!

Csík Mónika magyar

KatalógusnévCsík Mónika

Könyvei 9

Csík Mónika: Hattyúnyakú
Csík Mónika: Mákvihar
Csík Mónika: Térhatárok
Csík Mónika: Instant
Csík Mónika: Metszetek
Csík Mónika: Szekrénylakók
Csík Mónika: Miféle zergetoll?
Csík Mónika: Pópopó és Totyka
Csík Mónika: Hangyafarsang

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Hortus Conclusus Fiatal Írók Szövetsége

Antológiák 5

Lovász Andrea (szerk.): Válogatós
Ayhan Gökhan (szerk.): Felhőpárna
Vass Norbert – Vincze Ferenc (szerk.): Eronim Mox: Receptek végnapokra
Bence Erika – Sági Varga Kinga (szerk.): Hihetetlen mesék könyve
Hózsa Éva (szerk.): Tigrislélek

Népszerű idézetek

Uzsonna>!

SZÁRNYALÁS

Ha lelkemnek egyszer szárnya nőne,
beutazhatná az Űrt az Éjszakával,
reggel fáradtan bújna vissza mellém
párnámat behintve a csillagok porával.

35. oldal

Maya>!

Az idő értelmezésének alapproblémáira hívja fel a figyelmet, a pszichológiai időben való tévelygésre, melynek során az emberi tudat a múlt, a hátrahagyott történések, vagy az előrevetített képlékeny jövő közegében reked, ennél fogva a jelent képtelen átélni, birtokolni, az adott pillanattal már csak azután sáfárkodhat, miután maga mögött hagyta azt.

86. oldal - Panoptikum

Uzsonna>!

MI LAKIK A TÓBAN?

Hajnalban mélykék bársony,
csillámzöld kendő délben,
estére halpénzszín érem,
éjjel égtükör,
a Föld szeme,
benne csillagfény,
csorgó ezüst, felhők,
alul iszapágy, iszaptitok,
hínártakaró ráncai rejtette
nyugvó békaporonty,
kagylók héjában rejlő
csendes álmodás.

Csak éjféltájt némul el
a szél sáshegedűje.

12. oldal

Uzsonna>!

MI LAKIK A FÁBAN?

Rőt levélfátyol
ágbog-bozontra
terül rá lágyan,
susogó díszét
kacéran rázza
a fakuló nyárban,

kéregerdői
kusza rovátkák
dús mohaágyban,
hófehér törzse
éveket őriz
gyűrűkbe zártan.

14. oldal

Maya>!

A gép szemén keresztül kukucskálni. Itt kezdődik a képkészítés rítusa. Ahogy létrejön a fotós és a gép pillanatnyi szimbiózisa, ahogy önmagát kínálja fel a látvány, miközben komponálódik a kép, ahogy sűrűsödik az idő, és apránként kiüresedik a tér, hirtelen megy végbe az átlényegülés. A valóság leképeződése ötvöződik a virtuális valósággal. Bár a szándék adott, a gép kattanásának pillanatában elvész az ellenőrzés a folyamat felett. Marad az utólagos önigazolás. A gondolatokkal való szembesülés. A felvetődő dilemmák. A rítus végére összeálló kép. A papír síkjára íródik át, ami a látvány elé tolakodott az exponálás pillanatában. Érzékekkel játszó tükörcsel. Valami másodlagos. Puszta reflexió. Reprezentálni, interpretálni vagy illusztrálni? Szubjektivizálni. Önmagunkon átszűrve fogalmazni meg az időt.

81. oldal Pulóver nélkül / Tükörcsel

imma P>!

MÁKVIHAR

Mákviharba keveredett
Eduárd, a rozsomák,
szeme, szája, orra, háta
s a füle is csupa mák.

Zúg a vihar, a sok mákszem
örvényében tévelyegve,
balra egyet, jobbra kettőt
lejt, bár tánchoz nincsen kedve.

Ki látott már ilyen csodát,
ekkora nagy felfordulást?
Mindent szürke mák lep el,
egybefüggő máklepel.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: mák · rozsomák
Mariann_Czenema P>!

A dolgok néha sokfélék lehetnek. Attól is függ milyenek, hogy milyennek szeretnénk látni őket. Egy sárga karika lehet napkorong, holdkaréj, vagy egy pohár narancslé, mondjuk helikopterből nézve – szólt utána a Hihetetlen Mesék Könyve.

45. oldal, Kilencedik mese

holdenxxi>!

… ajkamról leolvashatnád,
ami szorít itt belül

41. oldal

Maya>!

Tudja, kedves Anna, az egyedüllét sohasem egyenlíthető ki a magánnyal. Az egyedüllét fizikai, a magány lelkiállapot. Az előbbi általában választható. Pusztán elhatározás, döntés kérdése, hogy az ember, átmenetileg kivonva magát a közösségből, az ősi egy állapotát, az istenhez talán legközelebbit, a teljességet választja éppen, melyhez nem kell társ, csak a bennünk rejlő egyensúly meglelése, két ellentétes, egymást kiegészítő erő. Az egyedüllét a szerencséseknek adatik meg. Ajándék. A magány hiány. Szomorú, predesztinált állapot, mely már a teremtésnél elrendeltetett. Az isten- és önkeresésben kudarcot vallók kapják billogul. A lélek társtalanságának tragédiája.

24. oldal - Márai

Maya>!

A kérdések persze nyitottak maradtak. Talán mert nem is a lehetséges válaszokban, hanem magukban a kérdésekben van a lényeg. Az élet a kérdéseken alapuló megismerés folyamata. Az ember külső utakon indul el, hogy a körülötte lévő világot feltérképezze, alakokat ölt, eljátssza az eljátszható szerepeket, közben észrevétlenül is saját magához talál vissza.

85. oldal - Folytonosság