!

Dálnoki Miklós Viktória

KatalógusnévDálnoki-Miklós Viktória

Könyvei 1

Dálnoki Miklós Viktória: Én, Regina Beatrix

Népszerű idézetek

monseigneur>!

Eszébe juthattak az egykori, együtt töltött vacsorák, mikor anyja kiküldi a szolgálókat, maga meri ki a levest, atyja töri meg a kenyeret, felszeli a pulykahúst és belekezd az újabb győzelem titkos részleteibe.

Dálnoki Miklós Viktória: Én, Regina Beatrix Mátyás király feleségének életregénye

Kapcsolódó szócikkek: kenyér · leves
1 hozzászólás
Lyanna>!

– Ugyanazt a szekeret húzzuk, csak épp különböző irányba. Így pedig a szekér nem halad. De mivel a szekér az enyém, ezért mégiscsak arra kell mennie, amerre én akarom. Ezért úgy határoztam, inkább húzom egyedül, mert még így is könnyebben haladok nélküled, mint teveled. Én elindultam egy járható, tiszta ösvényen. De te szegecseket szórtál lovam patái alá. Ezért most átmegyek egy nehezebb, göröngyös útra, csak azért, hogy utadat ne keresztezzem. Nehezebb így az út, de meglásd, eljutok a célig. Mert ilyen a természetem. Tudod ezt jól. A véremben van, nem tehetek ellene. Amit a fejembe veszek, azt véghez is viszem. Feltéve, hogy nem jár túl sok áldozattal. És én, sok álmatlan éjszaka elmélkedése, rengeteg önsanyargató tipródás után arra jutottam, hogy nem jár túl sok áldozattal….Mert te azok közé tartozol, akik …feláldozhatók. Arra jutottam, hogy a veled vívott harcok vállalhatók ahhoz, hogy elérjem azt, amit akarok – homlokát összehúzta, tekintete égetett, vádolt. – Hogy érted nem kár… Szeretetre képtelen szívtelen, kemény, önző, makacs és kapzsi teremtés vagy!

399. oldal

Dálnoki Miklós Viktória: Én, Regina Beatrix Mátyás király feleségének életregénye

Rena213>!

– Rengeteg, rengeteg sok aranyamba kerültek a felfedezések. De hitvesem megingathatatlanul hitte, hogy érdemes. Ser Colombo sem indult volna el, ha Castiliai Isabella királyné nem áll mellette olyan lelkesen és kitartóan, ahogy csak ő tudott. És sajnos mára már ő sincs köztünk. Isabella, az én szeretett, okos hitvesem. Ő hitt Cristoforo kapitánynak egyedül. Mert az admirális váltig állította: aranyat hoz, és fűszereket! Csillogó, napsárga aranyat, s csípős, fekete aranyat. Megígérte, hogy töménytelen sok drága, ritka fűszert hoz az indiai vadonok mélyéről. Ígérte, sőt, esküdött rá, hogy rövidebb úton éri el a főszerek hazáját, mint a portugálok. Számításait lobogtatta, és makacsul kitartott az elgondolása mellett. De az én térképészeim vitába szálltak vele, sőt, tulajdonképpen mindenki ellene volt. A tudósok, a csillagászok mind azt állították, hogy az afrikai útnál nincs, és nem is lehet rövidebb út. De Isabella királynét nem érdekelte. Ő váltig hitt benne. Ő egyedül – szólt, és szelíden elmosolyodott.
– Hát, kegyes hölgyeim… így mozgatják a történelem rugóját az asszonyok.

703. oldal, 5.könyv VIII. fejezet

Dálnoki Miklós Viktória: Én, Regina Beatrix Mátyás király feleségének életregénye

Rena213>!

Magyarok… Messziről megismerni őket! Kik mindig mindennel elégedetlenek, mert nyáron nagyon meleg van, télen nagyon hideg van, s ha nem, akkor meg nincs hó, ami betakarná a földben szunnnyadó növényeket, s egy hirtelen fagy elpusztítja a zsenge csírákat. Nem jó az időjárás, nem jó az asszony, nem jó az ország és nem jó a király sem soha!

708. oldal, 5.könyv IX. fejezet

Dálnoki Miklós Viktória: Én, Regina Beatrix Mátyás király feleségének életregénye

Rena213>!

Gyakran elmerengek az élet elmúlt, s eljövendő dolgain. Sűrűn gondolok Pannóniára is. És Mathiasra. Tudja, comes, hogy gyakorta megjelent álmomban? De mostanában már ő sem jön el hozzám. Talán azért, mert már nincsenek is álmaim. „Singula de nobis anni praedantur euntes, eripere iocos, Venerem, convivia, ludum” (lat. Futnak, s lassacskán kirabolnak minket az évek: elvitték a tréfát, szerelmet, lakomát, kacajt. Horatius, Levelek, II. 2, 55-56.) Ismeri a nagy költő sorait, magnifice. Nincs mit magyarázzak.
– Az évek elviszik a fiatalságot, de nem rabolnak ki minket, Beatrix! Csak azt viszik magukkal, amit elengedünk. Én a reményt nem engedem el soha.

711. oldal, 5.könyv IX. fejezet

Dálnoki Miklós Viktória: Én, Regina Beatrix Mátyás király feleségének életregénye

Rena213>!

– […] Tudd meg, különleges ékszert hoztunk neked, Reina Beatríz! Arcodnak éke, szívednek-lelkednek melegsége. Arany, rubin és gyémánt.
Az ajtónyílásból sötét bőrű szolga kúszott elő. Magas volt és karcsú, a haja fekete, mint az éj, szögegyenes, vállig érő, s mikor rásütött az izzó gyertyafény, már nem is fekete volt, hanem inkább kék, amolyan tütkizbe hajló, az ajka keskeny, a szeme ívelt. Sosem láttam azelőtt ilyen embert. Ölnyi faládikót tartott a kezében. Felnyitotta és a terem közepébe tette. A ládában három kisebb fadoboz sorakozott. A szolga felnyitotta egyenként mindet, majd hátralépett. Nem volt ékszer egyik skatulyávan sem.
Az egyikben aranysárga, kisujjkörömnyi magvak sorakoztak. A másodikban hegyes alakú, piros, fényes kis patkók, a harmadikban sötétzöldre száradt, törékeny, átszőtt levelek.
– Ékszert vártak, hölgyeim, pedig ez, amit kegyelmeteknek hoztam, még annál is értékesebb. Íme az új arany, hölgyek! – szólt a király harsányan. – Indiai búza! Ez pedig az ördög rubinja! – folytatta, s felemelt egy kicsiny, égővörös, patkó alakú gyümölcsöt. – Piper! Éget, akár a pokol tüze!
– Mik ezek, felség?
– Cristoforo Colombo aranya, rubintja. Ételek, miket eddig még nem ízlelhettünk – válaszolt nyájasan, majd kezébe vette a harmadik ládát, és belemarkolt a száraz levelekbe.
– És ez, kecses madonnáim, ez a gyémánt! Tobago! Izzik, mint a gyémánt, a tüze felpezsdít, akár a briliáns! – A leveleket lassú mozgulatokkal összemorzsolta, egész apró darabokra törte, majd kéjesen beleszagolt. – Cristoforo kapitány maga mutatta meg. A port papiruszba tekerte és meggyújtotta. Izzó, füstölő rúd lett belőle. Aki beleszív, olyan, mintha füstöt inna. S mikor kilélegzi a sűrű párát, az arca ködben úszik, mintha tömjén lengné körül, mintha az istenek szállnának le közé. Nyugtat és ellazít. Gyógyír minden bajra. Elpusztítja a betegségeket, tisztítja a testet, üdíti az elmét. Tobago… így hívják az új növényt, nemes úrhölgy! Ez az új csodaszer!

Dálnoki Miklós Viktória: Én, Regina Beatrix Mátyás király feleségének életregénye

Rena213>!

Atyám mindenható! Tudja azt is, hogyan kell a semmiből aranyat olvasztani. A magisztrátusok havonta körbejárnak. Kapzsi karmuk belemarkol rongyos iszákokba, kivarrt tarsolyukba. Úgy mondják, behajtják a taksát… De számolja-e valaki, hány letört szélű Alfonsinót, száz esztendeje megkopott Carlinót pengetnek a ládába? Jegyezte valaki a lerótt adót, vagy csak a hóhérok kamráit töltögették a szegények lesoványodott testével, ha nem egyezett a számadás?
Mindegy. Lényeg, hogy Ferrante király nem vallhat szégyent. Ő volt a Hatalom, az egyház világi szava az itáliai félszigeten. A kisnép félt és adózott. Adózott ezüsttel, rézzel, terménnyel, szolgálattal, miközben a bárók adómentességet igazoló oklevelüket lobogtatták, privilégiumukat hirdették.

XXV. Fejezet

Dálnoki Miklós Viktória: Én, Regina Beatrix Mátyás király feleségének életregénye