!

David Gemmell brit

1948. augusztus 1. (London, Nagy-Britannia) – 2006. július 28. (Hastings, Nagy-Britannia)

Tudástár · 7 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

Teljes névDavid Andrew Gemmell
NemFérfi

Képek 1

Könyvei 59

David Gemmell: Legenda
David Gemmell: Kard a Viharban
David Gemmell: Árnyjáró
David Gemmell: Éjféli sólyom
David Gemmell: Trója – Az Ezüst Íj Ura I-II.
David Gemmell: A farkas birodalma
David Gemmell: Hollószív
David Gemmell: Király a kapun túl
David Gemmell: Árnyak hőse
David Gemmell: Legendás Druss első krónikája

Kapcsolódó sorozatok: Rigante-ciklus · Drenai Saga · Trója · Makedónia · Jon Shannow · A Hatalom Kövei · A Sólyomkirálynő · Troy angol · Rigante angol · Sipstrassi: Jon Shannow angol · Összes sorozat »


Népszerű alkotóértékelések

Árnyék82 P>!

David Gemmell

David Gemmell engem először a Legenda c. művével fogott meg, és azóta el sem eresztett.
Elolvastam és az egész történet hangulata, a karakterek és minden kis mozzanat a részemmé vált. Ezután a könyv után tudtam hogy meg kell szereznem az összes többit is. Szerencsére akkoriban kezdték el kiadni magyarul a többi részt is.
Mondanom sem kell, megvan mindegyik, amit csak kiadtak.
Ha elkezdem olvasni, bármelyiket, elkap egyfajta Gemmell „láz” és nincs megállás.
S hogy miért?
Mert ezek a történetek egyediek és páratlanok a maguk nevében.
Igen a történetük, a cselekmény, az intrika, a világ leírása és hangulata, mind különösen erős és megragadó, de mindez kevés lenne, ha nem lennének ott benne, azok a különleges karakterek, amik az egésznek a varázsát adják.
Mert minden könyvben ott van az EMBER teljes valója! Ott vannak ezek a hősök, akik bár világokat, vagy csak kisebb falvakat mentenek meg, mégis a maguk nemében minden ízükben…csak emberek. Nekik is megvannak a félelmeik, a sötéttől, a magánytól, az önnön kegyetlen énjüktől vagy bármi más egyszerű dologtól…mégis képesek ezeken túllépni és azt tenni, ami szerintük helyes. Nem számít hogy mit mondanak a feljebbvalók, vagy a tömeg szerint mi a jó, a saját belső értékrendjük mutatja az utat.
És nem csak a nagy legendákat ismerjük meg a történetben, úgy mint Legendás Druss, Skilgannon, vagy Árnyjáró, hanem Gemmell megmutatja az egyszerű emberek által a mindennapi hősöket is, akiket talán nem vesz észre úgy a világ, nem éneklik meg a történetüket mint a nagyokét, de mégis, az ő apró tettük az, ami sokszor megváltoztatja egy csata menetét, vagy elhozza a reményt a sötétségben. Legyen az egy egyszerű katona aki a dárda útjába veti magát, hogy felfogja a Drussnak szánt halálos csapást, mert számára Ő volt az a hős aki miatt volt mersze, ereje a hazája védelmére bevonulni. Vagy egy gyógyító, aki az utolsó percig harcol hogy megmentse a betegét. No meg, vannak itt erős nők, akik igaz támaszok, vagy gyengék akik mégis feláldoznak mindent a családért, szerettükért. Egy földműves aki sosem adja fel, hiába volt rossz a termés és még nagyon sokan mások. Minden könyvben ott vannak ők a Nagy hősök mellett.
Szeretem ahogy Gemmell ír. Szeretem ezt a kicsit keser-édes hangulatát a könyveinek, a cinikus kis felhangot néha, azt ahogy megmutatja a szépségek mögött megbúvó árnyakat, vagy az árnyak tiszta szépségét. Szeretem hogy ezeknek az embereknek vannak elveik, melyek szerint élnek és be is tartják őket. Szeretem ahogy a karakterek alakulnak, fejlődnek vagy feleszmélnek, és azt hogy mennyire emberek…hogy esendőek a nagy hősök is, hogy ők is félnek, aggódnak és sokszor nem bíznak magukban…hogy ők is sírnak mikor egy barátot elvesztenek. Megrendítően emberiek.
És az is megrendítő, mennyi sok igazságot mutatnak meg a történetek, az emberekről, a világról, az életről, legyen az egy könyv vagy a való világ.
Igen, megrendítő az is, hogy sokszor tapasztalja az olvasó azt az igazságot is, amivel nem lehet vitába szállni, hogy mindenképp meghalunk egyszer…mi is akár a hőseink. A kérdés csak az, hogy addig is hogyan élünk, és hogy amikor tükörbe nézünk, szembe tudunk-e nézni önmagunkkal? Azt hiszem ez a legfontosabb…

Gemmell számomra egy örök kedvenc lesz és köszönöm a fordítóknak és a kiadónak hogy volt szerencsém rátalálni!

snowwolf>!

David Gemmell

Most olvasom az író összes könyvét, egymás után, szépen sorban.
Azon töprengetem, hogy mi is fogott meg ennyire, mitől is lettem D.G.-fan.
A remek cselekmény, a kidolgozott világ, élő és fejlődő karakterek?

Az is, de ami igazán fontos volt nekem, az a hősiesség. A Hős. És igen, az lehet Legendás Druss, vagy Skilgannon, vagy Árnyjáró, de vannak a mindennapi hősök: az egyszerű bakák, akik a társaikért – vagy egy általuk felvállalt, elfogadott eszméért – az életüket adják, vagy egyszerűen csak kiállnak egy ügy vagy egy barát mellett, tudatosan kockáztatva, a végsőkig. Mert ordas idők járnak, és Gemmell írja valahol, hogy az összes háborút néhány frusztrált vénember robbantja ki, a halálfélelmüket hatalommal próbálván csillapítani, istent játszva az egójuk megsemmisülése küszöbén.
Szerettem a csatabárdot, a pajzsfalat, a jól kiegyensúlyozott kardokat. A Bernard Cornwell szintjén leírt csatajeleneteket.
Manapság a háború elsősorban nem a csatatéren zajlik, hanem karaktergyilkosság, propaganda, (ön)cenzúra és szájzár működik, így jól esett a Snagaról olvasni, tisztább és emberségesebb halált okoz egy profi csatabárd.
Jó olyan hősökről olvasni, akiknek az életét elvek határozzák meg, akik karizmatikusak, tudnak harcolni, csapatot összefogni és küzdeni akkor is, amikor a végkimenetel (majdnem) reménytelen: mert meghalni mindenképpen meghalunk, ez az ami biztos -írja Gemmell. A kérdés az, hogy addig is hogyan élünk, és amikor a fényesre suvickolt pajzs (vagy csatabárd) tükrözte arcunkkal szembenézünk, vállalható-e az, amit látunk. És amikor eljön a halál, hogyan fogadjuk: félelemtől nyüszítve, akár öregségtől magatehetetlenül, kiszolgáltatva vagy elhülyülve, vagy pedig felemelt fejjel magunkhoz ölelve a halált.

Millefo>!

David Gemmell

Fiatal felnőttként a Legenda volt az David Gemmeltől, ami bevonzott a hard fantasy világába. Több könyve, és világa is megfogott. Ami miatt imádom, az egyedi hangvétel, és a bölcsesség, ami süt a sorok közül. Ha valaki elolvassa pl. a Trója sorozatot David Gemmeltől, bánni fogja, hogy középiskolában nem figyelt jobban. A karakterek élnek, színesek, érdekesek, és gondolom, ez mind a szerző érdeme. Nem véletlen, hogy komoly fantasy díjat is neveztek el róla, véleményem szerint megérdemelten.

balage P>!

David Gemmell

Nagy kedvenc, a történetei cselekmény-központúak, semmi tájleírás, csak a lényeg. Ez nekem bejön :)

2 hozzászólás
Hudson>!

David Gemmell

Már a hetedik könyvetkönyvet olvasom tőle, de mèg mindíg meglep a befejezèsekkel.


Népszerű idézetek

ppayter>!

Különös teremtmények a nők. Beleszeretnek egy férfibe, majd megpróbálják megváltoztatni. Általában sikerrel járnak, és egész életükben sajnálják, hogy ilyen unalmas és megalkuvó emberhez mentek feleségül.

9. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: nők
10 hozzászólás
Melchiadesian>!

Azt mondják, hogy az ember addig nem öregszik, míg él az anyja. Szerintem ez így van. Te mindig gyerek leszel az ő szemében. És ez rettentően bosszantó, de tudod, amikor eltávoznak, az egész világot odaadnád azért, hogy halld, amint még egyszer gyerekként bánnak veled.

357. oldal

1 hozzászólás
Szelén P>!

Rájössz majd, hogy a bátorság és a szerencse gyakran együtt hálnak.

59. oldal, I. kötet

Riszperidon P>!

Háború.
Milyen aprócska szó. És mennyi kínt jelent. Vér, halál, éhezés, járvány, rémület.

13. oldal (Valhalla Páholy, 1994)

Kapcsolódó szócikkek: háború
3 hozzászólás
Rodwin>!

– És te tudod, hogy mi az igazi kincs? – kérdezte az ifjú.
– Hát persze. A hétköznapi emberek zöme tudja. Az elmúlt pár napban odafent jártam a hegyekben, ahol egy fiatalasszony majdnem meghalt. A kisbabája ugyanis megfordult a méhében, de még időben odaértem. Szegény kislány, csúnyán megszaggattatott. De rendbe jön és a kisfiú is egészséges és erős. Néztem, ahogy az asszony magához szorítja
gyermekét és, hogy milyen pillantást vet rá. Olyan gyenge volt, hogy akármelyik pillanatban meghalhatott volna, de a szemében láthattad, hogy tudja mit tart a kezében. És az többet ért minden aranynál. Az apa pedig büszkébb és boldogabb volt, mint bármelyik hódító király, akinek háza kincsektől roskadozik.

I. kötet, 51. oldal

5 hozzászólás
Dominik_Blasir>!

– Spártában nincsenek szajhák.
– Nincsenek szajhák? Ez hihetetlen! Nem csoda, hogy olyan lelkesen vágytok más városok meghódítására.

299. oldal

mcgregor>!

– Mi ez a hely?
– Az a neve, hogy Egy Híján.
– Furcsa név egy fogadónak.
Varsava a férfi fakó szemébe nézett.
– Nem igazán. Egy ventriai pohárköszöntőről kapta a nevét: Váljon valóra minden álmod – egy híján.
– Mit jelent ez?
– Egyszerűen csak azt, hogy az embernek mindig legyen beteljesítetlen álma. Mi lehet annál rosszabb, mintha elérsz mindent, amiről csak álmodtál? Akkor mihez kezdesz?