!

De Sade márki francia

Marquis de Sade

1740. június 2. (Párizs) – 1814. december 2. (Charenton-Saint-Maurice, Franciaország)

Tudástár · 11 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv

Teljes névDonatien Alphonse François de Sade márki

Könyvei 12

De Sade márki: Justine, avagy az erény meghurcoltatása
De Sade márki: Szodoma százhúsz napja
De Sade márki: Filozófia a budoárban
De Sade márki: Juliette története avagy a bűn virágzása
De Sade márki: A szerelem stratégiája
De Sade márki: Párbeszéd egy pap és egy haldokló között
De Sade márki: Börtönévek
De Sade márki: Illusztrációk és gondolatok a Nouvelle Justine-hez
Marquis de Sade: The 120 Days of Sodom
Marquis de Sade: Justine ou les Malheurs de la vertu

Antológiák 1

Mark Mitchell (szerk.): The Penguin Book of International Gay Writing

Róla szóló könyvek 4

Cserna-Szabó András: Mérgezett hajtűk
Jovica Aćin: Sade apokalipszise
Maurice Lever: Sade
Guillaume Apollinaire: L'œuvre du Marquis de Sade

Népszerű alkotóértékelések

Timcsibaba77>!

De Sade márki

Roppant kettős személyiség, megmagyarázhatatlan érzéseket keltett bennem. Ép ésszel gondolkozva taszít, mégis vonz. Megbotránkoztató történeteivel a pokol legmélyebb bugyraiba taszít, mégis felcsigáz. Egy roppant bizarr tehetség, mégis lehetetlenség elengedni ezt az „arany kezet”. Olthatatlan szerelembe estem.

Richard_the1st>!

De Sade márki

„(…) Az istenit, hányszor nem fogott el a vágy, hogy nekironthassunk a napnak, megfosszuk tőle a világot, vagy vele borítsuk lángba a földtekét! Az lenne a bűn, s nem azok a kis apró-cseprő kilengések, amiket itten mi művelünk (…).” (Szodoma 120 napja)

Ő „a felvilágosodás sötét árnya”. Csak azzal áltathatjuk magunkat, hogy nem lehetett a valóságban, mint ember olyan kegyetlen, mint az a műveiből kitetszik, hiszen egyrészt életrajzából ez annyira nem bizonyítható (pl. a forradalmi időkben ő is megkapta a „mérsékeltség” vádját és ezért is böribe került); másrészt, úgy is nézhetjük, hogy művei egy külön dimenzióban játszódnak, melyben azok a beteges „vágyak” jórészt csak ott teljesülhetnek; olyan nagy számokkal és olyan lehetetlen helyzetekkel operál, hogy ezek nagy része csak virtuálisan vihető végbe, a gondolat birodalmában és így talán neki is elég volt, hogy csak a képzelete valósította meg.

Sokmindenben sajátosan megelőzte a korát, mert olyan ocsmány ajtókat nyitott fel önmagában, amelyhez egy jól nevelt tudat nem is nyúlna.
A bezárt, haragos, bosszúszomjas, lázadó erotomán a magány zárkájában megteremti pappírjain a végsőkig vitt autokrata nihil tébolyát, melynek hangulata nem is olyan ismeretlen és amelynek sajnos van entitása az emberben és a világunkban is.
Sadeval is az a baj, ami Machiavellivel, hogy ti. attól hogy elmarasztaljuk a mondanivalóját, attól még nem szüntetjük meg a szadizmust is a világban.
Sade filozófiájában mindig hierarchikusan rendeződnek a felek: midig van, aki élvez, s mindig van, aki emiatt szenved. Tudjuk, hogy ez másképp is lehetne, de sokszor mégis így van. Az ő filozófiáját, úgy is összefoglalhatjuk, hogy ő a szabadsággal való visszaélés szabadságát propagálta, amelyben a szuverén a saját szabadsága érdekében tiporja mások szabadságát. A fölényben lévő visszaél a helyzetével, mert a haszonra törekszik, ami noha sokszor csupán a legenyhébb kéj számára, mégis ő ehhez a zsákmányához ragaszkodik. Ez mindig is jelen volt a világban és nagyon is illik a mai korszellemhez is. Sade filozófiája elvi szinten mindig is el volt nyomva, de a gyakorlatban mégis mindig tündökölt…

Egy írásában Sade magát mentve, egyszer azzal érvelt, hogy ő csak azért mutatja meg az élet förtelmes oldalát, hogy az emberek megundorodjanak a bűntől és erkölcsösebben éljenek. Őt ismerve egy pillanatig sem lehet elhinni, hogy ezt komolyan gondolta volna; de mégis, valahányszor becsuktam valamelyik könyvét, nekem mindig az volt az érzésem, hogy ez a vegytiszta bűnösség, amit bemutat, valóban elviselhetetlen és amennyire csak lehet messzire kell kerülni.
Sade nem amorális volt, nem hidegen hagyták a normák, a vallások és más moralitások, mely a pszichopaták jellemzője és ami amúgy a mai világban elég elvárt gondolkodásmód; hanem pont abban lelte élvezetét, hogy taposhatta és gyalázhatta őket. Nem a nihilt élvezte, hanem a nihil destruktív győzelmét. Helyes lehet Camus értelmezése, mikor azt állítja, hogy Sade az örök lázadás megtestesítője, mert ő tulajdonképpen az egész élet ellen lázadt. Politikától, izmusoktól függetlenül, az öntörvényű ideológiája folytán volt köztörvényesen veszélyes.


Népszerű idézetek

Cicu>!

A barátságban őszinteség és egyenlőség szükséges; ha az egyik barát uralja a másikat, a barátság széthull…

24. oldal

1 hozzászólás
Cicu>!

Lenne bár a világ csak egy kicsit is bölcsebb, mindjárt helyére kerülne minden…

137. oldal

Cicu>!

El se lehet képzelni, uraim, mi mindenre vetemednek a férfiak, ha elragadja őket, a képzelet tüze.

263. oldal

Carmilla >!

Hiszem, hogy ha volna Isten, kevesebb rossz volna a földön, hiszem, hogy ha a rossz jelen van a földön, akkor e felfordulás vagy Istentől ered, vagy Isten nem tudja meggátolni; márpedig nem félek olyan istentől, aki vagy gyenge vagy gonosz; szemébe nevetek, kacagom ostorát.

Kapcsolódó szócikkek: Isten
Cicu>!

Lelkierő és türelem kell csak, úgy a legnagyobb akadályok is legyőzhetők.

89. oldal

1 hozzászólás
Cicu>!

Nem az élvezetben áll a boldogság, hanem a vágyban, a vágy útjában álló akadályok elsöprésében.

167. oldal

Cicu>!

Hihetetlen, hogy a szórakozásában, képességeiben amúgy is behatárolt ember mennyire igyekszik még szűkebbre vonni léte határait az ócska előítéleteivel.

320. oldal

Kapcsolódó szócikkek: előítélet