Cs. Horváth Tibor magyar

Piszkos Fred közbelépése (Fülig Jimmy őszinte sajnálatára) csak az egyik tényező, ami késlelteti az expedíció indulását. Más nehézségek is mutatkoznak.
– A geológus lemondott, a meteorológus megbetegedett, és – fájdalom – nem kapunk rádióst, kormányost és orvost. Viszont a műötvösre, a hóhérra, a futballbíróra és feleségére, a vízvezeték-szerelőre, aki a kenceolaj-finomításhoz is ért, feltétlenül számíthatunk.

9. oldal

– Mit akar ezzel a bárszekrénnyel?
– Ki hajóbőröndben tartja a tudóst, ki bárszekrényben. Szokás dolga.

16. oldal

– Keresett valaki?
– Kereste a hóhér.
– Hallja! Hogy beszél maga velem?
– A szokott tisztelettel, uram. Valóban a hóhér kereste. Remélem, magánügyben. A technika korát érjük, de ott még nem tartunk, hogy a hóhér hivatalos minőségben házhoz járhjon kivégezni. Különben sincs nála villamosszék.

4. oldal

– Ne is tagadja, Fredy bátyám, maga itt kavar valamit!
– Hát persze, a málnaszörpöt. Tudod, a doktornál voltam…
– Hát érdekel engem, hogy kinél tört be?

8. oldal

– Fürödjön meg, ha kedves az élete! Egy-kettő, levetkőzni!

– Tízezer…? Hukk!… Egy ilyen tanárért? Alig negyvenkét éves, gimnáziumot járt… Hukk!… Áramlatokat talál, két töltőtolla van… Hukk!… És micsoda mutatványokat tud! Például napok óta egy ládában van, és úgyszolván él.

19. oldal

– Maga csakugyan szmokingban van! Talán szintén elmebeteg?
– Még nem tudom. Mindenesetre tartsunk össze.

20. oldal, Víkend a pokolban

– Hogy lerugdalt a lépcsőn, azt értem, de miért öntött nyakon?
– Hogy vizes legyen.
A válasz, úgy látszik, kielégíti Wintert, megértően bólint és sirdogálva távozik.

10. oldal

Őszinten remélem, kedves Adalbert, hogy pozíciója gyógyítható. Vagy ha alkoholtól ered, holnapra kialussza.

4. oldal, A sárga garnizon

Nem veszitek észre, barátaim, hogy kényurainkat kényúrra cseréltük fel?

40. oldal