Christine Anne Colman magyar
| Nem | nő |
|---|---|
| @christineannecolman | |
| @christine_anne_colman |
Képek 16
Könyvei 2
Kapcsolódó sorozatok: Elveszetten · Összes sorozat »
Népszerű alkotóértékelések
Christine Anne Colman
Eddig csak egy könyvet olvastam, és bár teljességgel elmondható róla kezdő író, mégis úgy gondolom érdemes oda figyelni a munkásságára.
Felmerült pár olvasónál a könyv egyedisége negatív kritikaként. Nos erre azt tudom mondani akinek nem tetszik tovább lép. Az írónő is, mint mindenki képes fejlődni és a negatív kritikát értelmezni. Én csak annyit írnék, olvasnék még tőle. Köszönöm.
Christine Anne Colman
Csodásan ír. Szívfacsaró, igaz érzelmek szerepelnek a könyvében. Olyan módon fogalmazza meg a könyveiben az érzelmeket, hogy érezni lehet. Az érzelmekkel teli felhő ott lebeg folyamatosan feletted, és nem tudod nem átélni. Életszagú mindkét könyve, nem túl elrugaszkodott, csodákban hívős, hanem igazi földhöz ragadt valóság. Aki úgy érzi olvasna egy romantikus könyvet, ami nem olyan mint a megszokott, akkor egyértelműen tőle kell olvasni!
Népszerű idézetek
A fájdalom és a veszteség nagy változásokat képes előhozni az emberekből. Én próbáltam túlélni, önmagamat adva új életet kezdeni, ami persze hatalmas önámítás volt. Bárki, aki azt állítja, új életet kezd, nem tudja, mire vállalkozik. Olyan, hogy új élet, nem létezik. Ez is ugyanaz az élet, csak változásokon ment keresztül, éppúgy, mint mi.
Nem tudjuk mindig befolyásolni az eseményeket. Bármennyire is fájdalmas, aminek meg kell történnie, az nem fog máshogy alakulni, akármennyire is akarnánk.
Vajon mikor jön el a pillanat, amikor már képes leszek teljesen kitörölni őt a fejemből, a szívemből? Mikor múlik el a fájdalom, ami vasmarokkal tart és nem ereszt?
Már képtelen vagyok önfeledten nevetni, képtelen vagyok élvezni az élet apró csodáit, mert azóta csak árnyéka vagyok önmagamnak. A körülöttem levő világ ugyanaz, csak én lettem más. Azon az éjszakán Katlyn Ellison meghalt.
Úgy játszik rajtam, mint egy zenész a hangszerén. A testem akkor is megszólal alatta, ha a lelkem teljesen ki van fáradva.
Kinézek a sötét égboltra. Az éjszakát megvilágítják a ragyogó csillagok, milliónyi apró pöttyként terülnek el az univerzum végtelenül hatalmas egén. A hold, mint hű védőjük, ott pihen mellettük, és szürkés fényével nyújt egy kis reményt arra nézve, hogy az élet sötét oldala is tartogathat számunkra valami szépet.
Elrakom a képet, mert látni sem bírom, mennyire boldog voltam egykoron, és most annyi darabban fekszem a padlón összetörve, hogy már nem lehet megjavítani, összeragasztani.
A fájdalom olyan érzés, amelyet nem tudunk kontrollálni, nem parancsolhatunk neki, mert mindig ő győz. Én sem voltam képes gátat szabni neki, mert megtalált és teljesen elemésztett. Senki sem lehet teljes mértékben a saját maga ura, mert a kín az úr az életünkben, ami gyakran fojtogat, lerombol, de később ő segít felépülni, meggyógyulni.