!

Christopher Milne

Könyvei 1

Christopher Milne: Róbert Gida emlékei

Népszerű idézetek

>!
tündérrózsa

Az ember sok mindent megtudhat másokról, ha odaáll a könyvespolcuk elé, és végignézheti a könyveiket.

177. oldal

Christopher Milne: Róbert Gida emlékei A Milne-ház és lakói

>!
tündérrózsa

Ha az ember elolvas egy könyvet, és az rendkívüli hatást gyakorol rá, akkor arra vágyik, hogy másokat is rábeszéljen, olvassák el. A könyv nem csak arra való, hogy az ember magányosan olvasgassa este, a kandalló előtt. Nagy öröm megosztani az élményt: két embert még mélyebb rokonszenvvel és megértéssel köthet össze.

177. oldal

Christopher Milne: Róbert Gida emlékei A Milne-ház és lakói

1 hozzászólás
>!
Csabi P

És legyenek a szakácsnők bármily jók – márpedig Mrs. Wilson és Mrs. Gulliver remekül főztek –, a főzési szokásaikat illetően mindig bizonyos hajthatatlanság mutatkozik náluk. Ha a tojást egyszer túlságosan lágyra főzték, akkor az mindörökké olyan is maradt. Így volt ez a kávéval is. A Mallord Streeten vacsora után kávéztunk. De vajon miért nem ittunk soha kávét Cothfordban? Azért, mert egyszer nem kértünk, és miután később is hiába vártuk, s nem kértük számon, hogy miért marad el, a helyzet állandósult. Már túl késő lett volna szólni. Amikor azonban visszamentünk Londonba, megint azonnal ott párolgott a kávé az asztalunkon. „Nagyon jó, legalább van egy kis változatosság” – mondta anyám. Amikor 1940-ben elköltöztünk Londonból, fel kellett készülnünk rá, hogy életünk hátralévő részét kávé nélkül éljük le, ha csak nem történik valami csoda. És úgy hét év múlva történt is valami. Egy újítás visszahozta az életünkbe a kávét. Óriási izgalom. Meleg gratulációk. Életünk mérföldköve. Apám vett egy kanálka cukrot, beletette a kávéjába, megkeverte és belekortyolt. Várt egy kicsit, újra kortyolt egyet, majd ránézett a vele szemben ülő anyámra.
– Mit gondolsz, biztos, hogy jól csinálta?
– Miért, mi baja?
– Nos, az enyémnek sós íze van. Csak nem tévesztette össze a cukrot a sóval?
– Nem, de tett bele egy csipet sót is. Azt mondta, hogy a só jobban kihozza az ízét. Apám újra beleivott a kávéjába. – Édesem, ez teljesen ihatatlan.
– Ugyan! Nem is olyan rossz. Nem hagyhatod ott. Mrs. Wilson rémesen megsértődne.
Megszoktuk hát a sós kávét is. Iszonyú volt, ezért mindig gyorsan lehajtottuk, mint valami orvosságot.

140. oldal

Christopher Milne: Róbert Gida emlékei A Milne-ház és lakói

Kapcsolódó szócikkek: kávé
5 hozzászólás
>!
Csabi P

Miért hiszik azt az emberek, hogy a tehetséget csak úgy át lehet ruházni a tehetségtelenekre? Apámnak volt tehetsége az íráshoz, anyámnak nem. Miért inkább az egyiktől kellett volna örökölnöm, mint a másiktól? Ha mindig a tehetségesek lennének többen, akkor a világban csak úgy nyüzsögnének a Newtonok, a Shakespeare-ek, a Leonardók és a szentek. Isten áldja a tehetségteleneket! Az írás (nekem legalábbis úgy tűnik) két különböző szakértelemnek, a szavak teremtésének és a szavak használatának az együttese. Valahogy úgy, ahogy a ház felépítéséhez is kétféle jártasság szükségeltetik – az építészmérnöké és a kőművesé. Vagyis azt is mondhatjuk, hogy az író egyszerre tervezőművész és mesterember. Amennyiben apám a Cambridge-i Egyetem hallgatójaként kényszert érzett az írásra, az nyilván azért volt, mert kényszert érzett a teremtésre. Nagy szerencse volt (és nekünk is), hogy a képzeletével látott munkához. Ha az emberben nincs meg a teremtésre való késztetés, akkor az illető bármilyen jó mesterember, bármily elbűvölő leveleket ír is a barátainak, vagy kristálytiszta jelentéseket a főnökeinek, soha életében nem fog verseket, színdarabokat vagy regényeket alkotni. Még jó újságíró is lehet belőle, de író soha.

166. oldal

Christopher Milne: Róbert Gida emlékei A Milne-ház és lakói

Kapcsolódó szócikkek: tehetség
>!
Csabi P

Apám azt szokta mondani, hogy a harmadosztályú ész úgy gondolkodik, mint a többség, a másodosztályú, mint a kisebbség, és az elsőosztályú pedig önállóan gondolkodik. Apámnak elsőosztályú esze volt, és azt akarta, hogy az enyém is ilyen legyen.

173. oldal

Christopher Milne: Róbert Gida emlékei A Milne-ház és lakói

>!
Aurore

Számos alkalommal fordul elő, hogy ismeretlen emberek levelet írnak nekem és a segítségemet kérik. […]
Negyven évvel ezelőtt az efféle leveleket még apámnak címezték. Jól emlékszem, hogy minden áldott reggel ott hevertek a család asztalán, én pedig lestem, amikor apám felbontotta őket. […] Apám hallgatagon elolvasta ezeket a leveleket, majd egyenként odaadta anyámnak.
– Mi a véleményed róla?
– Az, hogy ez is afféle „Bagoj-eset”.
– Én is azt hiszem.
És gyakran tényleg „Bagoj-eset” volt.
Ugye emlékeznek még a történetre? Nyuszi rábukkant egy cetlire, amelyen ez állt:
ELMENTEM MINGYÁR GYÜVÖK DÓGOMVAN R.G.
Menten elrohant a cédulával Bagolyhoz, hogy tanácsot kérjen tőle, mit kell olyankor tenni, ha valaki elmegy otthonról és ilyen cédulát tűz az ajtajára. Bizonyára a következő párbeszédre is emlékeznek:
– Meglepő – mondta Bagoly. Még egyszer jó alaposan megnézte a cédulát. – És mondd, mit akarsz egyáltalán tenni? – kérdezte.
– Semmit.
– Ez a leghelyesebb – válaszolta erre Bagoly bölcsen.

7-8. oldal, Bevezető (Írás, 1996)

Christopher Milne: Róbert Gida emlékei A Milne-ház és lakói

>!
tündérrózsa

Kétféle író van. Az egyik alapjában véve riporter, a másik kreatív alkotó. Az első a tapasztalataiból, a másik az álmaiból merít.

50. oldal

Christopher Milne: Róbert Gida emlékei A Milne-ház és lakói

>!
Aurore

„Esett és esett és esett…” Ha Londonban esik az eső, akkor az ember séta helyett buszra ül, és bárhova elmehet vele. Vagy kabát helyett esőköpenybe bújik. Esős időben Anne és én Londonban délutánonként nem a Kensington-kertben, hanem inkább a Természettudományi múzeumban játszottunk. Teljesen mindegy volt, mit terveztünk. Ha az egyik helyen nem, hát a másikon épp olyan jól csinálhattuk ugyanazt. Egyébként is a legizgalmasabb dolgokat odahaza lehetett játszani. Vidéken azonban mindez egészen másképp volt.
Egyike volt ez azoknak a dolgoknak, amelyeket a cotchfordi életben felfedeztünk. Vidéken bizony nagyon is számít az időjárás. Londonban csak akkor vesszük észre, hogy időjárás van, amikor rekkenő a hőség vagy amikor nagyon zuhog. Vidéken minden áldott nap időjárás van. Az időjárás pedig néha teljesen tönkreteszi a játékunkat.

87. oldal, 10. fejezet: Az időjárás (Írás, 1996)

Christopher Milne: Róbert Gida emlékei A Milne-ház és lakói

>!
olvasóbarát P

Úgy is mondhatnánk, hogy a könyvemben kettős alakban jelenek meg, először a kisfiúként, akiről írok, másodszor pedig felnőttként, akinek a szemével ezt a kisfiút nézem.

10. oldal, Bevezető

Christopher Milne: Róbert Gida emlékei A Milne-ház és lakói

>!
Aurore

Vidéken minden áldott nap időjárás van.

87. oldal, 10. fejezet: Az időjárás (Írás, 1996)

Christopher Milne: Róbert Gida emlékei A Milne-ház és lakói

1 hozzászólás