Corinna Ann Jay magyar
Katalógusnév |
---|
Könyvei 2
Kapcsolódó sorozatok: Orion legenda · Összes sorozat »
Kiemelt alkotóértékelések
Népszerű idézetek
Halkan jár ő az éj leple alatt,
Arcodra sötét, hűs csókot fagyaszt.
Létedet kívánja, magához hív,
Átölel szorosan, halkul a szív.
Lelkedet átfogja, elmenne veled,
Lenne ő barátod, hű szerelmesed.
Ha eljön...
Éreztem, ahogy jeges ujjai elhúzzák tőlem a zseblámpát, és elaludt a fény. Már semmi sem védhetett meg tőle… Nem éreztem semmit, csak a szívemet, ahogy át akarja szakítani a mellkasomat, és a könnyeimet, ahogy lecsordulnak az arcomon. Aztán már azt sem… Csak a sötétséget, melyhez hasonlót még ember sohasem látott…
Ahol a sötétség lakozik
– Teljesen bolond a pasi vagy csak drogozik? Mindkettő esetben szükségem van egy konyhakésre és némi kólára.
– Kólára? – vigyorogtam értetlenül, ő pedig hevesen bólogatott.
– Persze. A vért azzal a legkönnyebb felmosni. Egy bűnügyi filmben láttam.
100. oldal
Régebben azt hittem, az élet nem más, mint nappalok és éjjelek, valóság és álomvilág váltakozása. Úgy gondoltam, hogy ez a kettő soha nem keveredhet össze, és hogy a rémálmok véget érnek, mikor éjjel zihálva és izzadtan felülök az ágyban. Rá kellett jönnöm, hogy tévedtem.
388. oldal
Magamra maradtam, és nagyot sóhajtva az égre emeltem a tekintetemet. Gyönyörűek voltak a csillagok, én pedig élveztem, hogy csak enyém a látvány.
13. oldal
Kék szemek néztek farkasszemet velem, arcomon meleg leheletet éreztem, mely egy érzékien dús férfiajakból származott. Parfümillat csapta meg az orrom, ami olyan bódító volt, hogy még a félelmen keresztül is megborzongtam tőle. Egy csodálatosan jóképű férfi állt velem szemben: fekete haja – melynek nagy részét kapucni fedte – ziláltan omlott homlokába, hosszú karjaival a fejem mellett támaszkodott a fa törzsére, mintegy sarokba szorítva engem. Abban a pillanatban nem tudtam eldönteni, hogy bánom vagy sem a jelenetet, mindenesetre elakadt a lélegzetem az ismeretlen láttán.
29. oldal, 2. fejezet
– Damian? – nyögte Mirna, mikor végigmérte a herceget. A férfi megvető pillantással tekintett rá.
– Drang… – javította ki – A nevem Drang, banya.
A nő döbbent arcot vágott a megszólítás hallatán, de nem volt időm kitalálni, vajon mire gondolhat. Damian-Drang ellökte magát az ajtótól, és egyenesen felém indult.
– Csúnya dolog volt kikötözni ahhoz az ágyhoz, és ott hagyni az édesanyáddal – jegyezte meg szárazon, majd meglengette a véres ruhadarabot.
263. oldal
Nem hittem benne. Miért is lenne bármi alapja annak, hogy fekete pillangók jelzik a halált? Ráadásul olyan fekete pillangók, amit senki sem lát, csupán egy-két különleges tehetséggel megáldott ember. Én nem tartoztam közéjük…
Azok a fekete pillangók