Deanna Raybourn amerikai

– Anyám mindig azt mondta, hogy nincs annál közönségesebb, mint ha az ember felszaladt szemű harisnyában mászkál […]

(első mondat)

[…] hatékonynak érzem magam attól, ha kipipálhatok dolgokat.

„Engem az igazság érdekel, nem a törvény. A kettő sajnos nem ugyanaz.”

Hatvan éves vagyok, és soha egy pillanatra sem szűnt bennem a bűntudat – válaszolta. – Nő vagyok. Mi bűntudattal születünk. Szégyelljük magunkat, ha gyereket vállalunk, szégyelljük magunkat, ha inkább fogamzásgátlót szedünk vagy az abortuszt választjuk. Szégyelljük magunkat, ha otthon maradunk a gyermekeinkkel, és szégyelljük magunkat, ha visszamegyünk dolgozni. Szégyelljük magunkat, ha lefekszünk egy férfival, és akkor is, ha nemet mondunk neki. Szégyelljük magunkat, ha vagyunk olyan szerencsések, hogy indokolatlanul túléljünk valamit. Olyan átkozottul elegem van ebből. Még soha nem volt semmiből ennyire elegem életemben.

198

– Ez egy japán szerencsehozó macska?
– Egy maneki-neko! – állapította meg Natalie, miközben megkereste ugyanazt az ikont a saját telefonján. A címkéjére pillantott, és felszaladt a szemöldöke.
– Ez biztosan csak valami vicc lehet.
Az integető macska alatt a Menonyauza! felirat szerepelt kézírást imitáló betűtípussal.

Az igazi vezető nem önmagában bízik, […]. Hanem a csapatában.

… Egyébként is csak a lelkem egy kis része utál. Egy nagyon-nagyon apró része.
– Mekkoráról beszélünk? Az utálat mustármagjáról?
– Chia. Az utálat chiamagjáról. Tarts lépést a korral – mosolyodott el halványan Natalie.

19.fejezet, 199 oldal

– Ez úgy néz ki, mint az Én Kicsi Pónim gyilkossági terve – jegyezte meg Mary Alice. – Jézusom, az csillámpor?
– Nekem tetszik – felelte Natalie lojálisan.
– Én nehezen tudom komolyan venni magunkat mint a sors kezét, ha úgy néz ki a tervünk, mint egy óvodai foglalkozás menetrendje.

Anyám mindig azt mondta, hogy nincs annál közönségesebb, mint ha az ember felszaladt szemű harisnyában mászkál – méregette Helen rosszallóan Billie lábát.

(első mondat)

– Meglep, hogy nem Helent üldözitek a szerelmetekkel –jegyezte meg. – Ő a legcsinosabb közülünk.
Mindkét férfi vállat vont.
– Igen, tényleg csinos – értett egyet Gilchrist. – Sőt egyenesen gyönyörű. De az a típus, amit a kanadaiak winnipegi télnek neveznek.
– Winnipegi tél?
– Természetes szépség, de lefagyasztja a tökét annak, aki elég hülye ahhoz, hogy levetkőzzön a közelében