!

Dalton Trumbo amerikai

1905. december 9. (Montrose, Colorado, Amerikai Egyesült Államok) – 1976. szeptember 10. (Los Angeles, California, Amerikai Egyesült Államok)

Tudástár · 16 kapcsolódó alkotó · 6 kapcsolódó könyv · 20 film

Teljes névJames Dalton Trumbo
KatalógusnévTrumbo, Dalton
Nemférfi

Képek 1

Könyvei 4

Dalton Trumbo: Johnny háborúja
Dalton Trumbo: Johnny Got His Gun
Dalton Trumbo: Sotilaspoika
Dalton Trumbo: Night of the Aurochs

Kapcsolódó kiadói sorozatok: FilmRegények Cartaphilus


Népszerű idézetek

Katze>!

Ha az életnél is fontosabb elvekről beszélnek, mondjátok, uram, ön hazudik. Nincs az életnél fontosabb. Semmi nemes nincs a halálban. Miért volna nemes dolog a föld alatt rohadni? Soha többé nem látni a napfényt? Szétlövetni a végtagjaidat? Idióta módjára viselkedni? Lenni süket, vak, néma? Halott? Hiszen a halál, uram, azt jelenti, vége. Nincs tovább. Kevesebb vagy a kutyánál, a patkánynál, méhecskénél, hangyánál, kevesebb a szemétdombon mászó, apró, fehér féregnél. Halott vagy, uram, és semmiért haltál meg.
Halott vagy, uram.
Halott.

104. oldal

Katze>!

Nincs olyan szó, amiért érdemes életet adni. Inkább dolgoznék szénbányában, hogy soha ne lássam a nap fényét, kenyéren és vízen élnék, és napi húsz órát dolgoznék. Csak élhessek! Elcserélném a demokráciát az életért. A függetlenséget, a becsületet, a szabadságot, a méltóságot is. Nektek adom mindet, és ti adjátok nekem a látás, hallás képességét, adjátok vissza a levegőt és az ízeket! Tiétek a szó. Legyen az enyém az élet! Nem kérek boldog életet. Méltóságosat, becsületeset, szabad életet sem. Túl vagyok mindezen. Halott vagyok, egyszerűen életet kérek. Élni akarok. Érezni. Élő, mozgó lénnyé visszaváltozni a hullából. Tudom, mi a halál, akik pedig arról beszélnek, hogy kell szavakért meghalni, azt sem tudják, mi az élet.

103. oldal

SteelCurtain>!

Mindig harcoltak valamiért a szerencsétlenek, és ha valaki ki merte jelenteni, a pokolba a harccal, semmi értelme, minden háború olyan, mint a másik, senkinek nincs haszna belőle, akkor azt ordították, gyáva! Ha nem a szabadságért, akkor a függetlenségért harcolnának vagy a demokráciáért, valamilyen jogokért, méltóságért, becsületért, a szülőföldért, bármi másért, ami úgyse jelent semmit. A háború arra szolgálna, hogy biztosítsa a demokráciát a legkisebb országoknak is, minden egyes embernek. És majd ha a háború véget ér, így is lesz. Így lett? Na és milyen demokráciáról van szó? Milyen léptékűről? Kiéről?
Aztán itt van ez a függetlenség, amiért mindig leölik a kisembereket. Függetlenség egy másik országtól? Függetlenedés a munkától, a betegségtől, a haláltól? Az anyósodtól? Kérem, uram, adjon előbb bizonylatot erről a függetlenedésről, mielőtt leöletjük magunkat érte. Legyen világos, tudjuk előre, miért ölnek meg, és legyen valami jelzálog vagy hasonló biztosíték is rajta, hogy tudjuk, miután megnyertük maguknak a háborút, pontosan azt a függetlenséget kapjuk cserébe, amiért megalkudtunk.

_ada >!

Az ember pénzét még a háborús időkben is rengeteg törvény védi, de azt egyetlen törvénykönyv sem mondja ki, hogy az ember maga rendelkezik az életével.

Jaumijau>!

… és jött a csönd. Nem az a csönd, amit néha megtapasztal az ember a világban, nem az a csönd, amelyik egyszerűen a hangok hiánya. Nem is a süketek csöndje. Inkább az a csönd, amit akkor hall az ember, ha tengeri kagylót tart a füléhez, az idő csendje, mely olyan hatalmas, hogy hangot ad.

160

Katze>!

Amikor a felszínre bukott, beleájult a valóságba, amikor újra lemerült, beleájult a semmibe.

26. oldal

Carmilla >!

Azt gondoltam, ha soha nem lesz semmim, akkor is enyém a hajnal és a reggeli napsütés.

120. oldal, XI. fejezet (Cartaphilus, 2008)

esőember>!

Na és nézzük a méltóságot! Mindenki azt mondja, Amerika az emberi méltóságért harcol. De kinek a méltóság-eszményéért? És kit szolgál ez az eszmény? Valaki álljon elő, és mondja meg, mi a méltóság! Mennyivel jobban érzi magát egy méltóságteljes halott, mint egy méltatlan élő?

98. oldal

esőember>!

Nem fog hallani soha többé. Pokoli sok olyan dolog van, amit nem is akar újra hallani. Nem akarta többé hallani a géppuska ugató kasztanyettahangját, a magasan fütyülő 75-öst, amint lezúdul, vagy a lassú dörgést, miután lecsapott, a süvítő repülőgépet a feje fölött, vagy az egyik fiú üvöltését, aki azt magyarázza, hogy golyót kapott a hasába, és most fordul ki belőle a reggelije, és miért nem áll már meg valaki, hogy segítsen, de úgyse hallja senki, mert mindenkit lefoglal a saját félelme. A pokolba az egésszel.

13-14. oldal

Katze>!

A fájdalom volt az egyedüli valóság.

42. oldal