!

Clark Ashton Smith amerikai

1893. január 13. (Long Valley, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok) – 1961. augusztus 14. (Pacific Grove, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok)

Tudástár · 26 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv

KatalógusnévSmith, Clark Ashton
Nemférfi

Képek 2

Könyvei 12

Clark Ashton Smith: Gonosz mesék
Clark Ashton Smith: Sarki regék
Clark Ashton Smith: A sír szava
Clark Ashton Smith: The Miscellaneous Writings of Clark Ashton Smith
Clark Ashton Smith: The Dark Eidolon and Other Fantasies
Clark Ashton Smith: The End of the Story
Clark Ashton Smith: The Door to Saturn
Clark Ashton Smith: A Vintage from Atlantis
Clark Ashton Smith: The Maze of the Enchanter
Clark Ashton Smith: The Last Hieroglyph

Kapcsolódó sorozatok: The Collected Fantasies of Clark Ashton Smith angol · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: MesterMűvek: Klasszikusok Delta Vision · Osiris Könyvek Cherubion · MesterMűvek Delta Vision · Penguin Classics Penguin · Fantasy Masterworks angol

Antológiák 12

Robert Weinberg (szerk.): Holnap történt
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról
Kuczka Péter (szerk.): Fantasy magazin
Sziládi János (szerk.): Galaktika 64.
Burger István (szerk.): Galaktika 236.
Baranyi Gyula (szerk.): Atlantisz 9.
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 131.
Peter Straub (szerk.): American Fantastic Tales
Ann VanderMeer – Jeff VanderMeer (szerk.): The Big Book of Classic Fantasy
Otto Penzler (szerk.): The Vampire Archives

Népszerű idézetek

Riszperidon>!

A falu gyógyszerészének titkon szokása volt bizonyos kétes eredetű tinktúrákért a boszorkányhoz fordulni […]

198. oldal - Varangyok anyja

27 hozzászólás
lzoltán IP>!

[…] Mindenfelé könyvek gyűltek halomba, csupa ősöreg fóliáns, kígyóbőrbe kötve bronzveretekkel pántolva. A patinamarta kapcsokkal lezárt borítófedelek között borzadályos tanok szunnyadtak: Atlantisz elfeledett tudománya, a Föld és a Hold démonait béklyóba verő pecsétek, az elemek transzmutációjának titkai; némely textusokat a rég letűnt Hyperborea rúnáival írtak, azon az elveszett nyelven, amely eleven ajkakról szólva gyilkosabb volt bármi méregnél és bódítóbb bármi bájitalnál.

10. oldal, Az utolsó varázslat (Cherubion, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Razor P>!

Az egekben oly dolgok kísértenek, melyekkel senki sem ismerkedhetik meg a téboly veszedelme nélkül; s különös torzulmányok járnak-kelnek a Föld és a Hold között, ahol a tejutak egymásba mosódnak. A megnevezhetetlen dolgok gyakran hoztak ránk iszonyatot a múltban; s kétségen kívül így lesz ez a jövőben is. Mert a gonosz, ami a csillagokból jő, nem ugyanaz a gonosz, mint ami a Földön sarjadott.

160. oldal, Az averoigne-i szörny

mcgregor P>!

Halovány arca túl messze van, halálos keblének hava túl távoli, semhogy a szemem valaha lássa. Ám suttogása olykor eljut hozzám, mint valami földöntúli szél, mely a jégfödte pusztaságok horizontját járta be, és elgyöngült a világok közti űrön való átkelésben. És olyan nyelven szól, amit sosem hallottam, de mindig ismertem; szörnyű és csodálatos dolgokról susog, túl a szerelmi vágy eksztázisán. Beszéde nem jó és nem gonosz, kívül esik mindenen, amit a földi parányok hisznek, gondolnak és szeretnek; a levegő, amit szív, a táj, ahol vándorol, a csillagközi tér hidegével zúzos; tekintete kioltja a férfiak szeme világát, mintha napba néznének; csókja pedig, ha valaki elnyerné, úgy ölne és fonnyasztana, mint a villámcsapás.
De mikor nagy ritkán meghallom távoli suttogását, roppant távlatok tárulnak fel előttem, világszéles kontinensek és végtelenbe nyúló óceánok. És időnként dadogok valamit a sok furcsaságról, amit a fülembe súg; bár senki sem veszi szívesen, nem hisz benne és nem hallgatja meg. És ahogy múlnak az évek, egy keserű hajnalon elindulok majd, követem hívását; kifürkészem hófehér messzeségének végzetes varázsát és elenyészek szeplőtelen határtalanságában.

17. oldal A hyperboreai múzsa

Noro P>!

S talán valóban úgy lenne jó, ha senki nem hinné el ezt a történetet; mert vékony szövésű az a fátyol, amely az embert az istentelen mélységektől elválasztja. Az egekben oly dolgok kísértenek, melyekkel senki sem ismerkedhetik meg a téboly veszedelme nélkül

Az averoigne-i szörny, 160. o

Dávidmoly>!

Mindenfelé könyvek gyűltek halomba, csupa ősrégi fóliáns, kígyóbőrbe kötve és bronzveretekkel pántolva. A platinamarta kapcsokkal lezárt borítófedelek között borzadályos tanok szunnyadtak: Atlantisz elfeledett tudománya, a Föld és a Hold démonait béklyóba verő pecsétek, az elemek transzmutációjának titkai; némely textusokat a rég letűnt Hyperborea rúnáival írtak, azon az elveszett nyelven, amely eleven ajkakról szólva gyilkosabb bármi méregnél és bódítóbb bármi bájitalnál.

236. oldal, Az utolsó varázslat

Cirimo76>!

Az öregkor, mint moly a foszladozó kelmét, nemsokára szét fogja rágni emlékeimet, ahogyan minden ember emlékeit.

278. oldal

Dávidmoly>!

Egy este megálltunk egy sikátorban Uzuldarum egyik szerényebb lakónegyedében, számba venni anyagi erőforrásainkat; és arra az eredményre jutottunk, hogy kettőnknek összesen három pazúrja van – elég egy nagy üveg gránátalmaborra vagy két vekni kenyérre. Megvitattuk a befektetési lehetőségeket.
– A kenyér – érvelt Tirouv Ompallios – táplálja a testünket, új erőt ébreszt elcsigázott tagjainkban, és munkára buzdítja megfáradt ujjainkat.
– A gránátalmabor – mondtam én – megnemesíti a gondolatainkat, megihleti és megvilágosítja elménket, s talán feltárja előttünk a módját, hogyan menekülhetünk meg jelen nehézségeinkből.
Tirouv Ompallios különösebb akadékoskodás nélkül engedett meggyőző érveimnek, és egy közeli italmérés felé vettük az irányt.

95. oldal, Satampra Zeiros története

Kapcsolódó szócikkek: bor · kenyér
Joshua182>!

– Maradj! – nógatta Mére Antoinette. – A lápvidéken hideg a köd, és egyre sűrűbb. Tudtam, hogy jössz, és forraltam a kedvedért egy nagy adag ximesi vörösbort.
Azzal levette a fedelet egy cserépkorsóról, s gőzölgő tartalmát kitöltötte egy jókora kupába. A bíborvörös bor ínycsiklandóan habzott, s csakhamar finom fűszerek illata töltötte be a kunyhót, elnyomva a kevésbé megnyerő kipárolgásokat: a gonoszul bugyborgó katlanét; a félig kiszáradt gőtékét, viperákét és denevérszárnyakét körös-körül a falakon; a mindenfelé felaggatott émelyítő gyomfüzérekét; és szurokból meg hullaviaszból öntött fekete gyertyákét, melyek éjjel-nappal folyamatosan hányták a füstöt a sűrű félhomályban.
– Jó, megkóstolom – mondta Pierre […]

199. oldal, Varangyok anyja

2 hozzászólás
bfg3 P>!

A tenger és az anyaföld, a szférák és a csillagok szellemei álca nélkül jártak-keltek a márványcsarnokokban […] Borzongva szemléltem a szubhumán lények sötét vonaglását a parázstartókból gomolygó füstfellegekben; iszonyodva sikoltottam fel a kolosszális förtelmek láttán, melyek szürke formátlanságban tolongtak a hét színnel vont védőkör körül, kimondhatatlan kínokkal fenyegetve minket, akik a középpontjában álltunk. Nem minden feszengés híján ittam a bort, mit lábon járó tetemek töltöttek ki nekem, s ettem a kenyeret, mit testetlen jelenések szolgáltak föl.

A kettős árnyék

Kapcsolódó szócikkek: nekromancia