Darvasi Ferenc magyar
(Gyoma) –
Katalógusnév | Darvasi Ferenc |
---|---|
Nem | férfi |
Könyvei 3
Szerkesztései 1
Antológiák 4
Népszerű idézetek
Egyszer, jóval később, amikor elárvultan ültem egy rendezvényen, mert senki nem jött oda hozzám, ő mellém húzta a székét, odahajolt, és azt kérdezte a maga szelíd, töprengő módján, mindenféle arrogancia nélkül, hogy: mondja, Kriszta, maga kit utál itt a legjobban? Jellemző volt rá ez a mondat, ilyen humora volt.
231. oldal, Tóth Krisztina
Darvasi Ferenc: Köztünk vagy Beszélgetések Mándy Ivánról
Őrzöl ebből az időszakból valamilyen különleges emléket róla?
Egy-két nappal a halála előtt volt egy rendkívül szép utolsó találkozásunk.Tudni kell, hogy a felesége napközben dolgozott, Iván ilyenkor egyedül maradt. Kínkeservesen felöltözött minden nap egymaga, és tett egy rövid sétát. Egyszer megkért rá, hogy tartsak vele. Lementünk az utcára, egymásba karoltunk, amikor szembejött egy nagyon szép fiatal lány. Iván megállt, megnézte magának, és azt mondta elgondolkozva: hát, ezek is… Aztán rám nézett, és az mondta: tudod, hogy tegnap elbúcsúztam tőlük? Elmesélte, hogy megszólított egy lányt, mondta neki, hogy szeretne vele megismerkedni, és elbúcsúzna tőle, mert már nagyon beteg. A lány ráért, felmentek a lakásba, Iván leültette, és elbúcsúzott tőlük. Tudta, hogy már nincs sok hátra az életéből.
97-98. oldal (Bereményi Géza)
Darvasi Ferenc: Köztünk vagy Beszélgetések Mándy Ivánról
Ha végignézett a csoportjain, és kivált, mikor a hetedikeseken, néha teljesen elámult. Nem a gyerekeken, hanem azon, hogy a billegő padok és a helyenként felszedett parketta, az iskola napi gondjai felől nézve – pedig alig egy hónap a gyakorlat – milyen távoli az egyetem, és például a csütörtök esték a Wallesz Luca irodalmi körben, amit eddig a szíve csücskének tekintett.
126. oldal, Fordított nap
Takarított egész délután, olyan fényesre pucolta az ablakokat, hogy esküszöm. Minden hétvégén letörölte a port, hát nem túlzás ez? És csak mosott, mint az az Ágnes asszony a bűntudatával, még középiskolában tanultuk. Meg sem száradt az egyik adag, teregette ki a másikat. A fehéreket először, aztán a színesek következtek, a világosabbak, s végül a sötétek, ebben a sorrendben mindig.
19-20. oldal (Otthonka)
És különben sem ildomos beleszólni a gyerek dolgaiba. Ő fog együtt élni azzal, akit választ, nem én. De hát ez nem egészen így van. Hiszen az ember a párja családját is elveszi, mikor megházasodik. Nem egyetlen személy, hanem a teljes család gondjait veszi a vállára. Már aki normális.
46. oldal (Meglepetés)