!

Claudio Magris olasz

1939. április 10. (Trieszt, Olaszország) –

Tudástár · 5 kapcsolódó alkotó

NemFérfi

Képek 1

Könyvei 11

Claudio Magris: Hangok
Claudio Magris: Kisvilágok
Claudio Magris: Egy másik tenger
Claudio Magris: Duna
Claudio Magris: Vaktában
Claudio Magris: A Habsburg-mítosz az osztrák irodalomban
Claudio Magris: Donau (norvég)
Claudio Magris: Microcosmi
Claudio Magris: El Danubio
Claudio Magris: El infinito viajar

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Mérleg

Antológiák 1

Nadine Gordimer (szerk.): Telling Tales

Népszerű alkotóértékelések


Népszerű idézetek

>!
Szeifert_Natália I

Kopogtat a félelem, megy a hit, hogy ajtót nyisson; senki sincs odakint.

18. oldal

2 hozzászólás
>!
Kuszma P

A macska nem csinál semmit, a macska csak van, mint egy uralkodó. Ül, összekuporodik, elheveredik. Nyugodt, nem vár semmit, nem függ senkitől, megvan önmagában. Életritmusa tökéletes, kitágul és összeszűkül, mint a pupillája, koncentrikusan és centripetálisan, nem bocsátkozik fárasztó ismétlésekbe. Vízszintes helyzetének metafizikai méltósága van, amit mások általában már nem tudnak. Lefeküdni pihenésül, alváshoz, szeretkezéshez, mindig valaminek az elvégzése céljából szokás, és mihelyt elvégeztetett az a valami, már lehet is felkelni; a macska viszont elvan, és kész, ahogy a tengerparton hever el az ember, csak úgy, hogy ott legyen, és feküdjön. A macska a jelen idő istene, közönyös, elérhetetlen.

315. oldal, Városi park

Kapcsolódó szócikkek: macska
14 hozzászólás
>!
Kuszma P

Nyolcvanhatodik évében don Girotto a halottak napi misén így szólt: „Most rajtam a sor”, ám azután hozzátette: „de nem sértődöm meg, ha valakinek sietősebb”.

173. oldal, Domb

2 hozzászólás
>!
Kuszma P

Álkávéház az, ahol csak egyféle törzs tanyázik, mindegy, hogy úri nagyságáké, szépreményű ifjaké, alternatív csoportoké vagy naprakész értelmiségieké-e. A belterjesség mindig kifullad; a college-ok, egyetemi campusok, exkluzív klubok, élcsapatok, politikai gyűlések és kulturális szimpóziumok is tagadásai az életnek, hiszen az tengeri kikötő.

14. oldal, San Marco

>!
Csabi P

Az iskolatársak közül Ervino értette meg, hogy a szeretet figyelem, és hogy olvasni többet ér, mint írni; ha már mindenáron tollat akar ragadni valaki, akkor is inkább fordítson, mint ők Nussbaumerrel az iskolában, mondjon le önmaga mutogatásáról, és álljon a nagyok szavainak szolgálatába.

70. oldal

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
>!
olvasóbarát P

A napraforgó és a kukorica sárgán telepszik rá a tájra, mintha maga a nyár ütött volna sátortábort ezek között a dombok között; Magyarország – nemhiába akart belőle a XVIII. században Hörnigk osztrák kancellár, a merkantilista gazdaság nagy híve, birodalmi magtárat csinálni –, Magyarország ez is, ez a paloták és házak okker- és narancssárgájában folytatódó, meleg, eleven szín.

261. oldal

2 hozzászólás
>!
Kuszma P

Az etnikai tisztaság, ahogy minden tisztaság, kivonás eredménye, és annál szigorúbb, minél radikálisabb a kivonás – az igazi tisztaság a semmi, a totális kivonással nyert abszolút nulla lenne.

263. oldal, Antholz

1 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P

Talán ezzel követi el az ember az eredendő bűnt: ha nem tud szeretni, boldog lenni, végigélni az időt, a pillanatot, anélkül, hogy őrülten hajtani, siettetni akarná. Ezt nevezte Michelstaedter a megbékéltségre való képtelenségnek. Az eredendő bűn a halált vezeti be, mely eluralkodik az életen, elviselhetetlennek mutatja folytatásának minden pillanatában, és arra késztet, hogy rombold az élet idejét, hogy siettesd, mint egy betegséglefolyását; az időt agyonütni annyi, mint illemtudóan öngyilkosságot elkövetni.

147-148. oldal

Kapcsolódó szócikkek: eredendő bűn
>!
Biedermann_Izabella P

Azóta azonban, hogy Aktiónt széttépték a kutyák, az erdő dionüszoszi megkülönböztethetetlenség és pusztítás, visszatérés az ősi magmához; az erdőtől való félelemről szól a mese, a félelemről, hogy elveszünk, hogy eltűnünk.

130. oldal

1 hozzászólás
>!
Biedermann_Izabella P

A nyelvi helyesség az erkölcsi tisztaság és tisztesség előfeltétele. Alávalóságok és visszaélések sora születik abból, ha valaki hibásan használja a nyelvtant és a szintaxist, tárgyesetbe teszi az alanyt, vagy alanyesetbe a tárgyat, összekeveri a kártyákat, áldozatnak nézi a bűnöst és fordítva, felcseréli a dolgok sorrendjét, s nem a valóságos okokból és előzményekből származtat különféle eseményeket, a distinkciókat és értékrendeket felrúgva, hazug módon egymásba kutyulva gondolatokat és érzelmeket, eltorzítja az igazságot.

134-135. oldal

9 hozzászólás