Demeter Norbert

Richard teste kezd teljesen elernyedni.

(első mondat)

New York-ban tedd azt, amit a New Yorkiak tesznek.

Sokkal öregebbnek látszik, mint első találkozásukkor, mintha lassan aszalódna, mint ablakpárkányon felejtett, szaftos füge a nyári nap fényében.

– Az emberek régen azt gondolták, hogy a fénykép elrabolja a lelket és a fotóba zárja azt.
A gondolat friss, hűs szellőként suhant át a fején, belekapva a rettenet ködébe, felkavarva azt. Libabőr szánkázott végig a testén, s néhány dolog a helyére kattant.
– Tényleg bezárták az emberek lelkét a képekbe? – elmélkedett, de ez már az érdeklődés
hangja volt és nem rettegés szólt belőle.

Nem volt egy szemernyi kétsége sem affelől, hogy ki áll odakint. Ó, igen, nagyon jól tudta, hogy ki a váratlan látogató, igaz, a történtek nem úgy zajlottak, ahogy elképzelte. Mert gondolataiban hamarosan rituális áldozatként függött egy kötélen, a medence melletti fa vastag ágáról, miközben alatta tábortűz éledt, hogy elégesse őt. S mikor már a talpát nyaldosta a láng, kilépett a házból az iszonyat, pofáján éhes vigyorral, elé jött, hogy fogadja, hogy elvegye lelke halhatatlanságát. Azt hitte, majd meghurcolják, kisemmizik a testét és a lelkét egyaránt, miközben Lanky egykori hívei újra életre kelnek, s a fáklyák fényében kegyetlen kántálás zümmög, mint undok, testtelen óriásméh. A szavak bebújnak a bőre alá, felfalják, még mielőtt a tűz elemészthetné.

A történet egyre jobban összekuszálódott a fejében, s egész lénye
kívánta a normális világot maga köré. A hétköznapi, unalmas életet.

Tudja, a tudatlanság inkább megsemmisíti azt, amit nem ért, mintsem megpróbálná megismerni.

114. oldal, 10. fejezet - Úton-akkor

– Szóval sikerült elijeszteniük. Értem – mondta Barnaby és véleménye kifejezéseként sercentve, oldalra köpött egyet.
– Nem ijesztettek el – mondta Richard, de egy pillanatra elbizonytalanodott.
A kölyök úgy tűnt megérezte megingását és vastag ajkait sejtelmes mosolyra húzta.
– Nem szégyen az, nagyfiú – fűzte tovább. – Van ilyen. Az ember néha beereszt egy-egy gubicsot, aztán ennyi. Lelép. Vissza se néz. Senki sem szereti, ha kilökik a komfortzónájából. Vagy legalábbis a legtöbben nincsenek oda érte.