!

Colleen McCullough ausztrál

1937. június 1. (Wellington, Új-Dél-Wales, Ausztrália) – 2015. január 29. (Norfolk-sziget, Ausztrália)

Teljes névColleen Margaretta McCullough
Nem
Wikipédiahttp://en.wikipedia.org/wiki/Colleen_McCullough

Könyvei 44

Colleen McCullough: Tövismadarak
Colleen McCullough: Róma első embere I-II.
Colleen McCullough: A gránitember
Colleen McCullough: Fűkoszorú I-II.
Colleen McCullough: Fortuna kegyeltjei I-II.
Colleen McCullough: Caesar asszonyai I-II.
Colleen McCullough: Caesar háborúi I-II.
Colleen McCullough: Az októberi ló I-II.
Colleen McCullough: Antonius és Kleopátra
Colleen McCullough: Hiányzó holttestek

Kapcsolódó sorozatok: Róma urai, Masters of Rome, Carmine Delmonico


Népszerű alkotóértékelések

>!
bokrichard

Colleen McCullough

Nagyon sajnálom, hogy eltávozott közülünk, annyi könyvet, annyi értékes és sokféle alkotást hozott létre, amik közül nehéz kedvencet mondani. Legyen az igazi romantika, a római történelem „szappanoperája” vagy krimi: elképesztő magas színvonalat nyújtott.

>!
Sz_Flóra P

Colleen McCullough

Már a Tövismadarak elolvasását követően kedvenc alkotómnak jelöltem, de csak az Aztán megjött Michael című regénye után szerettem volna értékelést írni róla. A véleményem nem változott, az elismerésem azonban fokozódott. Szókimondó, de mégsem nyers stílusban ír, nem fél tabu témákat érinteni. Cselekményei és karakterei igézőek, magával ragadóak, fájdalommal és realizmussal áramló gondolatok és tettek népesítik be könyveinek lapjait. A Tövismadarak és az Aztán megjött Michael egyaránt letaglózó hatással voltak rám, felejthetetlen olvasásélménnyel gazdagodtam általuk!

>!
csillagka P

Colleen McCullough

Sodró cselekmény, jó karakterek és kutatott történelem.
A Róma sorozata történelmi kalandregény valós alapokkal rendesen megtámogatva.
Érdekes szemlélet és eredeti gondolatok.

>!
dia69

Colleen McCullough

A Róma sorozatot és a Tövismadarakat olvastam tőle. Utóbbi nem volt olyan lenyűgöző, mint filmben, de ezt csak akkor tudnám, ha olvasnám más fordításban is. Viszont a témaválasztása abban is zseniális, olyannyira eltér a szabványtól s olyannyira kevéssé téma, vagy inkább elhallgatott téma, hogy már emiatt is megelem a kalapom előtte.
A Róma sorozat egyszerűen lenyűgöző! Elképzelni sem tudom mekkorra kutatómunka és mekkorra tudás szükséges a megírásához, történelmi, hadtudományi, irodalmi, levéltári, szociológiai, etnográfiai, és végtelenségig sorolhatnám! Nagyon méltatlanul el nem ismert nálunk úgy érzem, remélhetőleg saját hazájában sokkal többen ismerik és ismerik el. Óriási tiszteletet érzek iránta, mert ez a sorozat a maga alaposságával messze túlmutat azon, hogy jó író.


Népszerű idézetek

>!
Ciccnyog ISMP

Ez a baj, ha az ember sziget; elfelejti, hogy a partjain túl is van valami.

571. oldal (Európa, 1990)

1 hozzászólás
>!
Ciccnyog ISMP

Mint az ősi kelta monda a madárról, amelyik fölnyársalja magát a tövisre, kidalolja a szívét és meghal. Kénytelen rá, valami űzi-hajtja. Ha tudjuk is, hogy rosszat cselekszünk, ha ismerjük is önmagunkat, az eredmény csak ugyanaz. Ki-ki a maga kis dalát énekli, s hiszi, hogy az a legcsudálatosabb dal, amilyet még nem hallott a világ. Nem érted? A töviseinket magunk teremtjük, s nem mérjük fel az árát. Mást nem tehetünk, elszenvedjük a kínt, s aztán azt mondjuk magunknak: megérte.

472. oldal (Európa, 1990)

1 hozzászólás
>!
eme P

– Mit olvasol?
A lány mosolyogva pillantott fel.
– Proustot.
– Nem unalmas egy kicsit?
– Proust? Unalmas? Aki szereti a pletykát, annak nem. Mivelhogy Proust egy vén pletykafészek, ha nem tudnád.

694. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Marcel Proust
1 hozzászólás
>!
mandarina

A mondabeli tövismadár csak egyetlen egyszer énekel életében, de akkor szebben, mint a föld bármely más teremtménye. Ahogy elhagyja fészkét, egy tövises fát keres, és nem nyugszik, amíg rá nem talál. Akkor az ádáz ágak között rázendít dalára, és felnyársalja magát a leghosszabb, leghegyesebb tövisre. Haldokolva fölébe emelkedik önmaga szenvedésének, hogy túltrillázza még a pacsirtát, a csalogányt is. Egyetlen csodálatos dal, az élete árán. De akkor az egész világ elnémul, őt hallgatja, és Isten mosolyog az égben.

3 hozzászólás
>!
tgorsy

– Jaj, jaj! Gaius Marius belefáradt a harcba? Egész életedben csak harcoltál!
– De nem ilyen harcot harcoltam – magyarázta a férfi. – Ez a harc mocskos. Nincsenek szabályai. És még csak azt sem tudod, kik az ellenségeid, arról már nem is beszélve, hogy hol vannak! Adjanak nekem egy harcmezőt, bármikor kiállok. Ami ott történik az legalább gyors és tiszta… és rendszerint a különb győz. De Róma senatusa rosszabb a bordélyháznál, tele alantassággal, a jellem szennyével. Azzal töltöm napjaimat, hogy ebben a mocsokban csúszkálok! Én mondom neked Julia, inkább fürödnék vérben a harcmezőn! És ha valaki azt hiszi, hogy a politikai ármányok nem oltanak ki több életet, mint a háborúk, az megérdemli, hogy a nyakába zúduljon a politika minden szennye.

269. oldal, II. kötet

1 hozzászólás
>!
Enola87 P

Amit nem lát a szem, azért nem fáj a szív.

190. oldal

>!
Csoszi P

Csend, szabadság, magány – mindig erről álmodtam.

89. oldal

>!
Ciccnyog ISMP

– Oltsd el a villanyt, (…).
– Szó sincs róla, drágám! Első számú lecke: a szerelemben nincs olyan, ami ne tűrné a világosságot.

502. oldal (Európa Könyvkiadó, 1990)

>!
Grace_Martin

Ebben az ostoba testben belül, én még fiatal vagyok… érzek, vágyom, álmodom, lázadozok a megkötöttségek, a testem ellen. Az öregkor a legkegyetlenebb bosszú, amivel a bosszúvágyó Isten sújt bennünket. Mért nem öregíti meg a lelkünket is?

172. oldal

>!
nagy_csilla

Ha a vágyak lovak volnának, lóháton járna minden koldus.