Csík Mónika magyar
Katalógusnév | Csík Mónika |
---|
Könyvei 9
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Hortus Conclusus Fiatal Írók Szövetsége
Antológiák 5
Népszerű idézetek
Az idő értelmezésének alapproblémáira hívja fel a figyelmet, a pszichológiai időben való tévelygésre, melynek során az emberi tudat a múlt, a hátrahagyott történések, vagy az előrevetített képlékeny jövő közegében reked, ennél fogva a jelent képtelen átélni, birtokolni, az adott pillanattal már csak azután sáfárkodhat, miután maga mögött hagyta azt.
86. oldal - Panoptikum
MI LAKIK A TÓBAN?
Hajnalban mélykék bársony,
csillámzöld kendő délben,
estére halpénzszín érem,
éjjel égtükör,
a Föld szeme,
benne csillagfény,
csorgó ezüst, felhők,
alul iszapágy, iszaptitok,
hínártakaró ráncai rejtette
nyugvó békaporonty,
kagylók héjában rejlő
csendes álmodás.
Csak éjféltájt némul el
a szél sáshegedűje.
12. oldal
A gép szemén keresztül kukucskálni. Itt kezdődik a képkészítés rítusa. Ahogy létrejön a fotós és a gép pillanatnyi szimbiózisa, ahogy önmagát kínálja fel a látvány, miközben komponálódik a kép, ahogy sűrűsödik az idő, és apránként kiüresedik a tér, hirtelen megy végbe az átlényegülés. A valóság leképeződése ötvöződik a virtuális valósággal. Bár a szándék adott, a gép kattanásának pillanatában elvész az ellenőrzés a folyamat felett. Marad az utólagos önigazolás. A gondolatokkal való szembesülés. A felvetődő dilemmák. A rítus végére összeálló kép. A papír síkjára íródik át, ami a látvány elé tolakodott az exponálás pillanatában. Érzékekkel játszó tükörcsel. Valami másodlagos. Puszta reflexió. Reprezentálni, interpretálni vagy illusztrálni? Szubjektivizálni. Önmagunkon átszűrve fogalmazni meg az időt.
81. oldal Pulóver nélkül / Tükörcsel
MÁKVIHAR
Mákviharba keveredett
Eduárd, a rozsomák,
szeme, szája, orra, háta
s a füle is csupa mák.
Zúg a vihar, a sok mákszem
örvényében tévelyegve,
balra egyet, jobbra kettőt
lejt, bár tánchoz nincsen kedve.
Ki látott már ilyen csodát,
ekkora nagy felfordulást?
Mindent szürke mák lep el,
egybefüggő máklepel.
15. oldal
A dolgok néha sokfélék lehetnek. Attól is függ milyenek, hogy milyennek szeretnénk látni őket. Egy sárga karika lehet napkorong, holdkaréj, vagy egy pohár narancslé, mondjuk helikopterből nézve – szólt utána a Hihetetlen Mesék Könyve.
45. oldal, Kilencedik mese
Csík Mónika: Szekrénylakók Mesefüzér
Tudja, kedves Anna, az egyedüllét sohasem egyenlíthető ki a magánnyal. Az egyedüllét fizikai, a magány lelkiállapot. Az előbbi általában választható. Pusztán elhatározás, döntés kérdése, hogy az ember, átmenetileg kivonva magát a közösségből, az ősi egy állapotát, az istenhez talán legközelebbit, a teljességet választja éppen, melyhez nem kell társ, csak a bennünk rejlő egyensúly meglelése, két ellentétes, egymást kiegészítő erő. Az egyedüllét a szerencséseknek adatik meg. Ajándék. A magány hiány. Szomorú, predesztinált állapot, mely már a teremtésnél elrendeltetett. Az isten- és önkeresésben kudarcot vallók kapják billogul. A lélek társtalanságának tragédiája.
24. oldal - Márai
A kérdések persze nyitottak maradtak. Talán mert nem is a lehetséges válaszokban, hanem magukban a kérdésekben van a lényeg. Az élet a kérdéseken alapuló megismerés folyamata. Az ember külső utakon indul el, hogy a körülötte lévő világot feltérképezze, alakokat ölt, eljátssza az eljátszható szerepeket, közben észrevétlenül is saját magához talál vissza.
85. oldal - Folytonosság