Christine Nöstlinger osztrák
1936. október 13. (Bécs) – 2018. június 28. (Bécs)
Katalógusnév | Nöstlinger, Christine |
---|---|
Nem | nő |
Képek 3
Könyvei 46
Kapcsolódó sorozatok: Gréti · Összes sorozat »
Kapcsolódó kiadói sorozatok: Piknik könyvek Móra · Andersen-díjas írók Animus · Már tudok olvasni! Móra · Jonatán Modern Könyvtára · Móra X Móra · Vintage Children's Classics Vintage angol · El barco de vapor Ediciones SM
Illusztrálásai 5
Népszerű idézetek
A nagy könyváruházban voltam, és az antikvár könyvek részlegén éppen Ray Bradbury kétkötetes regénye után sóvárogtam. Ám egy lyukas garasom sem volt, mivel egy másik könyvesboltban már megvettem néhány zsebkönyvet. Az összes pénzem könyvekre megy el, de ha háromszor ennyi zsebpénzt kapnék, az sem segítene, mert nincs az a zsebpénz, amit ne tudnék könyvekre költeni.
10-11. oldal Animus
De aki bukásra áll, annak, fájdalom, nem lehet segíteni. Még akkor sem, ha az illető ezt nem akarja elhinni. Egyszer például a Pivonkának akartam súgni földrajzból, mert nem tudta, hogy Dél-Afrika híres a grafitbányászatáról. Gondoltam, azt, hogy grafit, el tudom neki mutogatni. Fölemeltem a ceruzámat, és rámutattam a belsejére, mire a Pivonka rám nézett, lelkesen bólogatott, majd így felelt:
– Dél-Afrika a színesceruza-gyártásáról híres!
Az osztály dőlt a röhögéstől, a Pivonkát pedig meghúzták.
A szobájában, ahol azelőtt apuci lakott, vagyis Hölgyem lakásában volt az ezüstdoboz. És ha Kati hiába vágyott valamire, mert senki se volt hajlandó a vágyát teljesíteni, akkor azt fölírta egy pici cédulára, a cédulát összehajtogatta, és betette a dobozba.
54. oldal
– Nem szeretik az emberek a punkokat – mondta Hölgyem.
– Miért? – kérdezte Kati.
– Mert senkit se szeretnek, aki más, mint ők. – Hölgyemnek már fogytán volt a türelme.
Kati az orrát piszkálva nézett szembe vele.
– Először is hülyék, ha ezt teszik – mondta. – Másodszor meg nem leszek más attól, hogy más a frizurám.
– Csakhogy ezt az, aki nem ismer, nem tudja. – Hölgyem egyre türelmetlenebb lett.
– Aki nem ismer, arra fütyülök! – jelentette ki Kati, s kikotort az orrából egy darab fikát.
– És az anyád…
– Anyuci ismer – vágott közbe Kati, s gömbölygetni kezdte a fikát az ujja közt. Hölgyem meglátta, fintorgott. Kati elvigyorodott.
– Az iskolában meg a napköziben is rémüldözne az összes pajtásod, ha ilyen hajjal állítanál be – mondta Hölgyem. – Sejtelmed sincs róla, mit művelnének!
– Azt úgyis meglátom majd! – Kati eldöntötte, hogy kell az új frizura. Már csak a pajtásai miatt igazán!
37-38. oldal