!

Daniel L. Schacter

KatalógusnévSchacter, Daniel L.

Könyvei 3

Daniel L. Schacter: Az emlékezet hét bűne
Daniel L. Schacter: Emlékeink nyomában
Daniel L. Schacter: The Seven Sins of Memory

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Lélek-kontroll Háttér


Népszerű idézetek

kaporszakall>!

A tárgyakhoz hasonlóan, amelyekben megpróbáljuk megőrizni a múltat, az emlékezet törékeny hatalma is azt sejteti meg velünk, hogy kik is vagyunk és merre is jártunk, bár el is rejt sok olyan apró eseményt, amelyek életünk során formáltak bennünket. Olyan események is mélyrehatóan vezérelhetnek, amelyekre pontatlanul emlékezünk, vagy olyan események látszólagos emlékei, amelyektől félünk, vagy csak kitaláltuk őket. Néha implicit módon olyan események is befolyásolhatják gondolatainkat és tetteinket, amelyekre egyáltalán nem emlékszünk. Életünk sok jelentős eseménye pedig örökre eltűnik az emlékezetünkből. Mindent egybevetve azonban memóriarendszerünk figyelemre méltóan jól megőrzi múltunk fő körvonalait és sok velünk megtörtént, fontos eseményt is. Enélkül az emberi faj nem fejlődhetett volna ki. Az emlékezetnek központi szerepe van agyunk abbeli törekvésében, hogy értelmezhessük, amit tapasztalunk, és hogy összefüggő történetekben számolhassunk be róla. Múltunkból csak ezek a történetek maradnak meg, ezért meghatározó szerepük van abban, ahogyan látjuk magunkat és amit teszünk. Ám történeteink sok különféle alkotórészből épülnek fel: annak töredékeiből, ami valóban történt velünk, gondolatokból arról, ami történhetett volna, éz azokból a hiedelmekből, amelyek alapján emlékezni próbálunk. Emlékeink törékeny, de erőteljes termékei annak, amit a múltból előhívunk, amit a jelenben hiszünk, és amit a jövőben elképzelünk.

418. oldal - a könyv utolsó bekezdése

Daniel L. Schacter: Emlékeink nyomában Az agy, az elme és a múlt

mohapapa I>!

A sugalmazott emlékek sokszor olyanok, mintha eredetiek lennének. A New York Times 2000. május 31-i számának címlapsztorija Edward Dalynek a koreai háború veteránjának rejtélyes történetét dolgozza fel. Daly ontotta magából a háborús hőstetteiról szóló – kitalált – történeteket, többek között egy szörnyű mészárlásról is, amelyben történetesen részt sem vett. Miközben meséit szövögette, beszélt olyan veteránokkal, akik valóban ott voltak a mészárláskor. Ilyenkor sosem mulasztotta el „emlékeztetni” őket saját hőstetteire. Szuggesztiói szép lassan beszüremkedtek a veteránok emlékei közé, s egyikük azzal vette őt védelmébe, hogy bizonygatni kezdte: „Emlékszem, Daly ott volt. Jól emlékszem.”

147. oldal

Daniel L. Schacter: Az emlékezet hét bűne Hogyan felejt és emlékszik az elme?

Kapcsolódó szócikkek: 2000 · The New York Times
Tigrincs P>!

Az emberek történeteket mesélő lények, akik szinte állandóan beszélnek valakihez, sokszor még magukhoz is. Az elmélkedés és beszéd múltbéli élményeinkről nemcsak múltunk megértését segíti elő, hanem a későbbi visszaemlékezés valószínűségét is megnöveli.

46. oldal

Daniel L. Schacter: Az emlékezet hét bűne Hogyan felejt és emlékszik az elme?

Tigrincs P>!

A munkamemóriaként ismert funkció kis mennyiségű információ rövid idejű – általában néhány másodperces- megtartásáért felelős, olyan kognitív műveletek során, mint az olvasás, a figyelem, a problémamegoldás, a következtetés vagy a gondolkodás. Ezeknek a mondatoknak a megértése is a munkamemóriánk működésének köszönhető. A mondatok megértéséhez ugyanis elengedhetetlen, hogy a végére érve még emlékezzünk, mit olvastunk a mondat elején.

42. oldal

Daniel L. Schacter: Az emlékezet hét bűne Hogyan felejt és emlékszik az elme?

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
mohapapa I>!

Ám még az olyan árnyaltabb szuggesztiók is, amelyek nem hordoznak sajátos félrevezető pontatlanságokat, előidézhetnek nemkivánatos behatásokat a tanúvallomások során. Vizsgáljuk meg a következő szemelvényt egy Missouri államban megtörtént esetről.

A SZEMTANÚ SZEMBESÍTÉSEKOR: Istenem… nem tudom… a kettő közül az egyik… de nem vagyok biztos benne… húha… a fickó egy kicsit magasabb, mint a kettes számú… a kettő közül az egyik… de nem tudom
A SZEMTANÚ HARMİNC PERCCEL KÉSŐBB, miközben még mindig a szembesítésre felsorakozott embereket méregeti, és nem képes dönteni: Nem tudom… a kettes?
A SZEMBESÍTEST VEZETO HIVATALNOK: Rendben.
A VÉDÓÜGYVED, EGY HONAPPAL KÉSOBB, A TARGYALÁSON: Egészen biztos volt benne, hogy a kettes számú volt? Nem támadtak kétségei?
SZEMTANÚ: Nem voltak ezirányú kétségeim… teljesen biztos voltam a dolgomban.

149-150. oldal

Daniel L. Schacter: Az emlékezet hét bűne Hogyan felejt és emlékszik az elme?

Kapcsolódó szócikkek: Missouri állam
mohapapa I>!

…a szemtanú magabiztosságának az egyik legfontosabb tényezóje annak, hogy az esküdtszék elhiszi-e, hogy pontosan azonosította a gyanúsítottat. Amikor az esküdtek magabiztos szemtanúval találják szembe magukat, hajlamosak több figyelmet szentelni a megbízhatóságának, mint a búneset eredeti körülményeinek amelyek talán igencsak megnehezítették az elkövető megfigyelését és esetleges felismerését. Ha az esküdtek jobban hisznek is a magabiztos szemtanúknak, mint a bizonytalanoknak, a magabiztosság és a pontosság között igen gyenge az összefüggés: a nagyon magabiztos szemtanúk beszámolói sokszor nem bizonyulnak pontosabbnak a kevésbé magabiztosakénál. A dolgot tovább rontja az a körulmény, hogy a szemtanúk magabiztosságát csak fokozza, ha közlik velük: egy másik szemtanú ugyanazt a személyt azonosította elkövetőként, mint ők. Ám ugyanilyen hatása van annak is, ha a szemtanúk a tárgyalásra készülve újból és újból elpróbálják vallomásaikat. Más szóval, a szemtanúk magabiztossága közel sem sziklaszilárd a bűntett idején. De csak nem annyira képlékeny, hogy a látszólag ártalmatlan pozitív visszajelzések – egy egyszeru „rendben” is képesek jelentékeny mértékben megnövelni?

150. oldal

Daniel L. Schacter: Az emlékezet hét bűne Hogyan felejt és emlékszik az elme?

zsuzsyb I>!

A forrásemlékek viszonylagos sebezhetősége elsőrendű társadalmi szerepet játszik hétköznapi életünkben. Média uralta világunkban szüntelenül gyökeresen eltérő megbízhatóságú forrásból származó hírek és pletykák bombáznak bennünket. Ha például egy élelmiszerboltban sorban állunk a pénztárnál, s hirtelen megpillantunk egy bulvárlapot, amely kikezdi egy ismert személyiség becsületét vagy hűségét, rendszerint nem fordítunk nagy figyelmet erre az információra, mert megbízhatatlannak tartjuk a forrást. De mi történik akkor, amikor aztán mondjuk pár hónap múlva a híres emberek becsületéről és hűségéről beszélgetünk valakivel, és még mindig emlékszünk a becsmérlő megállapításra, noha ha agyonütnének, se tudnánk kideríteni, honnan ered az információ? Valószínűleg több hitelt adunk a történetnek, mint amennyi megilleti, mivel nem emlékszünk, milyen forrásból jutottunk az információhoz.

Daniel L. Schacter: Emlékeink nyomában Az agy, az elme és a múlt

mohapapa I>!

1992. oktober 4-én, röviddel azután, hogy az El-Al légitársaság légi szállító gépe felszállt az amszterdami Schiphol repülőtérről, a gép két motorja leállt. A pilóták megpróbálták visszavinni a gépet a repülotérre, de nem sikerült nekik: a repülő rázuhant egy tizenegy emeletes külvárosi bérházra. A szerencsétlenség következtében elhunyt harminckilenc lakó és a gép négytagú személyzete. Riporterek és kamerák lepték el a helyszínt, s a holland híradásokat napokon át a katasztrófáról készült képek és riportok uralták. Az emberek az egész országban az erról szóló tudósításokat nézték olvasták, hallgatták és vitatták meg egymás között.
Tiz hónappal késobb holland pszichológusok egy csoportja arra volt kíváncsi, mire emlékeznek az egyetemisták a tragikus eseményekból. A kutatók a következó egyszenú kérdésre kértek választ: Látta a televíziós hírműsorokban a repűlógép becsapódását mutató képeket?" A válaszadók 55 százaléka igennel felelt. Az ezt követó vizsgálat során a megkérdezettek kétharmada szintén megerősitően válaszolt. A vizsgálati személyek arra is emlékezni véltek, milyen sebességgel és szögben csapódott be a gép az épületbe, sot azt is meg tudták mondani, hogy még a becsapódás előtt lángba borult-e, illetve mi történt vele
közvetlenül a tragédia után. Ezck az eredmények különösen érdekesek, mert a gép becsapódásának pillanatairól valójában nem készültek felvételek.
A pszichológusok igen szuggesztív módon tették föl a kérdést közvetlenül előfeltételezte, hogy a képsorokat a hírműsorok bemutatták. A válaszadók valószindleg láttak felvételeket a baleset helyszínéról, és olvastak beszélgettek is arról, mi történhetett a becsapódás pillanataiban. Úgy tűnik a pozitív kérdés hatására olyan részletek látványát tulajdonították – tévesen – a hírműsoroknak, amelyeket azok valójában nem mutattak be.

145. oldal

Daniel L. Schacter: Az emlékezet hét bűne Hogyan felejt és emlékszik az elme?