Christian Tielmann német

– Azonnal fejezzétek be! Mind a ketten! – szólt rájuk az édesanyjuk.
Az édesapjuk is felpillantott a kávéscsésze mögül:
– Elfelejtettétek a sorrendet? Először a reggeli, csak aztán a veszekedés!

10. oldal

– Télen miért nincsenek sünik? – kérdezte.
– Vannak, csak a búvóhelyükön alusszák végig a hideg évszakot – magyarázta Papa.
– De hát így átalusszák a karácsonyt! – esett kétségbe Berci.

Berci az úszónadrágjába bújt, Mama is beleerőltette magát a tűzpiros fürdőruhájába.

– Képes addig piszkálni az orrát, amíg vérezni nem kezd. Ma, a szünet előtt úgy túrta az orrát, mint egy aranyásó. Nem csoda, hogy ennyire vérzett!

32. oldal

Most már a nap is egyre melegebben süt, és tovább van világos. A madarak őrült módon csivitelnek. A télnek vége, végre itt a tavasz!

Úgy hadart, mintha a gyors beszéddel fel lehetne tartóztatni az idő múlását

11. oldal

– Ne haragudj, Berci – mondta Papa, amikor a lázmérő pittyegni kezdett. – Nem szimulálsz, tényleg lázad van. Ma nem mész óvodába. Papa betelefonált az oviba, szólt, hogy Berci beteg. Aztán az irodát is felhívta, hogy otthon kell maradnia. Berci köhögött, majd visszaaludt. Lázas lajhárokról álmodott.

– Soha az életben! – kiabálta Frici gúnyos mosollyal.

(első mondat)

– Rozi, Berci! – szólt rájuk Gizi néni. – Miről sugdolóztok?
– Ó, semmi, semmi – vágta rá Berci, és eldugta a levelet a pad alá.
– Rendben, akkor lennél olyan szíves kifáradni a táblához, és megoldani a feladatot?
Berci felállt. Elindult a táblához. Nem volt gond. A matek egyáltalán nem. Egy pillantást vetett a táblára.
„621-322” szólt a feladat. Berci kiért a táblához, elvett egy darab krétát, felírta a 299-et, visszatette a krétát, majd megfordult.

73-74. oldal

– Berci, telefon!
– Ki keres? Rozi?
Berci édesanyja megrázta a fejét.
– Gizi néni!
Berci nyelt egyet. A tanító néni még sosem hívta fel otthon.

87. oldal