Darida Benedek

Tudjuk, olyan a magyar, hogy édesanyja tejével szívja magába a rinyálás művészetét, hogy Mohács kell neki, Muhi meg Trianon, s naptárában kizárólag bukott csatákat és forradalmakat pirosoz be (a kalendáriumtól még taposhatná kies földjét török, tatár, osztrák meg orosz – semmi nem utal rá, hogy végül mégiscsak elhúztak innen). Nem csoda, hogy népünk hétfájdalmas lelke sporttörténetünkből is legélesebben egy jelentős buktára emlékszik, arra a bizonyos ’54-es berni döntőre.

216. oldal

A számtalan történet közül, mely az ittas Hemingway képét próbálja megrajzolni, talán a legjellemzőbb annak a sebesülésnek a sztorija, melyet nem valamely véres európai harctéren, hanem floridai házának nappalijában szenvedett 1928 tavaszán: Ernie fejét kilenc öltéssel kellett összevarrni, mert miután belehugyozott a fotelbe, a mennyezetvilágítás zsinórját összetévesztette a vécélánccal, s a hatalmas üvegcsillár a koponyájára zuhant.

140. oldal

Hegyibeszéd-koktél

4 cl whiskey
1 cl abszint
1 cl curacao
0,5 cl maraschino
a feltöltéshez gyömbér
jég

97. oldal, Az elátkozott angyalka és a zöld tündér

Sok rossz Ujházi-levest és sok rossz nőt kell addig elfogyasztanunk, míg rálelünk az igazira. Ha ugyan rálelünk egyszer. De úton lenni boldogság, megérkezni a halál.

105

Akárhogy is készül az igazi Ujházi-leves, az egyszer bizonyos, hogy a magyar nemzeti katzenjammerológia legromantikusabb fejezete. Szerelemmel harcolni a másnapos halál ellen – ez oly fokú költészet, amilyet csak a honi gasztrozófia ismer.
És hogy a nagyszülék miért nem árulják el a titkos recipét?
Mert az Ujházi-leves tudása nem öröklődik.
Nem öröklődhet.
Mindenkinek saját magának kell azt kikísérleteznie, éppen úgy, mint a szerelem tudományát. Sok rossz Ujházi-levest és sok rossz nőt kell addig elfogyasztanunk, míg rálelünk az igazira. Ha ugyan rálelünk egyszer. De úton lenni a boldogság, megérkezni a halál.

153. oldal

Az „érzéki élvezetek okozta kimerültségek" alskatulyáját további alalskatulyákra oszthatta volna Anthelme, s hogy ezt nem tette meg, mi most bepótoljuk. 1. étel okozta, 2. ital okozta, 3. kábítószer okozta, 4. szex okozta. Persze ezt is tovább lehetne alalalskatulyázni, de nem tesszük, főként az olvasó ép elméjének megőrzése érdekében. Helyette inkább megjegyezzük, hogy a 4-es számú alalskatulya („szex okozta másnaposság") kidolgozását Brillat-Savarin úr derekasan és alaposan elvégezte. Tőle (is) tudjuk, hogy csúnyán hazudnak mindazok, akik kaján mosollyal azt suttogják, a nő az egyetlen káros mellékhatások nélküli drog. Ugyan már! Az asszony gyakorta még jobban fáj másnap, mint a bor!

101. oldal

– Ha reggel nincs pénzem sörre – mondta, – akkor könyvekkel kúrálom a másnaposságot. Nabokov a legjobb, de maximum ötven oldal. Kafka, kettő az egyhez arányban keverve Borgesszel, minőségileg megközelíti az uborkalevet. Gorkijtól hányni lehet. Ahmatova meghajtja az embert. (Viktor Jerofejev)

189. oldal

Erdély szavaiból kiviláglik: botorság azt állítani, hogy a másnaposság csupán kín és halálhörgés és siralom, mert vannak a macskajajnak egészen elviselhető, már-már kellemes stádiumai és típusai. Ilyen a szelíd másnaposság is. Csak ülünk és nézünk ki a fejünkből, nem fáj semmi, a világ Istenné hízik, mi pedig bagolytüdővé aszalódunk. Csend és hó és nagyszerű halál. A nyugalom szétárad bennünk, lelkünk patyolattiszta, nincs bűn és nincs kétség. Teljes passzivitás. Atomnyi pamutgombolyagokkal játszunk mozdulatlan. A szelíd másnaposság általában nem a legvadabb tivornyákat követi, inkább ösztövér mámorocskák után jelentkezik. Láthatjuk, a másnaposság ezen fajtáját csupán egy hajszál választja el a boldogságtól.

180. oldal

Az Ujházi-leves tudása nem öröklődik.
Nem öröklődhet.
Mindenkinek saját magának kell azt kikísérleteznie, éppen úgy, mint a szerelem tudományát. Sok rossz Ujházi-levest és sok rossz nőt kell addig elfogyasztanunk, míg rálelőnk az igazira. Ha ugyan rálelünk egyszer. De úton lenni a boldogság, megérkezni a halál.
A kísérletezést azonban valahol el kell kezdeni, ez kétségtelen. Legjobb talán, ha két zseni receptjéből indulunk ki (Ínyesmester és Gundel), és onnan haladunk egyre beljebb és beljebb, a szív legbelsőbb csücske felé.
Ha azután unokánk borráncolta arca kisimul a főztünktől, megtaláltuk a saját Ujházi-levesünket – s rátaláltunk az Istenre, hisz nélküle nincs Ujházi-leves, mert a zeller helyes arányát csakis Tőle tudhatjuk meg. S akinek van Ujházi-levese és Istene, annak már nemcsak a másnaposság, de a szerelem se lehet többé jelentős probléma.

Azt nem tudjuk pontosan, miből lesz a cserebogár, de abban biztosak lehetünk, hogy tudósok általában a lelki fejlődés korai szakaszában megrekedt gyerekekből válnak. Olyan lurkókból, akik túl hamar jutnak arra a következtetésre, hogy a Mikulás bácsi tulajdonképpen nem is létezik. E szerencsétlen, koravén és megkeseredett lényeknek aztán felnőttként az lesz a legfőbb céljuk, hogy másokat is kiábrándulttá és fásulttá tegyenek, s hogy lerántsák a leplet mindenről, ami szépség, öröm, móka csak van az életben. Méricskélnek, kémcsöveznek, integrálnak, szintetizálnak, klónoznak és dekonstruálnak, majd a cáfolhatatlan végeredményt diadalmasan vágják az emberiség pofájába.

342. oldal