!

Czóbel Minka magyar

Minka de Czobel

1855. június 8. (Anarcspuszta) – 1947. január 17. (Anarcspuszta)

Nem
Wikipédiahttp://hu.wikipedia.org/wiki/Czóbel_Minka
Életrajz

Könyvei 9

Czóbel Minka: Pókhálók
Czóbel Minka: Két arany hajszál
Czóbel Minka: Boszorkány-dalok
Czóbel Minka: Az erdő hangja
Czóbel Minka: A két arany hajszál
Czóbel Minka: Donna Juanna
Czóbel Minka: Opálok
Czóbel Minka: Nyírfa lombok
Minka de Czobel: La migration de l'Ame

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Millenniumi Könyvtár

Antológiák 4

Weöres Sándor: Három veréb hat szemmel
S. Sárdi Margit – Tóth László (szerk.): Magyar költőnők antológiája
Simkó György (szerk.): Öngyilkosok szigete
A Petőfi Társaság tagjai: Költemények

Róla szóló könyvek 3

Menyhért Anna: Női irodalmi hagyomány
Pór Péter: Konzervatív reformtörekvések a századforduló irodalmában
Sipos Lajos: Modernitások, alkotók, párbeszédek

Népszerű idézetek

>!
imma A+P

Altató

Ömlik, terjed a széles nagy
Déli meleg,
Lassan hullnak a hamvas, lágy
Mák-levelek.

Nehéz kalászok csendesen
Hajlonganak,
Ezüst sugarú nyári fény
Fátyla alatt.

A teljes boldog földi lét
Virágba van,
S a szív oly boldog, oly nyugodt,
Mert vágytalan.

55. oldal

>!
lzoltán IP

     Jakab Pál, egy idősebb úr a társaságból, a leányhoz fordult s jóságos atyai hangon mondá:
     – Krisztina, én megtanítom magát a spanyol nyelvre, ha akarja. Elég jól beszélem, s a könyveket tökéletesen értem.
     A leány érdekes, szeplős arcát heves pír futotta el, finom kezeivel ügyetlenül tapsolt örömében. Oly banális, oly nevetséges volt ez a mozdulat, annyira ellentétes Krisztina egész komoly, szellemes lényével, hogy rögtön elárulta nagyfoku idegességét.
     Örült, végtelenül örült.
     Másnap a spanyol leckék megkezdődtek. A leány szelleme hamar felfogta a tantárgyat és lecke után még ismereteket merített mestere érdekes beszélgetései és leírásaiból.
     Mert Jakab Pál sokat utazott, sokat gondolkozott, különben egy igen szerencsétlen ember volt. Érzékeny, túlságosan érzékeny szív, s egy visszataszító külső egyesültek nála.
     De Krisztina e külsőt napról-napra kevésbé vette észre és napról-napra jobban átérezte értékét ezen csunya, öregedő embernek.
     A spanyol órák lettek életének fénypontjai. Alig várta délelőtt, hogy kinyíljék az ajtó, hogy hallhassa mestere kellemes hangját, érdekes előadását.
     Először életében érintkezett egy magas gondolkozásu férfival, kinek mély tudománya mellett, kedélyvilága is gyöngéd és érintetlen maradt.
     Oly gazdagnak, oly boldognak érezte magát.
     Egyszer azonban (…)

Krisztina

5 hozzászólás
>!
lzoltán IP

(…) A zárakra csak rátette a kezét s felpattant minden lakat vagy ajtókilincs, mert holdvilágon szedett ürömfü és büröklevél volt a tenyerébe bevarrva, ettől megnyilott mindenféle kulcsos zár.

97. oldal

>!
imma A+P

Éji ének

Fonjad, fonjad koszorúdat
Táncra hí a csendes éjjel.
Átlátszóan sötét hosszú
Fátyol-szárnyad bontsad széjjel.

Harmatos, virágos réten
Elsiklik a hold sugárja
Fénybogarak jönnek, szállnak
A fehérlő holdvilágba.

Csak nagy hosszú fátyol-szárnyad
Ne kerüljön ember-kézbe,
Ember keze durva érdes,
Összetépne ijedtébe.

Hogyha egyszer összetépne,
Mindig csak a földön járnál,
Nincs szomorúbb szárnyatépett
Földönjáró boszorkánynál.

Fonjad fonjad koszorúdat
Táncra hí a csendes éjjel
Sima röptű sötét hosszú
Fátyol-szárnyad bontsad széjjel.

57. oldal

>!
_Andrea_

Szénrajz

Kopár ágakra
Varjuk símulnak,
Nagy fehér hópelyhek
Csendesen hullnak.

Fekete varjúk
Nagy nyárfák ágán,
Fehér hó fénylik
A varjuk szárnyán.

Sűrű hópelyhek
Csak csendesen szállnak,
Tán fagyott szirmai
Elmult virágnak.

215. oldal

Kapcsolódó szócikkek: · varjú
>!
lzoltán IP

Szürke az este, szürke a szoba és szürke kint az ég. Lassan hull a szürke égből néhány fehér pehely a fekete földre: az első hócsillagok, amelyek leérnek, elolvadnak, mások, melyek utána jönnek, lassan megragadnak.

>!
lzoltán IP

(…) Pókhálószál volt ez is, mint mind a többi.
Hogy szakadnak szét egymásután, mások pedig fonódnak-fonódnak az élet körül, míg szürke sötétségükkel egészen befonják, míg szétbonthatatlanok, eltéphetetlenek lesznek.
Fonódnak sűrűbben, erősebben, összehúzódnak, s csendesen, alattomosan megfojtják az örömet, az erőt, az életet…

>!
Timár_Krisztina ISP

Hideg késő őszi szél fujt már a kis virágos kert felett, a rezeda és az őszi rózsa kórója megfagyva és összeaszva, barnán, törékenyen állt ki a máris havas földből.
A hó ugyan a déli órákban még elolvadt, de fagyos, nedves foltokat képezett a kis kertben. Éppen egy ilyen foltba lépett Gyuró, széles bocskorával. A fagyos esőréteg kissé behorpadt s a nagy lábnyom ólomszinü vízzel telt meg.

42. oldal

2 hozzászólás
>!
Elenya P

Vagy talán soha nem létezik senki a másik számára? Talán nem is létezik senki ebben a zavaros álomban, amit életnek hívnak? csak álmodja bennünk valami kívülfekvő erő úgy az alakokat, s mulat rajta, hogy a fátyolképek magukat létezőnek képzelik, sőt a többiekről is elhiszik, hogy léteznek?

23. oldal

>!
lzoltán IP

(…) hiába kérte Dobos anyját, hogy jöjjön vele a templomba, mindig csak azt felelte: itt az erdőn is Isten háza van s a fenyők nem oly buták, mint az emberek, nem bámulnak mindig minden ujabb jelenségre.

67. oldal