Deák Tamás magyar
Katalógusnév | Deák Tamás |
---|---|
Nem | férfi |
Könyvei 16
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Heti klasszikusok Maecenas, Magyar Hírlap
Szerkesztései 2
Fordításai 8
Antológiák 3
Népszerű idézetek
Az ügyvéd korántsem unta a magányt, de valamilyen halk és diszkrét élőlényt szívesen látott volna házában. Alapos megfontolás után úgy találta: noha a macska halkabb s tán diszkrétebb háziállat a kutyánál, társasága nem olyan értelmes és megnyugtató, mint bizonyos fajtájú kutyáké. Egy izgalmas foxterrier vagy harsány és kihívó magatartású német juhász beszerzése szóba sem jöhetett, nemkülönben oly kósza jellemé, mint a vizsla. Az uszkár ragaszkodó jószág, termete azonban a kert méretéhez képest csekély, a lakásban viszont zavarná a rendet, s a berendezésben is kárt tenne.
Héderfáy elment az egyetemi könyvtárba, hogy kiegészítse kynológiai ismereteit. Kitartó böngészés után, egy nem éppen modern, de azért nem egészen elavult angol szakkönyvre hallgatva, a bernáthegyi mellett döntött, mert ez a fajta grandiózus ugyan, de jámbor, ritkán ugat, kertben felállítandó kutyaházban jól érzi magát, szőrének színei kellemesek, idegrendszere pedig közmondásosan nyugodt.
188-189. oldal, A nyüzsgés a mélyben
Áldás
1.
Egy kisfiú szállt le a
Földre angyalszárnyakon,
de repülés közben jégkristállyá változott.
2.
Az ablaküvegen a jég azonban
olvadni kezdett lassan
és a fiú szívéből most virág növekszik
amit majd felkelve
elültet egy cserépbe:
és ő lesz az eső ami öntözi
majd pedig visszaül a felhőjére.
20. oldal
Harmónia
A kerítés mellett áll egy fa.
Zöld levelei között színes virágok nyílnak.
Este madár formájában
egy angyal ül
a fa egyik ágára.
A holdfényben látja,
hogy a levegőben néhány falevél úszik.
Reggel a napsütésben
verebek ülnek a kerítésen.
Ahogy fölrepülnek,
az angyal és a falevelek
szárnyalását követik
25. oldal
Az öregember helyesen ítélt, amikor a zsemleszínű lelencet nem tekintette megrögzött csavargónak, hanem a mostoha sors áldozatának, aki egy tiszta kutyaélet elmesélhetetlen katasztrófája folytán került az utcára. Vilmos készségesen és fogékonyan barátkozott meg az özvegyi házirenddel, s úgy tetszett, örömét leli az alkalmazkodásban. Hogy fiatal létére milyen tapasztalt és fejlett észjárású állat volt, meghatóan bizonyította a felismeréssel, hogy új gazdája járatlan az ebtartás terén, s mint ilyen, tapintatos eligazításra szorul.
[…]
De tapintatának és föltétlen jómodorának számtalan egyéb olyan tanújelét adta, amelyet méltán elirigyelhettek volna a kutyavilág elkényeztetett főrendjei, a dekadens agarak, a divatosan nyírott terrierek vagy a különleges étkekkel jól tartott uszkárok. Vilmos soha nem ütött zajt, amikor a gazdája aludt, olvasott vagy rádiót hallgatott; jókedvében sem túrta fel a kis lakás szegényes szőnyegeit; ha előfordult, hogy rosszul lett és hányt, visszatartotta magát, amíg elért a konyhai sarokban létesített homokos illemhely-ládáig. Nem ugatott hiába, csak megalapozott gyanúból következőleg; sáros lábbal nem ugrott fel Kiss Adorján gondozott öltönyére, ha visszatértek a sétáról, megelégedett szeretete kíméletesebb kifejezésével; s amikor szaglásával leltárba vette a gazdája bevásárló szatyrában érkező csomagok tartalmát, tartózkodott attól, hogy közébük túrva ellenőrizze benyomásait. Vilmos derék kutya volt…
30. oldal, Történet, kutyával
Tavaszi fák
Tavaszi fák a napsütésben –
árnyék repül a derűs fényben.
Az esőáztatta faleveleken
a vízcseppek sorakoznak fénylő
tükörmozaikként
majd a felhő megöleli őket
és az ágakról fehér virágszirmok
sokasága szakad a virágeső.
A tavaszi fák tetején a magasban
a lomb és az ég összeér mint két tenyér:
látod én egy széken ülök magamban
egyik kezemben bor másikban meg kenyér.
19. oldal
Zrinszky nem volt beteg, de félnapi didergés után valóban nagyon kimerülten érkezett egy padlásról, ahol süketek számára fabrikált primitív hallókészülékkel figyelt egy tanár otthonában tartott népfrontos megbeszélést.
93. oldal, Hivatás