Czakó Zsófia magyar
1987. augusztus 24. (Győr) –
| Katalógusnév | Czakó Zsófia |
|---|---|
| Nem | nő |
Képek 5
Könyvei 2
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Scolar L!ve Scolar
Antológiák 1
Népszerű idézetek
A hűtőből málnát, áfonyát és egy olyan gyümölcsöt vett elő, amit még életemben nem láttam. Feijoa, mondta Ervin, majd elmesélte, hogy latin-amerikai körútja során szerette meg ezt a gyümölcsöt, ami szerencsére már Budán is beszerezhető. Valóban nagyon ízletes volt. Egy serpenyőben olívaolajat hevített, egy mélytányérba tojásokat tört fel. Arról beszélt, mennyire örül annak, hogy a tojások Ilus nénitől vannak, és ő már soha nem vásárolna tojást a Tescóban, mert csökkenteni szeretné az ökológiai lábnyomát, mondta a feijoával a kezében, én pedig Ilus tyúkjainak ökológiai lábnyomára gondoltam.
50. oldal
Vacsora alatt Rosaria néniből ömlöttek a szavak. Szétáradtak a megterített asztalon, és semmi sem állhatott az útjukba. Elsodorták az evőeszközöket, az asztali díszeket, és a mondanivaló, mint egy gátszakadás, lezúdult a terítőről a nappali padlójára, aztán átszakítva a bejárati ajtót, a lépcsőházon keresztül előbb az első emeleten, majd a földszinten át eljutott a nappalinkba, a fürdő- és végül a hálószobánkba, ahová a plafonra fúrt lyukon át is csöpögött, és ahogy keresztülzúdult a hálószobánkon, lerakta a kötelesség, az elvárás, a megfelelés és a kompromisszum sűrű, agyagos hordalékát, amelynek szaga éjszakánként fojtogatott, és nem tudtam elaludni tőle, reggelenként pedig, amikor Rosaria néni a piacra indult, és én fel akartam kelni, belesüppedt a lábam ebbe az iszapba, és nem tudtam kimászni belőle.
106. oldal
Zárás után a kassza kulcsát a dómban kellett leadni. Esténként szerettem bemenni. Ilyenkor olyan volt, amilyennek egy dómot elképzeltem, üres, méltóságteljes, békés, hűs falai erőt és nyugalmat, sötét sarkai misztikumot és emberfeletti titkokat sugároztak. A kápolnából intenzív tömjénillat és énekszó áradt, az esti mise dallama a sekrestyéig kísérte visszhangzó lépteimet, […]
43-44. oldal
A Tékozló fiú történetét nagyon különösnek találtam, mert arról szólt, hogy az apuka inkább arra a gyermekére fordít nagyobb figyelmet, aki csupa butaságot csinál, mintsem a másikra, aki csak segítségére van, és én is mindig azt akartam, hogy az anyukám rám figyeljen, ezért mindent megcsináltam, amire kért, de úgy éreztem, ennek ellenére nem rám, hanem a nővéremre figyelt, aki pedig nem fogadott szót, így hát arra jutottam, a Tékozló fiú tanulságai szerint az volna a jövedelmező, ha rossz lennék, és akkor az anyukám jobban figyelne rám.
86. oldal
Anyám mindig attól félt, hogy kimaradok valamiből. Nem hívnak el egy születésnapi zsúrra. Az osztálykiránduláson nem érzem jól magam, és emiatt a következőre nem megyek el. A biciklitúrán lemaradva, a konvoj végén tekerek. Nem lesznek barátaim, egyedül maradok, nem vesznek fel az egyetemre, ha felvettek, akkor későn fejezem be, aztán nem találok jó munkahelyet, nem lesz férjem, nem lesz… Nem lesz gyerekem? Mi van, ha pont erről maradok le, anyám?
81. oldal
Az egész lénye olyan volt, mint Svájc, és nekem remegett a gyomrom ahogy ránéztem, mert tudtam, vége, tovább nem keresgélhetek, nála jobb embert soha nem találok, ő maga biztos otthon, és nekem őt szeretnem kell.
16. oldal, A dóm kasszása
Nem tudhattam, mit jelent az, ha valaki hívő, nem tudtam, hogy az a spanyol hölgy a szürke kosztümében hívő, mert nem tudom, mit jelent az, azon kívül, hogy ingyen mehet be a dómba, ha tisztában van azzal, hogy ingyenes. Megfigyeltem viszont, hogy az emberek viszonylag gyorsan hívővé változnak, ha értesültek arról, hogy mindez milyen engedményekkel jár.
– Mennyi?
– Két euró, kérem szépen.
– Az isten bassza meg, csak imádkozni akartam!
21. oldal (Scolar, 2019)