!

Daniel Kehlmann német

1975. január 13. (München) –

NemFérfi
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Daniel_Kehlmann

Képek 2

Könyvei 18

Daniel Kehlmann: A világ fölmérése
Daniel Kehlmann: Tyll
Daniel Kehlmann: A Beerholm-illúzió
Daniel Kehlmann: Hírnév
Daniel Kehlmann: F
Daniel Kehlmann: Én és Kaminski
Daniel Kehlmann: El kellett volna menned
Daniel Kehlmann: Die Vermessung der Welt
Daniel Kehlmann: Ruhm
Daniel Kehlmann: Tyll (német)

Népszerű alkotóértékelések

>!
Chöpp 

Daniel Kehlmann

Mein Daniel!
Ön friss, csábító, intellektuális és ragyogó alkotó-elme!

>!
Morpheus

Daniel Kehlmann

Új kedvenc. :) Egy kis idő múltán, rájöttem, hogy kicsit több, de egy kicsit kevesebb is. Voltam a róla szóló beszélgetésen, és nem tehetek mást, de egyet kell értenem azzal a megállapítással, hogy nem kúszik az ember bőre alá, nem hagy eléggé maradandó nyomot. Van benne is egy kis kóklervér, jól is áll neki, csak…


Népszerű idézetek

>!
robinson P

A könyv lehetőség – mondja. – Mindig kész szólni hozzánk.

120. oldal

>!
daniagi

(…) ebben a pillanatban megértette, hogy senki sem akarja használni az eszét. Az emberek nyugalmat akarnak. Enni akarnak és aludni, és azt akarják, hogy bánjanak velük kedvesen. Gondolkozni nem akarnak.

A tanító

1 hozzászólás
>!
Kkatja P

A világ nem olyan, amilyennek látszik. Nincsenek benne színek, csak hullámhosszok, nincsenek hangok, csak rezgő levegő, tulajdonképpen levegő sincs, csak atomok láncolata a térben, ugyanakkor az „atomok” is csak egy szó, amely az alak és fix hely nélküli energiaelnyelést jelöli, és egyáltalán, mi az az energia? Egy szám, amely állandó marad minden változásban, egy absztrakt összeg, amely megmarad, nem anyag, nem viszony, vagyis vegytiszta matematika. Minél alaposabban szemügyre vesszük, annál jobban kiüresedik minden, annál irreálisabb lesz még az üresség is. Mert a tér is egy funkció csupán, a szellemünk által létrehozott modell.

76. oldal

>!
Kkatja P

Mi sem természetesebb, mint hogy az ember elméleteket gyárt- Lassanként úgy tűnik, mintha közelebb kerülne a megértéshez, már-már azt hiszi, a küszöbén áll, ám ekkor abbamarad az elbeszélés – csak úgy, minden előzetes figyelmeztetés nélkül, a mondat kellős közepén.
Az ember megpróbálja kimatekozni, mi történt. Talán meghalt a hős? Talán az összehangolatlanságok csak a vég előhírnökei, bizonyos értelemben az első felfeslések, mielőtt teljesen szétszakadna a szövet. Mert – a szerző mintha azt kérdezné – mi más a halál, mint a mondat közepén bekövetkezett vég, amelyen az érintett nem jut túl, mint egy hangtalan apokalipszis, amelyben nem egy ember tűnik el a világból, hanem maga a világ, minden dolgok vége, végpont nélkül?
A második rész új irányt vesz. Nevezetesen a szerző arról biztosít, hogy te, igen, igen, te, és ez nem retorikai fordulat, tehát, hogy te nem létezel. Azt hiszed, ezt olvasod? Hát persze, hogy azt hiszed. De ezt senki nem olvassa.

75. oldal

>!
robinson P

De hát a tudást ott kell megragadni, ahol éppen van, nem arra születtünk, hogy tudatlanul vegetáljunk. És nem könnyű, ha az embernek nincs senkije, akivel beszélhetne.

62. oldal

>!
szigiri

– Mi jön ma, vettétek már a differenciálszámítást?
– Az micsoda?
– Nem tudod?
– Tíz éves vagyok, papa!
Mindenre van valami válasza.

146. oldal

>!
Chöpp 

Minden elmúlik, de ez korántsem jelenti azt, hogy nincs boldogság. Sőt a boldogság a lényeg. A pillanatok a legfontosabbak, a szép pillanatok. Azokért érdemes.

249. oldal

Kapcsolódó szócikkek: boldogság · pillanat
>!
daniagi

Különös és igazságtalan, mondta Gauss, a létezés siralmas esetlegességének ékes példája, hogy tetszik, nem tetszik, egy bizonyos korban születünk és annak foglyai vagyunk. Ez méltánytalan előnyt szerez az embernek a múlttal szemben és bohócot csinál belőle a jövő szemében.

Az utazás

>!
szigiri

-[…] Elnézést, pocsék hangulatban vagyok. Meghalt az anyám.
– Ez rettenetes!
Átfurakszik a japánok között az ajtóhoz. – Maga mindent elhisz, mi?
– Ezek szerint nem halt meg?
– Legalábbis nem ma.

Üzlet - 234. oldal

4 hozzászólás