Diana Soto magyar

Kinevettek. Gúnyoltak engem,
s féltek, mert én így is mosolyogni mertem.

78. oldal

Ne adjatok több szerelmet

Ne adjatok több szerelmet.
Mert még csak jön, de már elmegy.
Még csak ölel, de már lépne,
még csak köszönt, s ajtóm tépte.
Még csak kacsint, de már utál,
még csak néz egy másik után.
Még csak figyel, de már fájlal,
még csak visszaél bizalmával.
Még csak nevet, de már gúnyol,
még csak épül, de már rombol.
Még csak ígér, de messze jár,
még csak zümmög, de csúf bogár.
Még csak báb, de lepkét várok,
még csak hídfő, de már árok.
Hisz még csak jött, de már elment…
Miért adtatok több szerelmet?

62. oldal

… fülembe súgja átkait az őszi szél.

A szabadság mindenkinek jár.
Az egyenlőség, már kevesebbnek adatik.
Testvériség?
Balga álom, itt nem sokat ér.

Földjéből kiszakajtott rózsa
vízbe téve meddig dalolna?

Minden bűn s minden vétek megbocsátható.

Nyáj vagyunk, s elvesztünk a puszta réten.
Bolyongunk, s ökrökként halunk meg a súlyos ekében.

96. oldal

A csalódás elmúlik, de a rossz nevelés örök.

Minden miértre van egy válasz, de a te miértedre választ csak magad találhatsz.

Emberek vagyunk, a tehetetlen fajta,
Elhanyatlunk a legkisebb kavicson.
Hisszük, hogy e fajnak van hatalma,
De tőrként száguld felénk ezer szigony.

Keressük a vétkest, keressük a bűnöst,
Megoldást találni, csak erre vágyunk.
Lehanyatló nemzetünk istenítjük,
Mikor már rég szolgáivá váltunk.

66. oldal