!

Csabai László magyar

1969. (Nyíregyháza) –

Teljes névCsabai Mátyás László
NemFérfi
Facebookhttps://www.facebook.com/laszlomatyas.csabai

Képek 2

Könyvei 5

Csabai László: Szindbád, a detektív
Csabai László: Száraz évszak
Csabai László: Szindbád, a forradalmár
Csabai László: Szindbád Szibériában
Csabai László: A hiéna reggelije

Kapcsolódó sorozatok: Szindbád

Antológiák 7

Boldizsár Ildikó – Sárközy Bence (szerk.): Körkép 2010
Király Levente (szerk.): Körkép 2012
Turi Tímea (szerk.): Körkép 2016
Király Levente (szerk.): Körkép 2014
Király Levente (szerk.): Körkép 2013
Turi Tímea (szerk.): Körkép 2018
Király Levente (szerk.): Körkép 2015

Népszerű idézetek

>!
Kuszma P

– Kétfajta matematika van: az, amit az emberek használnak életük folyamán, és az, amit soha nem fognak használni. A magyar gimnáziumokban kizárólag az utóbbit oktatják.

120. oldal

Kapcsolódó szócikkek: matematika
>!
Kuszma P

– Korrvák! Korrvák! – kiáltják a felvégesi asszonyok az alvégesi lányokra, mikor azok vasárnap egymást átkarolva nem istentiszteletre, hanem a gépállomás kultúrszobájába vonulnak. A kultúrszobába, ahol az ördög meg az antikrisztus, vagyis a Bajszos meg a Kopasz képe függ a falon. Istentagadók és latrok imádják őket. Vagyis a Somoskúti DISZ Alapszervezet tagjai.
– Varrnyak! Varrnyak! – kiabálják vissza a DISZ-es lányok a károgó népnek, és a fenekükre csapva mutatják, milyen szívességet tehetnek nekik. S a szépen dagadó kuláklistára gondolva, kacagva futni kezdenek.
A kultúrszobában aztán énekelnek, szembekötősdit, zálogosdit játszanak, gramofonra táncolnak. A Bajszossal meg a Kopasszal nem törődnek.

(Vigasztalás)

2 hozzászólás
>!
Kuszma P

Mi az, hogy vallásos? Az, hogy istentiszteletre jár? Hogy tudja, mik a vallása alaptételei és törvényei? Hogy tudja és be is tartja azokat? Hogy nem tartja be, de legalább meggyónja? Hogy utálja a kommunistákat meg a többi istentagadót, és ezért úgy gondolja, hogy neki mindenképp vallásosnak kell lennie? Hogy a környezete elvárására, megnyugtatására vallásosnak mondja magát? Hogy a környezete bosszantására vallásosnak mondja magát? Hogy hisz Istenben? Hogy kételyek nélkül hisz Istenben? Hogy kételyekkel eltelve hisz Istenben? Hogy kételyek nélkül hisz Istenben, de azért, mert nincsenek olyan ismeretei, melyek kételyeket ébreszthetnének benne? Hogy hinni szeretne Istenben? És vajon melyik igaz rám?

213-214. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vallás
1 hozzászólás
>!
fióka P

Az óceánon túlról érkezett hikori meg eleve gyanús. „Minek Amerikából növényeket behozni, mikor van itt minden, ami kell a boldogsághoz: jó kis magyar kukorica, paprika, paradicsom, krumpli. Meg dohány.”

369. oldal, 13. fejezet, Disznóság

2 hozzászólás
>!
Goofry P

(…) egy olvasott ember rögtön megérzi, miért jó Jókai, és miért nem jó az az izé, na, az, aki azt írja hogy „röpködnek a nikkel teafőzők…”

123. oldal

3 hozzászólás
>!
pepege MP

– Kétfajta matematika van: az, amit az emberek használnak életük folyamán, és az, amit soha nem fognak használni. A magyar ginmáziumokban kizárólag az utóbbit oktatják.
– Nem buktatták meg?
– Az utolsó évben meg akartak. A tanár kérdezte, mi a frászra figyeltem az óráin egy évig, ha semmire sem emlékszem. És felsoroltam, szeptember elsejével kezdve, melyik nap milyen ruhát viselt. Átengedett.

120. oldal

Kapcsolódó szócikkek: matematika
8 hozzászólás
>!
Chöpp 

A csöröge első nap még valójában fánk, második nap csörögefánk, és csak a harmadik nap csöröge.

288. oldal

>!
eme P

Aki sokat vár egy hatalomváltástól, az hamar csalódik, és olyan erőhöz pártol át, amely megint gyökeres változást ígér.

>!
Csoszi

– Nem a kolhoz érdekel. Hanem az, hogy milyen az utolsó tunguznak lenni.
– Nem tunguz. Mi úgy mondjuk: evenki.
– Milyen az utolsó evenkinek lenni?
Az öreg nem válaszol. Búcsúznak és indulnak. Szindbád van leghátul. Vissza-visszanéz. Az öreg is őt figyeli. Köp egyet.
– Milyen? Ha nincs vodka, akkor rossz! – mondja Udigir és félrecsapja a sátorbejáratot.

244. oldal

>!
olvasóbarát P

„Gőgös vagyok? Engedetlen? A magam örömét hajszolom? Hát talán az volt a jó, amikor szófogadóan hozzámentem egy buzeránshoz?!” – mormolta magában gyilkos mantraként Márti a sérelmeit.
    Nagyon megszokta már az ellentmondás, a letorkolás örömét. Hogy nem korlátozza apja szigora, a mindig rettegő tekintettel zsaroló anyai aggódás és az öregek folytonos, rosszalló fejcsóválása. Amelyek már kétszer a szakadékba taszították. A megfelelési kényszer, amit úgy adott át nemzedék a nemzedéknek, mint a szifiliszt vagy a tüdőbajt. Amikor először visszaszólt az apjának, amikor először nemet mondott az anyjának, amikor először kigúnyolta az öregek okoskodását: mind-mind fizikai kielégülést is kiváltott benne.

99-100. oldal, Vigasztalás