!

Clark Ashton Smith

Könyvei 11

Clark Ashton Smith: Gonosz mesék
Clark Ashton Smith: A sír szava
Clark Ashton Smith: Sarki regék
Clark Ashton Smith: The Miscellaneous Writings of Clark Ashton Smith
Clark Ashton Smith: The End of the Story
Clark Ashton Smith: The Door to Saturn
Clark Ashton Smith: A Vintage from Atlantis
Clark Ashton Smith: The Maze of the Enchanter
Clark Ashton Smith: The Last Hieroglyph
Clark Ashton Smith: The Emperor of Dreams

Kapcsolódó sorozatok: The Collected Fantasies of Clark Ashton Smith

Antológiák 6

Robert Weinberg (szerk.): Holnap történt
Kuczka Péter (szerk.): Fantasy magazin
Sziládi János (szerk.): Galaktika 64.
Baranyi Gyula (szerk.): Atlantisz 9.
Peter Straub (szerk.): American Fantastic Tales
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról

Népszerű idézetek

>!
Riszperidon P

A falu gyógyszerészének titkon szokása volt bizonyos kétes eredetű tinktúrákért a boszorkányhoz fordulni (…)

198. oldal - Varangyok anyja

25 hozzászólás
>!
lzoltán P

(…) Mindenfelé könyvek gyűltek halomba, csupa ősöreg fóliáns, kígyóbőrbe kötve bronzveretekkel pántolva. A patinamarta kapcsokkal lezárt borítófedelek között borzadályos tanok szunnyadtak: Atlantisz elfeledett tudománya, a Föld és a Hold démonait béklyóba verő pecsétek, az elemek transzmutációjának titkai; némely textusokat a rég letűnt Hyperborea rúnáival írtak, azon az elveszett nyelven, amely eleven ajkakról szólva gyilkosabb volt bármi méregnél és bódítóbb bármi bájitalnál.

10. oldal, Az utolsó varázslat (Cherubion, 2004)

>!
Dávidmoly 

Mindenfelé könyvek gyűltek halomba, csupa ősrégi fóliáns, kígyóbőrbe kötve és bronzveretekkel pántolva. A platinamarta kapcsokkal lezárt borítófedelek között borzadályos tanok szunnyadtak: Atlantisz elfeledett tudománya, a Föld és a Hold démonait béklyóba verő pecsétek, az elemek transzmutációjának titkai; némely textusokat a rég letűnt Hyperborea rúnáival írtak, azon az elveszett nyelven, amely eleven ajkakról szólva gyilkosabb bármi méregnél és bódítóbb bármi bájitalnál.

236. oldal, Az utolsó varázslat

>!
Dávidmoly

Egy este megálltunk egy sikátorban Uzuldarum egyik szerényebb lakónegyedében, számba venni anyagi erőforrásainkat; és arra az eredményre jutottunk, hogy kettőnknek összesen három pazúrja van – elég egy nagy üveg gránátalmaborra vagy két vekni kenyérre. Megvitattuk a befektetési lehetőségeket.
– A kenyér – érvelt Tirouv Ompallios – táplálja a testünket, új erőt ébreszt elcsigázott tagjainkban, és munkára buzdítja megfáradt ujjainkat.
– A gránátalmabor – mondtam én – megnemesíti a gondolatainkat, megihleti és megvilágosítja elménket, s talán feltárja előttünk a módját, hogyan menekülhetünk meg jelen nehézségeinkből.
Tirouv Ompallios különösebb akadékoskodás nélkül engedett meggyőző érveimnek, és egy közeli italmérés felé vettük az irányt.

95. oldal, Satampra Zeiros története

Kapcsolódó szócikkek: bor · kenyér
>!
Noro MP

S talán valóban úgy lenne jó, ha senki nem hinné el ezt a történetet; mert vékony szövésű az a fátyol, amely az embert az istentelen mélységektől elválasztja. Az egekben oly dolgok kísértenek, melyekkel senki sem ismerkedhetik meg a téboly veszedelme nélkül

Az averoigne-i szörny, 160. o

>!
Razor SP

Az egekben oly dolgok kísértenek, melyekkel senki sem ismerkedhetik meg a téboly veszedelme nélkül; s különös torzulmányok járnak-kelnek a Föld és a Hold között, ahol a tejutak egymásba mosódnak. A megnevezhetetlen dolgok gyakran hoztak ránk iszonyatot a múltban; s kétségen kívül így lesz ez a jövőben is. Mert a gonosz, ami a csillagokból jő, nem ugyanaz a gonosz, mint ami a Földön sarjadott.

160. oldal, Az averoigne-i szörny

>!
Dávidmoly 

Mikor Morghi, Yhoundeh istennő főpapja virradatkor tizenkét legádázabb és legrátermettebb csatlósával betoppant az északi tengerre néző sziklafokon a hírhedt eretnek, Eibon fekete gneisztornyába, meglepetten és csalódottan tapasztalták, hogy házon kívül tartózkodik.

183. oldal, Kapu a Szaturnuszra

>!
Dávidmoly 

Az inas és szikár Eibont nem viselte meg túlzottan a mászás; a széltében-hosszában főpapi termetű Morghi azonban hamarosan kifulladt.

204. oldal, Kapu a Szaturnuszra

>!
bfg3 

A tenger és az anyaföld, a szférák és a csillagok szellemei álca nélkül jártak-keltek a márványcsarnokokban (…) Borzongva szemléltem a szubhumán lények sötét vonaglását a parázstartókból gomolygó füstfellegekben; iszonyodva sikoltottam fel a kolosszális förtelmek láttán, melyek szürke formátlanságban tolongtak a hét színnel vont védőkör körül, kimondhatatlan kínokkal fenyegetve minket, akik a középpontjában álltunk. Nem minden feszengés híján ittam a bort, mit lábon járó tetemek töltöttek ki nekem, s ettem a kenyeret, mit testetlen jelenések szolgáltak föl.

A kettős árnyék

>!
Zakkant_Tudós

Említést kell azonban tennem némely különös ideákról, melyek sokat foglalkoztatták Tomeront, s gyakorta értekezett róluk nekem azon a monoton, mély torokhangján, mely lejtésében és árnyalataiban föltáratlan barlangok ekhóit idézte. Úgy vélte, hogy az élet és halál nem különül el oly élesen egymástól, mint azt általában hiszik; hogy a két állapot határa időnként összemosódik, s léteznek közöttük nehezen meghatározható, félárnyékos átmenetek; hogy a holtak nem mindig halottak és az élők nem mindig elevenek, legalábbis e kifejezések közkeletű értelmezése szerint.

56. oldal, A halál epifániája

Kapcsolódó szócikkek: élet · halál