Colette francia
1873. január 28. (Yonne, Franciaország) – 1954. augusztus 3. (Párizs)
Teljes név | Sidonie-Gabrielle Colette |
---|---|
Katalógusnév | Colette |
Képek 4
Könyvei 26
Kapcsolódó kiadói sorozatok: A Világirodalom Remekei Európa · Európa Zsebkönyvek Európa · Csíkos könyvek Móra · Olcsó Könyvtár Szépirodalmi · Kozmosz Irodalmi Könyvek II. Kozmosz Könyvek · Vintage Classics Vintage
Antológiák 10
Népszerű idézetek
Minden ott töltött órám íze olyan frissen megmaradt bennem, hogy évek folytán sem fakult el semmi a sok-sok képből, tanulmányból, mélabúból. Egyszóval, ott tanultam meg élni. Tehát megtanulhat az ember élni? Igen, ha boldogtalan. A boldogság semmire sem tanít. Boldogság nélkül élni, és mégsem pusztulni bele, ez a foglalkozás csaknem hivatás már.
II., 1893-1910, Willy úr (126. oldal, Gondolat, 1971)
– Gondolkoztam, Gaston bácsi, sőt nagyon is sokat gondolkoztam…
A férfi közbevágott, hogy ne mondja ki, amit félt meghallani:
– Esküszöm neked, drága Gigim…
– Nem, ne esküdjön nekem. Meggondoltam, én inkább magával leszek boldogtalan, mint maga nélkül.
Colette: Gigi 79% Kisregények és elbeszélések
– Ismered a jelszavamat: hagyd békén a barátokat, ha bánatod van, és csak az örömeidet oszd meg velük.
158. oldal
Colette: Chéri 69% Egy kurtizán szerelme
Millot, az öreg plébános, bár szinte lenyűgözte anyám hangja, parancsoló jósága és botrányos őszintesége, mégis értésére adta, hogy a misét nem kutyáknak mondja.
Anyám úgy berzenkedett, mint egy harcias tyúk.
– Az én kutyámat! Ki akarná dobni a templomból? Hát mitől fél, mi rosszat tanul ott?
– Nem arról van szó …
– Egy ilyen mintaszerűen viselkedő kutya! Amelyik akkor áll fel és ül le, amikor a maga hívei!
– Kedves asszonyom, mindez igaz. Bár múlt vasárnap morgott Úrfelmutatás alatt.
– Persze, hogy morgott Úrfelmutatás alatt! Hogyne morgott volna! Egy házőrző kutya, amelyet én magam tanítottam be, hogy minden csöngetésre ugasson!
A nagy csata, a templomba bevitt kutya ügye fegyverszünetekkel, éles válságokkal sokáig tartott, de végül is anyám lett a győztes.
93. oldal, Anyám és a plébános
Colette: Gigi 79% Kisregények és elbeszélések
Amikor 1953 körül elvitte őt Belgiumban élő családjától – amely mindössze két nős francia újságíró fivérből állt, akik belga lányokat vettek feleségül –, s barátai: festők, zenészek és költők köréből – fiatal belga és francia művészek bohémvilágából – , a lány tizennyolc éves volt: szőke, nem túlságosan csinos és bájos, szája nagy, álla keskeny, szürke szemű, derűs tekintetű; nyakába tűzött kontyot viselt, selymes haja minduntalan kicsúszott a hajtűk közül. Szabad fiatal lány volt„ aki megszokta, hogy becsületesen éljen a fiúk, fivérek és barátok között. Fiatal lány, akinek se kelengyéje, se hozománya, se ékszere; karcsú dereka kecsesen hajlott a bő szoknya fölött; lapos mellű és gömbölyű vállú, kicsi és erős fiatal lány.
12. oldal, A Vadember
Colette: Gigi 79% Kisregények és elbeszélések
– Mi nem vagyunk közönséges emberek?
– Nem.
– Mivel rosszabbak nálunk a közönségesek?
– Ostobák s szemérmetlenek. Meg aztán házasok. De nem hiszem, hogy ezt megérted.
– De igen, néni, értem, hogy mi nem megyünk férjhez.
– Nekünk sem tilos a házasság. Csakhogy mi, ahelyett, hogy „már” férjhez mennénk, esetleg „végül” férjhez megyünk.
Colette: Gigi 79% Kisregények és elbeszélések
Futó remény villant fel köztük, majd elenyészett – ilyen reménység töltheti el a toronyból zuhanót.
212. oldal