!

Debreczeni József magyar

Jožef Debreceni

1905. október 13. (Budapest) – 1978. április 26. (Belgrád)

KatalógusnévDebreczeni József
Nemférfi
Életrajz

Könyvei 2

Debreczeni József: Hideg krematórium
Jožef Debreceni: Hladni krematorijum

Antológiák 1

Bori Imre – Szeli István – Tomán László (szerk.): Gyökér és szárny

Népszerű idézetek

Lipe>!

-Bosszúvágy sincs benned? […]
-Igen, de mit tesz az? Ember nem büntethet. Ki biztosít, hogy a halál a büntetés? Hátha az élet az.

164. oldal

giggs85>!

Egyelőre valószínűtlen minden. Nehéz felocsúdni az önkívületszerű káprázatból, kiemelkedni a zsibbasztó rémületből, melybe belesüllyed mindenki, ha belép ide. A látottaknak egyszerűen nem hiszek. Elhatározom, hogy ijesztő látomások állandósulnak zaklatott énemben. Fejemre húzom a halott tetvektől nyüzsgő pokrócát, órák hosszat így maradok. A sötétségben keresem a világosságot, lehunyt pilláim mögött az elvesztett valóságot építem. Égek a hideg krematóriumban.

Nikolett0907 P>!

A hosszú szerelvény német jelzésű, alacsony teherkocsikból állt.

(első mondat)

R_Kingaa>!

A lázálomszerű páriatelepülés felett szakadatlan okádják a piszkosbarna füstöt Birkenau kéményei. A krematóriumvárosban ismeretlen az üzemszünet. Évek óta éjjel-nappal böffen a mérges gáz, remegnek a fehér izzásig hevített kazánok, égő húshegyek szórnak kormos szikrát. Nincs menekvés a látvány elől, nézni kell naphosszat. Jó, hogy már alig látni valamit is; a kéménysor baljós körvonalait tarisznyájába rejti az áldott jövevény: az este.

45. oldal, 5. fejezet

>!

Huszonöt deka kenyérrel nem sokáig lehet „Heil Hitler”-t ordítani.

csgabi P>!

A szemekben pucérra vetkezik a reménytelenség.

17. oldal

csgabi P>!

Mandel bácsi huszonnégy órán keresztül maga elé bámult, makacsul, eszelősen. belemeredt a gomolygásba, a rossz szagú gőzt párolgó embertestek gomolygásába. Öreg keze, melyet hatvan év munkája gyalult mahagóni színre, néha gépiesen megmozdult. Olyanformán, mint a cigarettát tartó kéz. Mandel bácsi mutató- és középső ujja közé fogta a semmit, és fonnyadt ajkához emelte a képzelet cigarettáját. Akár a dohányzást játszó gyerekek, még a füstöt is kifújta. Csücsörített. Érsekújváron túl aztán félrebillent az öreg fej. Halála nem volt esemény. A halál itt már nem lehetett többé esemény.

15. oldal

6 hozzászólás
csgabi P>!

Megállás nélkül robogtunk el a város mellett, pedig Topolyán arról beszélt a 6626-os rendőr, hogy ide hoznak munkára.
– Nem kell félni – ezt súgta titokban a 6626-os. Nagyokat kiáltott az udvaron lézengő, bográcsot cipelő, kutat húzó vagy fáradtan lézengő internáltakra, de közben – ha a német őr nem nézett oda –, amúgy Kakuk Marci-san, dévajul ránk kacsintott, és a fejét csóválta.
1944 májusát írtuk, és ebben az időben kevés magyar parasztot szédített már annyira a nácigőz, hogy ne látta volna: Sztójay, Baky, Endre, Imrédy és a többi hóhér elvesztette a játszmát. A vérért, könnyekért, rúgásokért valakinek fizetnie kell.
A 6626-os itt mégis tévedett. Nem mentünk Kanizsára.

15–16. oldal

csgabi P>!

Holnap… Ki törődik vele, hiszen tegnap az asszonyokat is összeszedték. A gyerekeket is. De miért? Teremtő őrület, miért?

17. oldal

R_Kingaa>!

Auschwitzországban legelőször az undor ösztöne sorvad el.

56. oldal, 7. fejezet