!

Csáki Judit magyar

Tudástár · 3 kapcsolódó alkotó

Nem

Könyvei 3

Csáki Judit: Alföldi színháza
Alföldi Róbert – Csáki Judit: Magánügy
Csáki Judit: 1 420828 0076

Szerkesztései 1

Csáki Judit – Kovács Dezső (szerk.): Rejtőzködő legendárium

Fordításai 37

Janet Evanovich: A szingli fejvadász 1.
Janet Evanovich: A szingli fejvadász 2.
Taylor Jenkins Reid: Evelyn hét férje
Jane Hawking: Utazás a végtelenbe
Mireille Guiliano: A francia nők nem híznak
Allison Pataki: Sissi – Az ifjú császárné
Janet Evanovich: Egy fejvadász
Mo Hayder: A bábu
Janet Evanovich: Két ravatal
Allison Pataki: Sissi – A birodalom úrnője

Népszerű alkotóértékelések

Izolda P>!

Csáki Judit

Janet Evanovich: A szingli fejvadász 1.
Janet Evanovich: A szingli fejvadász 2.

Határozottan jó fordítás, olvasmányos, a stílusa egységes, a szleng oké, a humor szintén. Egyszer sem sikoltozott a hang a fejemben az angolra visszafordított mondatokkal.


Népszerű idézetek

olvasóbarát P>!

Nádasdy Ádám:
Gondolatok a színházban

Nehéz volt megszokni a csúnya házat,
a pláza-szerű, felfújt hólyagot,
de lám: a korcs kutyában megtaláltuk
a hűséges és okos állatot.

Nehéz volt megszokni a faluvéget,
szűk megállót, nyomasztó parkolót,
hogy színház után nincs, ahol bekapjunk
egy borjúlábat vagy egy habrolót,

és szokni kellett az akusztikát,
vagy mondjam inkább úgy: beletörődni,
hogy fürkésszük a többi néző arcát,
hogy tudjuk, mikor kell nevetni, bőgni.

Szóval semmi se stimmelt – csak a színház;
az pörgött, zakatolt és működött,
nem tolt nagy eszméket maga előtt,
se szentelt vizeket, se mű-ködöt,

fölment a függöny, bejött a színész,
és esténként megtörtént valami,
hol jó, hol nem jó, s mi drukkolni kezdtünk,
mint műjégen toporgó nagymami:

aggódva lestük: buknak? Nem nagyot?
Jöttünk ki, ide, a halál nyakára,
a jelenet művészi erejétől
megtisztulni, mint bűnbánó garázda,

hogy a két szót, mely ősi és dicső
– bár tartalom ma már alig fedi –,
örömmel ízlelgessük (persze halkan);
ez a két szó: „magyar”, és „nemzeti”.

Tán nem is baj, hogy csúnya ez a színház:
maga a nemzet se valami szép.
Így jó, köszönjük: retusálni bűn;
ha sértő is, legyen valós a kép.

De ilyen színház csak mesébe’ van,
ahol a kurtafarkú malac túr.
Tessék fölébredni! Álmodni tetszett,
hogy Kulka volt a Lear, s Blaskó az Úr,

hogy János vitéz színét és fonákját
előadták egyazon színpadon,
vízbe ugráltak Bánk címén a srácok,
s meleg angyal jött puha szárnyakon…

Aki marad, majd más szépet csinál,
kíváncsiság övezze s ne harag;
az elmenők szaga itt marad úgyis,
mint menzán szívós kelkáposzta-szag.

És bár kesergünk kárról, veszteségről,
ha el is tűnik, ami itt honolt,
egy régi kollégám üzeni nektek:
ez jó mulatság, férfimunka volt!

320-321. oldal

2 hozzászólás
Bartha_Helga>!

Nincsen „remény színháza”, mert a jó színház maga a remény, amelyik kérdez, tűnődik, dilemmázik, megmutat, fölvet és – mint fentebb írtam – provokál. A jó színháznak nincsen vége a tapsrenddel, hanem folytatódik hazafelé, a villamoson, a kocsiban, a fejekben.

Risus P>!

Az a társadalom egyik baja, hogy mindig a felszínről ítélünk.

19. oldal

1 hozzászólás
pannik P>!

Ne sírj, hogy vége, hanem örülj, hogy megtörtént!

338. oldal

kovtomi>!

Egyébként az öt év alatt – Molnár Piroska a Nemzet Színésze lett, de ezenkívül – egyetlen állami szakmai díjat kapott a Nemzeti Színház társulata: Szarvas Józsi kapott Érdemes művész-díjat. Nem Józsi tehetségét minősítem, amikor azt mondom, szerintem ebben inkább a politikai szimpátiája játszott szerepet, mint az egyébként valóban meglévő képességei. Sem Söptei, sem László Zsolt, sem Nagy Mari, sem Radnay Csilla, sem Szabó Kimmel Tamás, sem Bánfalvi Eszter, sem Hevér Gábor, sem Vörös Robi nem kapott semmit. Senkit nem találtak érdemesnek az öt év alatt arra, hogy állami kitüntetéssel ismerjék el a munkáját – azért, mert hozzám tartozott. Még azt sem sikerült elérni, hogy a Frici kapjon valamit hetvenedik születésnapján! Szégyen! Dühös vagyok, mert ezzel nem engem büntettek, hanem ezeket a fantasztikus művészeket. Akik persze nem az elismerésért voltak ilyen fantasztikusak, de mégiscsak lehetetlen, hogy öt év alatt senki nem volt érdemes semmire. Más szemszögből nézve talán ez volt a legnagyobb elismerés, hogy nem kaptunk semmit. Na, savanyú a szőlő…

46

Risus P>!

Miért teszel fel okos emberként hülye kérdést?

66. oldal

olvasóbarát P>!

Alföldi a pályázatában ezt írja: „ A nemzeti Színház feladata, hogy nyitottságra, toleranciára és kíváncsiságra nevelje nézőit, különös tekintettel a fiatalabb generációra, mert rájuk valahogy nem jutott idő a rendszerváltás óta. Most kell tehát számukra új és valóban átélhető magyar kulturális közeget teremteni.Ehhez egyszerre van szükség a máshol már tradicionálissá lett értékek itthoni megmutatására, és arra, hogy egy, a mi megváltozott magyar életünket felmutató kultúrát hozzunk létre. Azaz a művészet alapgondolataként – tükröt tartani, hogy lássuk benne magunkat.”

277. oldal

pannik P>!

Én kevésbé hiszek a másik ember megváltoztathatóságában.

88. oldal

2 hozzászólás
BoneB>!

Aki azt hiszi, hogy Şerban a melegekről és a melegekért rendezett előadást, az ne menjen színházba, mert nem neki való, hiszen neki nyilván a III. Richárd is a púposokról szól.

Az ötödik évad (Libri, 2013)

Risus P>!

Ha megkérdezed, hogy szerintem mi a legfontosabb szó, én biztosan a szabadságot mondanám.

26. oldal