Cixin Liu kínai
| Teljes név | 刘慈欣 (Liu Ce-hszin) |
|---|---|
| Katalógusnév | Liu, Cixin |
| Nem | férfi |
| Életrajz | |
Könyvei 21
Kapcsolódó sorozatok: A háromtest-trilógia · Remembrance of Earth's Past angol · Die drei Sonnen német · Sān tǐ kínai · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Kapszula Könyvtár Európa · Cixin Liu Graphic Novel Collection Splitter német
Antológiák 4
Kiemelt alkotóértékelések
Cixin Liu
A három test trilógia után igazi rajongóvá váltam. Nagyon várom a többi könyvének a fordítását. A sorozatban megtalálható volt minden, amit elvárok egy jó sci-fi től: Jól körbejárt fizikai oldalról, elgondolkodtató, van üzenete, a karakterek kidolgozottak, és fejlődnek. Cselekményben gazdag, letehetetlen.
Népszerű idézetek
Különös ellentmondás, hogy az emberiség milyen naivan és kedvesen viszonyul az univerzumhoz: ha a Földön lép másik kontinensre az ember, gondolkodás nélkül elpusztíthatja az ottani civilizációkat háború vagy betegség révén. Ám amikor a csillagokra néz, szentimentálissá válik, és hiszi, hogy ha létezik földön kívüli intelligencia, azt egyetemes, nemes erkölcsi mércék kötik, mintha az élet más formáinak szeretete egy evidens egyetemes erkölcsi kódex része lenne.
Szerintem éppen az ellenkezője lenne jó: a csillagok iránt mutatott kedvességet fordítsuk a Föld emberi tagjai felé, teremtsünk bizalmat és megértést az emberiséget alkotó népek és civilizációk között. Ami meg a naprendszeren kívüli univerzumot illeti, legyünk éberek és készek arra, hogy az űrben esetleg létező Másiknak a legrosszabb szándékot tulajdonítsuk. A miénkhez hasonló törékeny civilizáció számára kétségtelenül ez a leginkább felelősségteljes út.
403. oldal, a szerző utószava az amerikai kiadáshoz
Lehetséges, hogy az emberiség és a gonoszság közti kapcsolat hasonló ahhoz, ami az óceán és a felszínén lebegő jéghegy között fennáll? Az óceán és jéghegy is ugyanabból az anyagból áll, a jéghegy látszólag csak azért különül el, mert más alakot öltött. A valóságban csak a hatalmas óceán része…
Lehetetlen erkölcsi felébredést várni az emberiségtől, mint ahogy azt is lehetetlenség elvárni, hogy az ember a hajánál fogva felemelje magát a földről. Az erkölcsi felébredéshez az emberi fajon kívüli erő szükségeltetik.
25-26. oldal, 2. fejezet, Néma tavasz
– A világegyetem egy sötét erdő. Minden civilizáció egy fegyveres vadász, aki kísértetként oson a fák között, lágyan félresöpri az útjában lévő ágakat, és próbál hangtalanul haladni előre. Még levegőt is óvatosan vesz. A vadásznak óvatosnak kell lennie, mert hozzá hasonló vadászok lopakodnak szerte az erdőben. Ha más élőlényre akad – legyen az másik vadász, angyal vagy démon, törékeny csecsemő vagy csoszogó öregember, angyali fiatal lány vagy istenhez hasonló fiú –, csak egyvalamit tehet: tüzet nyit rá, és megsemmisíti. Ebben az erdőben a másik ember jelenti a poklot, az örök fenyegetést. Minden olyan életformát, amely felfedi létezését, gyorsan eltörölnek.
A science-fiction az egész emberiségé. Az egész emberiséget érdeklő eseményeket ábrázol az irodalomban, ezért minden nemzet olvasói számára a legelérhetőbb zsánernek kéne lennie.
403-404. oldal, A szerző utószava az amerikai kiadáshoz
– Tudományos szemszögből nézve nem túl pontos kifejezés, hogy „elpusztult”. Semmi nem tűnt el. Mindaz az anyag, ami ott volt, még most is ott van, ahogy a perdület is. Csak az anyag elrendezése változott, mintha egy pakli kártyát kevertek volna újra. Az élet azonban olyan, mint a színsor a pókerben: ha megkevered, eltűnik.
535. oldal
– Ha elveszítjük emberi természetünket, sokat veszítünk, de ha elveszítjük állati természetünket, mindent elveszítünk.