Curtis Sittenfeld amerikai

Szerinte mindannyian magunk teremtjük a saját valóságunkat, és hogy az igazság végeredményben az, amiben hinni akarunk.

Az egyik mesekönyvében le van rajzolva egy madárijesztő, amire mindig rámutat, és azt mondja: – Mama.

Van egy fura hely, francia,
Ott pucér nők ropják, úgy biza,
De a sok úr csak legyint, ugyi,
Mert őrajtuk van a női bugyi.

Egy átlagos éjszakán úgy tízlépésnyire aludtam a gyerekeimtől. Ezen az éjszakán egy lépésre fogok aludni, vagy nem aludni. Ez talán nevetséges volt, – Jeremy annak tartotta volna –, de én nem láttam, mi baj lehetne belőle. Ha rengeni kezd, a tervem az volt, hogy először felkapom Owent, és beviszem magammal Rosie szobájába, hogy őt is kivegyem a rácsos ágyból, és leülök a földre, a karomban tartva mindkettőjüket, hátamat Rosie szobájának belső falának támasztva.

– Nem állítom, hogy egyértelműen igaza van- mondtam. – De miért ne vinne magával esernyőt az ember, ha a meteorológus esőt mond? És ha tévedett, akkor sem vesztettünk semmit.

55. oldal, 4. fejezet

-Mindannyian hibázunk, nem? De ha nem tudsz megbocsátani magadnak, száműzetésben leszel a saját életedben.

480. oldal, 19.fejezet - Sisterland (Tarandus, 2014)

– Hagytam, hadd éljen veszélyesen a kenyér és a tej.