Debra Dean amerikai
Katalógusnév | Dean, Debra |
---|
Könyvei 1
Népszerű idézetek
Már senki sem sír, vagy ha mégis, úgy apróságokon, jelentéktelen semmiségeken, amik váratlanul érik őket. Mi maradt, amitől megszakadhat a szívük? A haláltól nem: a halál mindennapossá vált. De szívet tépő, amikor egyetlen sirály könnyedén fölreppen egy utcai lámpáról. A szárnyai úgy bomlanak ki a mályvaszín égen, mint a selyemsálak, és Marina hallja a tollak susogását. Attól szakad meg a szíve, hogy még maradt egyáltalán szépség a világon.
142. oldal
A messzelátóval ki tudja venni a város szélén fellobbanó tüzet: a vityebszki rendező pályaudvarnál látja először, aztán többet egy rakáson, majd a tüzek egyenes vonalban terjednek tovább a sötétbe borult városi tájon; úgy nyílnak ki, mint a sorba ültetett, narancsvörös tulipánok.
50. oldal
… a lakáskiutalási bizottság unalomig szajkózott válaszát ismétli, amely mindannyiszor elhangzik, amikor Leningrádban szóba kerül az állandó lakáshiány. – Az elkorcsosult társadalmak fennhéjázása az elzárkózás. – Dimitrij mosolyogni próbál, bár a mosoly fájdalmasra sikeredik.
– Elkorcsosulsz velem, Marinocska?
27. oldal
– Isten majd gondodat viseli, kedvesem – biztatja Ánya.
– Nem akarok tiszteletlen lenni, de mindazok után, amiket látott, hogy mondhatja ezt?
Az öregasszony arcára olyan fájdalom ül ki, hogy Marina egyből megbánja, hogy provokálta.
– Nem tudom, hogyan gondoskodik rólad, kedves. A jövőt vasvillával írják a vízre. De imádkozom érted. Abból nem lesz baj.
176. oldal