Dalton Trumbo amerikai
1905. december 9. (Montrose, Colorado, Amerikai Egyesült Államok) – 1976. szeptember 10. (Los Angeles, California, Amerikai Egyesült Államok)
Teljes név | James Dalton Trumbo |
---|---|
Katalógusnév | Trumbo, Dalton |
Nem | férfi |
Képek 1
Könyvei 4
Kapcsolódó kiadói sorozatok: FilmRegények Cartaphilus
Népszerű idézetek
Ha az életnél is fontosabb elvekről beszélnek, mondjátok, uram, ön hazudik. Nincs az életnél fontosabb. Semmi nemes nincs a halálban. Miért volna nemes dolog a föld alatt rohadni? Soha többé nem látni a napfényt? Szétlövetni a végtagjaidat? Idióta módjára viselkedni? Lenni süket, vak, néma? Halott? Hiszen a halál, uram, azt jelenti, vége. Nincs tovább. Kevesebb vagy a kutyánál, a patkánynál, méhecskénél, hangyánál, kevesebb a szemétdombon mászó, apró, fehér féregnél. Halott vagy, uram, és semmiért haltál meg.
Halott vagy, uram.
Halott.
104. oldal
Nincs olyan szó, amiért érdemes életet adni. Inkább dolgoznék szénbányában, hogy soha ne lássam a nap fényét, kenyéren és vízen élnék, és napi húsz órát dolgoznék. Csak élhessek! Elcserélném a demokráciát az életért. A függetlenséget, a becsületet, a szabadságot, a méltóságot is. Nektek adom mindet, és ti adjátok nekem a látás, hallás képességét, adjátok vissza a levegőt és az ízeket! Tiétek a szó. Legyen az enyém az élet! Nem kérek boldog életet. Méltóságosat, becsületeset, szabad életet sem. Túl vagyok mindezen. Halott vagyok, egyszerűen életet kérek. Élni akarok. Érezni. Élő, mozgó lénnyé visszaváltozni a hullából. Tudom, mi a halál, akik pedig arról beszélnek, hogy kell szavakért meghalni, azt sem tudják, mi az élet.
103. oldal
Mindig harcoltak valamiért a szerencsétlenek, és ha valaki ki merte jelenteni, a pokolba a harccal, semmi értelme, minden háború olyan, mint a másik, senkinek nincs haszna belőle, akkor azt ordították, gyáva! Ha nem a szabadságért, akkor a függetlenségért harcolnának vagy a demokráciáért, valamilyen jogokért, méltóságért, becsületért, a szülőföldért, bármi másért, ami úgyse jelent semmit. A háború arra szolgálna, hogy biztosítsa a demokráciát a legkisebb országoknak is, minden egyes embernek. És majd ha a háború véget ér, így is lesz. Így lett? Na és milyen demokráciáról van szó? Milyen léptékűről? Kiéről?
Aztán itt van ez a függetlenség, amiért mindig leölik a kisembereket. Függetlenség egy másik országtól? Függetlenedés a munkától, a betegségtől, a haláltól? Az anyósodtól? Kérem, uram, adjon előbb bizonylatot erről a függetlenedésről, mielőtt leöletjük magunkat érte. Legyen világos, tudjuk előre, miért ölnek meg, és legyen valami jelzálog vagy hasonló biztosíték is rajta, hogy tudjuk, miután megnyertük maguknak a háborút, pontosan azt a függetlenséget kapjuk cserébe, amiért megalkudtunk.
… és jött a csönd. Nem az a csönd, amit néha megtapasztal az ember a világban, nem az a csönd, amelyik egyszerűen a hangok hiánya. Nem is a süketek csöndje. Inkább az a csönd, amit akkor hall az ember, ha tengeri kagylót tart a füléhez, az idő csendje, mely olyan hatalmas, hogy hangot ad.
160
Nem fog hallani soha többé. Pokoli sok olyan dolog van, amit nem is akar újra hallani. Nem akarta többé hallani a géppuska ugató kasztanyettahangját, a magasan fütyülő 75-öst, amint lezúdul, vagy a lassú dörgést, miután lecsapott, a süvítő repülőgépet a feje fölött, vagy az egyik fiú üvöltését, aki azt magyarázza, hogy golyót kapott a hasába, és most fordul ki belőle a reggelije, és miért nem áll már meg valaki, hogy segítsen, de úgyse hallja senki, mert mindenkit lefoglal a saját félelme. A pokolba az egésszel.
13-14. oldal