!

Clark Ashton Smith amerikai

1893. január 13. (Long Valley, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok) – 1961. augusztus 14. (Pacific Grove, Kalifornia, Amerikai Egyesült Államok)

Tudástár · 25 kapcsolódó alkotó · 1 kapcsolódó könyv

Nemférfi

Képek 2

Könyvei 11

Clark Ashton Smith: Gonosz mesék
Clark Ashton Smith: Sarki regék
Clark Ashton Smith: A sír szava
Clark Ashton Smith: The Miscellaneous Writings of Clark Ashton Smith
Clark Ashton Smith: The Dark Eidolon and Other Fantasies
Clark Ashton Smith: The End of the Story
Clark Ashton Smith: The Door to Saturn
Clark Ashton Smith: A Vintage from Atlantis
Clark Ashton Smith: The Maze of the Enchanter
Clark Ashton Smith: The Last Hieroglyph

Kapcsolódó sorozatok: The Collected Fantasies of Clark Ashton Smith angol · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: MesterMűvek: Klasszikusok Delta Vision · MesterMűvek Delta Vision · Osiris Könyvek Cherubion · Penguin Classics Penguin · Fantasy Masterworks angol

Antológiák 9

Robert Weinberg (szerk.): Holnap történt
Somogyi Gábor (szerk.): Árnyak az időn túlról
Kuczka Péter (szerk.): Fantasy magazin
Sziládi János (szerk.): Galaktika 64.
Burger István (szerk.): Galaktika 236.
Baranyi Gyula (szerk.): Atlantisz 9.
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 131.
Peter Straub (szerk.): American Fantastic Tales
Ann VanderMeer – Jeff VanderMeer (szerk.): The Big Book of Classic Fantasy

Népszerű idézetek

Riszperidon P>!

A falu gyógyszerészének titkon szokása volt bizonyos kétes eredetű tinktúrákért a boszorkányhoz fordulni (…)

198. oldal - Varangyok anyja

25 hozzászólás
lzoltán IP>!

(…) Mindenfelé könyvek gyűltek halomba, csupa ősöreg fóliáns, kígyóbőrbe kötve bronzveretekkel pántolva. A patinamarta kapcsokkal lezárt borítófedelek között borzadályos tanok szunnyadtak: Atlantisz elfeledett tudománya, a Föld és a Hold démonait béklyóba verő pecsétek, az elemek transzmutációjának titkai; némely textusokat a rég letűnt Hyperborea rúnáival írtak, azon az elveszett nyelven, amely eleven ajkakról szólva gyilkosabb volt bármi méregnél és bódítóbb bármi bájitalnál.

10. oldal, Az utolsó varázslat (Cherubion, 2004)

Kapcsolódó szócikkek: könyv
Razor P>!

Az egekben oly dolgok kísértenek, melyekkel senki sem ismerkedhetik meg a téboly veszedelme nélkül; s különös torzulmányok járnak-kelnek a Föld és a Hold között, ahol a tejutak egymásba mosódnak. A megnevezhetetlen dolgok gyakran hoztak ránk iszonyatot a múltban; s kétségen kívül így lesz ez a jövőben is. Mert a gonosz, ami a csillagokból jő, nem ugyanaz a gonosz, mint ami a Földön sarjadott.

160. oldal, Az averoigne-i szörny

mcgregor>!

Halovány arca túl messze van, halálos keblének hava túl távoli, semhogy a szemem valaha lássa. Ám suttogása olykor eljut hozzám, mint valami földöntúli szél, mely a jégfödte pusztaságok horizontját járta be, és elgyöngült a világok közti űrön való átkelésben. És olyan nyelven szól, amit sosem hallottam, de mindig ismertem; szörnyű és csodálatos dolgokról susog, túl a szerelmi vágy eksztázisán. Beszéde nem jó és nem gonosz, kívül esik mindenen, amit a földi parányok hisznek, gondolnak és szeretnek; a levegő, amit szív, a táj, ahol vándorol, a csillagközi tér hidegével zúzos; tekintete kioltja a férfiak szeme világát, mintha napba néznének; csókja pedig, ha valaki elnyerné, úgy ölne és fonnyasztana, mint a villámcsapás.
De mikor nagy ritkán meghallom távoli suttogását, roppant távlatok tárulnak fel előttem, világszéles kontinensek és végtelenbe nyúló óceánok. És időnként dadogok valamit a sok furcsaságról, amit a fülembe súg; bár senki sem veszi szívesen, nem hisz benne és nem hallgatja meg. És ahogy múlnak az évek, egy keserű hajnalon elindulok majd, követem hívását; kifürkészem hófehér messzeségének végzetes varázsát és elenyészek szeplőtelen határtalanságában.

17. oldal A hyperboreai múzsa

Noro >!

S talán valóban úgy lenne jó, ha senki nem hinné el ezt a történetet; mert vékony szövésű az a fátyol, amely az embert az istentelen mélységektől elválasztja. Az egekben oly dolgok kísértenek, melyekkel senki sem ismerkedhetik meg a téboly veszedelme nélkül

Az averoigne-i szörny, 160. o

Dávidmoly >!

Mindenfelé könyvek gyűltek halomba, csupa ősrégi fóliáns, kígyóbőrbe kötve és bronzveretekkel pántolva. A platinamarta kapcsokkal lezárt borítófedelek között borzadályos tanok szunnyadtak: Atlantisz elfeledett tudománya, a Föld és a Hold démonait béklyóba verő pecsétek, az elemek transzmutációjának titkai; némely textusokat a rég letűnt Hyperborea rúnáival írtak, azon az elveszett nyelven, amely eleven ajkakról szólva gyilkosabb bármi méregnél és bódítóbb bármi bájitalnál.

236. oldal, Az utolsó varázslat

Cirimo76>!

Az öregkor, mint moly a foszladozó kelmét, nemsokára szét fogja rágni emlékeimet, ahogyan minden ember emlékeit.

278. oldal

Dávidmoly >!

Egy este megálltunk egy sikátorban Uzuldarum egyik szerényebb lakónegyedében, számba venni anyagi erőforrásainkat; és arra az eredményre jutottunk, hogy kettőnknek összesen három pazúrja van – elég egy nagy üveg gránátalmaborra vagy két vekni kenyérre. Megvitattuk a befektetési lehetőségeket.
– A kenyér – érvelt Tirouv Ompallios – táplálja a testünket, új erőt ébreszt elcsigázott tagjainkban, és munkára buzdítja megfáradt ujjainkat.
– A gránátalmabor – mondtam én – megnemesíti a gondolatainkat, megihleti és megvilágosítja elménket, s talán feltárja előttünk a módját, hogyan menekülhetünk meg jelen nehézségeinkből.
Tirouv Ompallios különösebb akadékoskodás nélkül engedett meggyőző érveimnek, és egy közeli italmérés felé vettük az irányt.

95. oldal, Satampra Zeiros története

Kapcsolódó szócikkek: bor · kenyér
Imre_Szabó_2>!

– Mert te csak egy megzápult fejű álmodozó vagy, aki naphosszat könyvek fölött ücsörög, mint valami szerzetes. Semmivel sem foglalkozol, csak az ostoba régi románcokkal meg legendákkal. Azt beszélik, még verseket is írsz! Szerencséd, hogy legalább Comte du Framboisier másodszülött fia vagy; ennél többre úgysem viszed.

21. oldal, A sylaire-i varázslónő

Zakkant_Tudós>!

Említést kell azonban tennem némely különös ideákról, melyek sokat foglalkoztatták Tomeront, s gyakorta értekezett róluk nekem azon a monoton, mély torokhangján, mely lejtésében és árnyalataiban föltáratlan barlangok ekhóit idézte. Úgy vélte, hogy az élet és halál nem különül el oly élesen egymástól, mint azt általában hiszik; hogy a két állapot határa időnként összemosódik, s léteznek közöttük nehezen meghatározható, félárnyékos átmenetek; hogy a holtak nem mindig halottak és az élők nem mindig elevenek, legalábbis e kifejezések közkeletű értelmezése szerint.

56. oldal, A halál epifániája

Kapcsolódó szócikkek: élet · halál