonyi, nyitrai, barsi, esztergomi nemesurak gyerekei jártak ott iskolába, de nem annyira a tudomány csecseit szívták, mint jobban a boroskorsókét.

15. oldal Vállald a nevedet! ... (1969-es kiadás)

Mesemondó IP>!

Vannak legendák és giccsek, amelyek szentek.

204. oldal - Pest

pwz I>!

Híre futott, hogy nem fog a hadiszék ítéletre jutni, majd Egerbe viszik erős fedezettel, s ott töprengenek újabb törvénytudók, hogy a Regulamentum Universale mely artikulusát köll ráolvasni…

120. oldal Fészkén keresd a toportyánt!... 1969-es kiadás

Kapcsolódó szócikkek: Eger
nienor82>!

— Hős? — mondta a sápadt Berthóti.
— Nem, soha. . . Nem volt hős. Ahhoz több kell, mint Ocskay. Ahhoz több kell, mint hogy hírért, zsákmányért kockáztassuk életünket. Ahhoz nem elég játékosnak lenni, forró vértől hajtatni, jól lovagolni, bizony nem elég. Azt minden zsivány tudná… Több kell ahhoz!
— Becsület — mondtam kipirosodva, s elnéztem ezt a brigadérost, nagyon beteg ember ez, szeme alatt sötét karikák, mint a halálfej, olyan az arca, de vézna testében máglyaként lobog a hatalmas lélek. Hej, ez az igazi kapitány, ez az igazi tiszt! Most megértem Bottyán szavát, miért bízik törhetetlenül, hogy Újvárt nem veszi meg a német.
— Ügy bizony, becsület — mondta maga elé mosolyogva Berthóti, és egy fűszálat harapdált a foga közt. — Itt kezdődik, itt végződik a katona. Akiben becsület nincs, az vívjon bármily jól, lovagoljon akár tótágast állva a nyeregben, akkor se lesz más belőle, mint Ocskay. Hitvány áruló, ki sötétben jár magányosan, mint egy kapcabetyár, lop, dugdos, paktál.

60. oldal

bfg3 P>!

– Kié ez a gulya?
– Ez? […] Hát kié vón? A seregé. Majd jót öszik bennek.
– De kié vót?
– Kié vót… Ditrikstájé. Ditrikstáj hercögé…
– Úgy vették el?
– 'Sz nem is úgy adta. A majorjábul hajtottam el tegnap este, harmadmagammal…
– Nem ellenkeztek?
– Ki ellenkezett vón? A tehen?…
– Affenét. Hát Dittrichstein herceg…
– 'Sz az Bécsbe van. Ű a császár főfőkomornyikja. Az ég ott essön rájuk…

Farkas jár a selyemréten!

bfg3 P>!

De hiszen ez az egész maga a vén-ravasz vármegye: másoknak zavarodottnak tűnő, de általuk jól észben tartott atyafiság. Mind rokon ez, mind sógor, mind szomszéd, barát; egy pánt fogja körül őket: a birtok… A haza? Verje isten a hazát! A Pálffyaknak Lopassó, a haza és még száz falu, a Bossányiaknak Nagybossány és Kisbossány, a Szunyogh báróknak, ezeknek a labancoknak, Budatin vára, Pyber püspöknek a nyitrai káptalan birtoka, Ocskaynak régi és új uradalma: Ocskó és Sztropkó. Ezt védelmezik ezek, semmi mást, mindig arra az oldalra állanak, ahol megtarthatják a vagyont.

Dobbal ne menj vadászni!

bfg3 P>!

Vak Bottyán… A nép nem így hívja, hanem Jótevő Jánosnak és öregapánknak nevezi. Nagyobb címet kaphat ennél katona, de tisztábbat, fénylőbbet nem.

Dobbal ne menj vadászni!

Kapcsolódó szócikkek: Vak Bottyán
bfg3 P>!

„Olyan időben születtünk, mikor a legnagyobb tudatlansággal szemben a bölcsesség és ennek tanítói egy batkára sem becsültetnek. De azon kétségbe kell-e esnünk? El kell-e hagynunk az iskolát? Számba sem kell venni a jövendőt? Nem! Gyalázaton és szégyenen keresztül az erényre kell törekedni…”

Vállald a nevedet!…

Kapcsolódó szócikkek: Apáczai Csere János