!

Dévényi Tibor magyar

1927. november 7. (Budapest) – 2003. január 23. (Budapest)

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Dévényi_Tibor_(kémikus)

Könyvei 5

Dévényi Tibor: Dr. Ezésez Géza karrierje
Dévényi Tibor: Hová lett Artúr?
Dévényi Tibor: Képtelenségek a XXI. századból – Képekkel
Dévényi Tibor: Gamma kommandó
Dévényi Tibor – Gergely János: Aminosavak, peptidek, fehérjék

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Kozmosz Fantasztikus Könyvek, 13 forintos könyvek

Antológiák 43

Gemma
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 49.
Sziládi János (szerk.): Galaktika 67.
Sziládi János (szerk.): Galaktika 101.
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 55.
Sziládi János (szerk.): Galaktika 63.
Sziládi János (szerk.): Galaktika 79.
Sziládi János (szerk.): Galaktika 96.
Sziládi János (szerk.): Galaktika 65.
Sziládi János (szerk.): Galaktika 74.

Népszerű idézetek

>!
Aligabacs

a műszaki átadásnál derült ki, hogy a toronyház nem felfelé, hanem lefelé épült. A komputertervek háromszoros kontrollja dacára az történt, hogy a kivitelezők a reciprok tervet kapták kézhez, s így nem felfelé, hanem lefelé kezdték a munkát.

>!
Aligabacs

A legtalálóbb talán az lenne, ha az ottani állapotokat bifekálisnak (közelről és távolról szar) nevezném.

2 hozzászólás
>!
Aligabacs

– Kell a pénz! – felelte röviden és, visszavonhatatlanul Tubay. – Rengetegbe kerül a víz alatti madárles a Kanári-szigeteken levő üdülőben. Márpedig a dolgozóknak megígértük. 900 személyes, szép nagy madárlest építünk.
– Madárles a víz alatt? – csodálkozott Logodi. – Én eddig azt hittem, hogy a víz alatt halat lesnek. Sőt! Azt is gyanítottam, hogy víz alatt ritkán látni madarat.
– Ez relatív! – felelte Tubay tárgyszerűen. – Attól függ elsősorban, hogy merre néz az ember a víz alatt. Ha lefelé, nyilván elsősorban halakat lát. De ha felfelé? No persze, megfelelő infralátók segítségével rengeteg madarat lehet látni. Éppen ezek a francos és flancos herkentyűk kerülnek olyan nagy halom pénzbe. Éppen ezért rendezünk két tombolasorsolást. A vendégeknek meg sem kottyan, nekünk meg jól jön. A dolgozók meg majd gyönyörködhetnek a sok szép madárban.
– De hát az Isten is megáldjon! – hőzöngött Logodi. – Miért nem tettétek a víz fölé a madárlest? Akkor nem kellene a sok drága inframicsoda meg miegymás!
– Nincs hely a víz fölött! – így Tubay. – Ott épül a halfigyelő. Persze ahhoz is jó sok drága műszer kell, hogy olyan magasról látni lehessen a halakat. De ez is szép nagy lesz. Szintén 900 személyes

3 hozzászólás
>!
Aligabacs

A Központi Szerelőcsarnokban, a rezegtető közvetlen körzetében, összesen két ember dolgozott: Tarpataki Lali mikrotechnikus és Kertóczi bácsi, akit a munkaerőhiányra való tekintettel a nyugdíjból hívtak vissza. Már az első hét után kiderült – még csak a próbaüzemeltetés és nyomáspróbák folytak –, hogy egész nap semmi dolguk. A komputer mindent érzékel, jelez és intézkedik. Egyetlen munkájuk egy zölden pulzáló lámpát figyelni. Ha az elkezd állandóan égni, le kell ereszteni a, szénsavat. Kertóczi bácsi halálra unta magát. Végül is körülnézett. Az új csarnok mögött volt a régi savraktár. Remek kis háztájit lehetne belőle kikanyarítani. Meg is jegyezte Lalinak:
– Sokat mászkál erre a főnökség?
– Ide? – hüledezett Lali. – Még sose fordult elő, hogy ide hátrajönne valaki! Csak elöl, a bejárati ajtón néznek be, de oda is csak egyszer évente, Sose lépnek beljebb.
– Én csinálok itt egy kis veteményest – jelentette be az öreg. – Segítesz?
– Persze. Mit csináljak? – kérdezte készségesen Lali.
– Én összeácsolom a tyúkólat, te pedig, fiam, húzzál ki egy drótot, és kössél fel még egy ilyen villogó zöld micsodát a tyúkól szélire, hogy ha kint kapirgálok, hát akkor is lássam, hogy ereszteni köll-e vagy sem.

1 hozzászólás
>!
Aligabacs

A Holdra utazást elsősorban az tette vonzóvá, hogy a helyi viszonyoknak megfelelően sokkal jobban lehet ott ugrálni, mint a Földön.

Nem kell folyton lihegni (novella)

1 hozzászólás
>!
Aligabacs

Gyorsszolgálat

Lehet, hogy én egy szentimentális liba vagyok, de amikor a ZENO-IV hét év után földet ért, elszorult a szívem. Hiába a legjobb hajó, a legjobb hajózó legénység, a legizgalmasabb szolgálat – hazatérni mégis mindig torokszorító. A hét év pedig mégiscsak hét év…
Hogy megváltozott itt minden hét év alatt! Persze én sem lettem fiatalabb, de vajon én is ennyit változtam? A tükrömből ezt nem tudom leolvasni. Ugyan mit fog mondani a Laci?… Hű, mekkora fogadópályát építettek ide, a régi szinte minikopterparkolónak tűnik! Jé! Eltűntek a régi betonkockák is! Mennyi új üveggömb egyrakáson! Szédületes. Az egysínű sem jött ki eddig, hét évvel ezelőtt! Fantasztikus! Vajon a mi házunk is ennyit változott? Laci egyetlen fotontáviratában sem célzott rá, persze, lehet, hogy csak tapintatból. Még fél óra és kiderül. Úristen! Mi lett a körzetünkből!!! Az utcanév a régi, de minden egyéb más. Teljesen más… Nicsak! Megmaradt a régi cipőjavító műhely! Még a tábla is a régi: Gyorsszolgálat Jé! Ugyanaz az öreg bácsi ül az ablak előtt. Mintha még a köténye is a régi lenne… Hiszen én nála hagytam egy cipőmet! Az indulás előtt már nem volt időm elhozni, meg nem is kellett volna az útra. Hétéves űrszolgálatban aligha hord az ember magassarkú báli cipellőt! Nicsak! Itt a megsárgult cédula! A hét évvel ezelőtti. Rajta a dátum is. Meg a cipő száma. Meg az, hogy sarkalás.
– Jó napot. Jöttem a cipőmért!
– Kérem a cédulát! – felelte komótosan az öreg, – majd hátrament. Pár perc múlva jött vissza.
– Jöjjön vissza kedden. Négy után. Addigra meglesz!

Gyorsszolgálat (novella)

2 hozzászólás
>!
Aligabacs

A Kommandó keletolasz hidropedeket, a csúcstechnikát képviselő Trabantinókat használ. A szerfelett mozgékony és felfordulékony együtemű, egyhengeres hirdopedek még tekintélyes bűzerejükről is híresek. Nagygyakorlatok során kis gondot okoz az a vitathatatlan tény, hogy a Trabantínók kicsik, a Kommandó pedig – a mestert is beleszámítva – 10 tagú. A rengeteg felszerelésről nem is beszélve! Ezen úgy segítenek, hogy a Kommandó néhány tagja, általában Kobra, Szikla és a testes Rosenhügel fivérek taxikkal követik a konvojt.

>!
selfmadehell P

Ezer és egy lehetőség van a hozzászólásra, ha az ember ismeri a vitatott kérdést, ért hozzá. Még ennél is több lehetőség van viszont, ha az ember azt sem tudja, miről van szó.

>!
Aligabacs

Új téma

A vakítóan fehér villa a tengerpart legszebb pontján épült. A szinte feketének tetsző gránitszikla úgy hajlik itt a kékvizű öböl fölé, mintha csak a tenyerében tartaná a kis épületet. A szikla itt csaknem függőlegesen ereszkedik a vízre. A fennsíkot a déli oldalon dús citromliget takarja, ameddig a szem ellát. Illata úgy borítja be a gyönyörű tájat, mint könnyű fátyol.
A teraszon két férfi ült. Az író és barátja. Előttük nehéz, fűszeres vörösbor. Az Író beszélt. Zaklatottan, fel-felugorva kényelmes párnái közül. A másik szinte rezzenés nélkül hallgatta a kergetőző, túlhevült mondatokat.
– Nem egyszerű kalandtörténetet akarok megfogalmazni. Ennél többet! Sokkal többet. Emberemet a jövőbe akarom repíteni a gondolatok szárnyán. Nem egy-két év, de évszázadok távlatába!!! Nem tudom, érzed-e, mekkora a lehetőség ebben a gondolatban? Mit tenne egy mai ember a jövőben? Természetesen akkor minden más lesz. Mások az épületek, a ruhák, az ételek, másképpen közlekednek, másképpen szeretkeznek, más lesz a társadalom is. De szerintem az ember éppen olyan lesz, mint a mai. Vagyis dolgozik, eszik, alszik, iszik, szeretkezik és mindent megtesz, hogy kicsiny kis környezetének megteremtsen mindent, ami fennmaradásához szükséges. Vagyis él. De minden más, mint ma. És ebben van a történet kulcsa. Ez benne az új. Hát nem fantasztikus??? Már a címe is megvan: Pillantás a jövőbe!
Az író megtörölte verítékes homlokát, és aprót kortyolt a nehéz borból. A csendet barátja törte meg.
– Milyen hosszúra tervezed? – kérdezte.
– Hááát – felelte az író –, ha apró jeleket használok, három agyagtáblára ráfér.

Új téma (novella)

>!
Aligabacs

Felhívás!

Az Egyesült Világegyetem Szervezete az Általános és Egyetemes Leszerelés 25. évfordulója alkalmából felhívással fordul a Világegyetem minden élőlényéhez:

emberekhez,
egyorrúakhoz,
kétfejűekhez,
zéixekhez,
huhukhoz

az egyetemes béke megőrzése érdekében.

A béke alapja az egyenlőség! Az Egyesült Világegyetem Szervezete felhívásában leszögezi, hogy a Világegyetem valamennyi élőlénye

színre,
vallásra,
fejek számára,
orrok számára,
egyebekre

való tekintet nélkül

EGYENLŐ!!!

Kivételt képeznek a

huhuk
és a
2. sz. mellékletben felsoroltak.

Róma, 2085.
E. V. Sz.

Felhívás (novella)

5 hozzászólás