Daniel Bănulescu román
1960. augusztus 31. (Bukarest) –
Katalógusnév | Bănulescu, Daniel |
---|---|
Nem | férfi |
Könyvei 5
Népszerű idézetek
Egyébként nemzetközi sajtóügynökségek jelezték, hogy a helikopterről fényképezett felvételeken a nagy román tömegek körvonalai olyan nőt alkottak, aki széttett lábbal a tribün felé fordul.
Ekkor megtudta, hogy a románok sem nem szorgalmasak, sem nem rettenthetetlenek.
Rettenthetetlenek csak azokkal voltak, akiket megpróbáltak meggyőzni arról, legyenek szorgalmasak.
Ha egyszer elértek a kagylóhoz, mindenki füle hallatára, röviden és gyakran gyűlölettel azt kiáltották: „Meghalt a kacsa!”, „A tehenünket szétlapította a vonat” vagy „Angéla néni figyeld csak megy, hogy elmegyek hozzád, és szétverem a pofádat”, rejtélyes kábeltáviratokat, melyeket még azok sem érthettek igazán, akiknek címezték őket. Minden este százával terítették ki száradni az ilyen könnyes üzeneteket a telefonkábel drótjára.
36. oldal
Ha nincs elég esze, akkor már nem az ő hibája, hogy gonosz. Az őrület mindentől megóv. Ha egyszer őrülettel diagnosztizáltak, az egész világ szeretettel fordul feléd, és úgy kezel, mint egy plüssmackót.
144. oldal
Ahányszor csak új szerelem kezdődik az életemben, felteszem magamban, hogy úgy képzelem el csodálatom tárgyát, akár egy bogarat, amelyik a jobb alkaromra koncentrálva mászik, és ha egymáshoz közelítem a két karomat, a bal alkaromon is kirándul egy kicsit, amíg aztán, amikor a legkevésbé számítok rá, elrepül.
Agyában a kurvaság fekete virága nyiladozik.
Olyan asszonyság ő, aki a nappalijában szénaboglyát tart, hogy ott csalhassa meg a férjét.
47. oldal