Dan Simmons amerikai

Rá kellett jönnöm, hogy még a félelem is elhalványul és hétköznapivá válik, ha napokon át nem következik be, amitől tartunk.

60. oldal

– Nézd, a huszadik századi Régi Földön egy gyorsétteremlánc fogta a döglött tehenek húsát, kisütötte zsírban, rákkeltő anyagokat adott hozzá, kőolajalapú habba csomagolta, és eladott belőle kilencszázmilliárd darabot. Emberek… na erre varrj gombot.

229. oldal

Soha nem állította senki, hogy a világegyetem épelméjű volna.

54. oldal

A jövő nincs kőbe vésve… csak homokba írva.

548. oldal 50.

[…] Őrült világ… de van benne rendszer.

29. fejezet A Candor-szurdok

… az orvostudomány nem sokat haladt előre a piócák és a pépes borogatások kora óta; manapság kicentrifugálták a beteget, újrakalibrálták a test mágneses mezejét; szonikus hullámokkal bombázták a szerencsétlen flótást, behatoltak a sejtjeibe, hogy kivallassák az RNS-t, s végezetül széttárták a kezüket, szavak nélkül beismerve, hogy nem tudnak semmit. Csak annyi változott, hogy tetemesebbre rúgtak a számlák.

294. oldal (Agave)

A művelt emberek száma Gutenberg korától kezdve folyamatosan csökken. A huszadik századra az úgynevezett ipari társadalmak népességének alig két százaléka olvasott el egy könyvet évente. És ez még az okos gépek, az adatszférák és a felhasználóbarát környezetek előtt volt.

– A zsoldosok régi mondása: „Öld meg mindet, Isten majd kiválogatja az övéit!”

394. oldal

Önök rossz okból olvassák ezeket a sorokat.

(első mondat)

Költőnek vagy írónak hinni magunkat, mielőtt még átestünk volna a publikáció savpróbáján, ugyanolyan naiv és ártalmatlan, mint fiatalon elhinni, hogy örökké fogunk élni… és az óhatatlan csalódás is ugyanolyan fájdalmas.

207. oldal, 3. fejezet (Agave, 2014)