!

Csorba Csaba magyar

Könyvei 25

Bíró Ferencné – Csorba Csaba: Évezredek hétköznapjai
Csorba Csaba: „Árpád jöve magyar néppel”
Csorba Csaba: Árpád örökében
Csorba Csaba: Regélő váraink
Bíró Ferencné – Csorba Csaba: Élet a középkori Európában és Magyarországon
Csorba Csaba: Legendás váraink
Csorba Csaba – László János: Kolostorok Magyarországon
Csorba Csaba – Estók János – Salamon Konrád: Magyarország képes története
Csorba Csaba: Árpád népe
Csorba Csaba: Erdélyi várak

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Új Képes Történelem, Magyarország története, Tudomány – Egyetem, Magyar városok


Népszerű idézetek

>!
Tutajos

A magyar népnév első része, a magy visszavezethető egy mancs szóalakra. Ez az elnevezés legközelebbi nyelvrokonainknál is megtalálható. A vogul manys egy mancsa alakra megy vissza, hasonlóképpen az egyik osztják csoport mos neve is. A szó eredetileg embert jelentett, s az indoeurópai nyelvből átvett jövevényszó. Gondoljunk csak az angol man, vagy a német Mensch (=ember) jelentésű szavakra. Sőt, az orosz muzs vagy az óperzsa manus szó is ezt a jelentést őrzi.
Lehetséges, hogy az indoeurópai manus szóból keletkezett népnév került önelnevezésként a magyarsághoz, mint a monda, mese szóhoz hasonló jelentésű szó, amivel azt akarhatták kifejezni, míg ők (érthető nyelven) beszélők, addig a többi, más nyelvet használó (számukra) „néma” – azaz nem értik a szavát.
Nevünk második tagja, az er finnugor szó, szintén embert jelent (megtalálható ember és férj szavunkban is). Az ember szó első része (em) a nőre, a második része (ber, ami azonos a férj szóval) a férfira utal. Róna-Tas András szerint a Volga és az Urál között valaha élt ar nevű nép (nevüket őrzi Kazánytól északnyugatra Arszk város) neve tevődött hozzá a magyar népnév előtagjához, tehát két népnévből (két népből, azaz a manysok és erek népéből) tevődött össze a magyer nép(név).
A magyar név magyer névalakja a XII. századig élő forma, s később is felbukkan olykor. Nyelvünk szabályai szerint a népnév később vegyes hangrendűségét elvesztette, és mély hangú lett: így keletkezett a máig használatos magyar névalak. A régi vegyes hangrendűség éppen azzal magyarázható, hogy népnevünk eredetileg két szóból állt.

28-29. oldal (Vince, 2000)

>!
Emmi_Lotta IMP

vannak vidékek kietlen
messziségekbe veszetten
vidékei az őshitnek
ahová utak nem visznek
de eltalál visszaréved
behunyt szemmel is a lélek
nyomra lel a szó a dallam
kötése köt oldhatatlan

(Kányádi Sándor)

4. oldal

Csorba Csaba: „Árpád jöve magyar néppel” A magyarság őstörténete és a honfoglalás

2 hozzászólás
>!
Tutajos

Az Urál folyót eredetileg Jaiknak hívták (török eredetű szó), s csak II. Katalin cárnő keresztelte át Urálra 1775-ben, mivel a Pugacsov-féle felkelés a Jaik menti kozákok között robbant ki, s a cárnő a felkelésnek még az emlékét is meg akarta semmisíteni!

14. oldal (Vince, 2000)

>!
Tutajos

Másfél-kétezer esztendővel ezelőtt Európa területének mintegy 1/3-át lakhatták az uráli nyelveket beszélők, s a kontinens akkori népességéhez képest jóval nagyobb volt az arányszámuk.

17. oldal (Vince, 2000)