Christopher Moore amerikai

zseni

Meglepve tapasztalom, hogy van némi hasonlóság Christopher Moore és közöttem. Ő például csak egy évvel idősebb nálam. További hasonlóság, hogy életünk során mindketten oly sokféle munkát végeztünk már, amire azt szokták mondani, hogy már csak akasztott ember nem volt. Még azonos munkaköröket is betöltöttünk. Ellenben az már nem közös bennünk, hogy ő amerikai, én meg nem is akarok az lenni. További eltérés az is, hogy ő első regényével sikert aratott, én meg bölcsebb lettem, s inkább nem zaklattam vele egyetlen kiadót sem.
Tény, hogy neki krétára, tollra, írógépre, klaviatúrára, vagy bármi egyéb írásra alkalmas eszközre fegyverviselési engedélyt kellene beszereznie, mert a humora olyan gyilkos, hogy hozzá képest az atombomba olyan mint egy csörgő az újszülött kezében. Néha mintha teljesen meg lenne zakkanva. Említettem már, hogy némileg hasonlítunk egymásra?

Az első könyvem az írótól a Mocskos meló volt és megvett kilóra :) Imádom a humorát és azt, hogy minden könyvében van izgalom és szerelem. Nem sablonos könyveket ír, van olyan könyve, ami kimondottan hátborzongató és van amelyiken csak dőltem a nevetéstől. Már csak pár könyve van, amit nem olvastam, de azok is jönnek. Nem tudok a sorozatai közül kedvencet választani, mind nagyon jó. Remélem, még jó sok könyvet fog írni, nagy-nagy élvezetünkre. :)

Még egy imádni való, kattant kedvenc! ^.^ Igen, zseni ő is! \o/

Te szent KÉK:) Egyszerűen szárnyal minden írása. Muszáj, hogy legyen egy ilyen író, aki kiemel a szürkeségből.

Kemény dió őt értékelni. A Mocskos meló nagyon tetszett, a Biff evangéliuma meg frenetikus. De ott van A leghülyébb angyal is, amiért kár volt fákat kivágni. Úgyhogy szerintem vannak jó pillanatai, és van olyan, hogy csak összeerőlködik egy könyvet. Kár.

Pont olyan elmebeteg a humora, amire mindig számíthatok azokon a szomorkás napokon, amikor legszívesebben elásnám magam, majd kihantolnám, felpofoznám legvégül megsimizném a fejemet, magamban mormogva mondván: jól van na, semmi baj. A lényeg, hogy ebben a kategóriában abszolút kedvencemmé avatta magát.

Moore teljesen elmeroggyant, a legjobb értelemben. Imádom a humorát, és a legborúsabb napokba is képes vidámaságot csempészni.
Sajnos az írásainak színvonala változó (a Love Storyból pl. kár volt trilógiát csinálnia) de attól még szeretem nagyon. :)

Vannak jó pillanatai. – mondom rá, pedig imádom és többször újraolvasom egyes könyveit.
Nagyon szeretem, hogy más könyveiből és fel-felbukkannak szereplők olvasás közben – nála gyanakszom arra, hogy igazából, ha belefejezi az életművét, akkor kronológiai sorrendbe lehet majd rendezni az alapján például, hogy Menta Friss épp merre jár.
Zseniális, morbid, kretén, gusztustalan – de mindezt ügyesen csomagolja eladható és kelendő történetbe. Nem válogatós a pali, mindenféle paranormális- és fantasztikus lény szerepelt már szerintem a sztorijaiban. Nem lányregények ugyan, de akad bennük romantika is.

Zseniális! Könnyesre röhögöm magam a könyvein.