Christian Morgenstern német

A KÖLTŐI MENYÉT
Das aesthetische Wiesel

Patak kövére dobta köpenyét
és ráültette a menyét
a menyét.

De hát
miért?

A vigyori hold,
pszt, a titokkal kipakolt
s csakhamar megtudta a part,

hogy az agya-
fúrt bestia
mindössze rímelni akart.

Akasztófacimbora dala Zsófihoz, a hóhérleányhoz

Zsófi, hóhérleányka,
csókot a koponyámra!
Habár a szám
sötét kazán – de ha te nem, ki szánna?

Zsófi, hóhérleányka,
paskolj a koponyámra!
Bár a hajam
már odavan – de ha te nem, ki szánna?

Zsófi, hóhérleányka,
less be a koponyámba!
Bár szememet:
sas ette meg – de ha te nem, ki szánna?

Kálnoky, László

12. oldal

MILYEN EMLÉKMŰRE VÁGYOM?
Denkmalswunsch

Állíts cukorból nekem
emlékművet, kedvesem,

tengerben – s holtom után
legyek édes óceán,

csak míg le nem nyel vagy száz hal
álmélkodó tátogással.

Hamburg s Bréma embere
e halakat nyeli le.

Így hát illendőn s örökre
visszatérek körötökbe,

míg ha kő lennék vagy érc,
nem pottyanna rám, csak élc

becses férfiak fejéből,
vagy egy madár fenekéből.

AKASZTÓFACIMBORA DALA ZSÓFIHOZ,
A HÓHÉRLEÁNYHOZ
Galgenbruders Lied an Sophie, die Henkersmaid

Zsófi, hóhérleányka,
csókot a koponyámra!
Habár a szám
sötét kazán –
de ha te nem, ki szánna!
Zsófi, hóhérleányka,
paskolj a koponyámra!
Bár a hajam
már oda van –
de ha te nem, ki szánna!
Zsófi, hóhérleányka,
less be a koponyámba!
Bár szememet
sas ette meg –
de ha te nem, ki szánna!

Kálnoky László

A KÉT SZAMÁR
Die beiden Esel

Egy balgatag szamár e szép
szavakkal hívta hitvesét:

„Én is gügye, te is gügye,
legjobb, ha meghalunk, ugye?”

De mint gyakorta ily esetben:
vidáman élnek mind a ketten.

Molnár Imre

31. oldal

A CSUKA
Der Hecht

Egy csuka Szent Antal szavát
követve döntött: a család
a vegetáriánus eszme
magasztos erkölcsét kövesse.

S azóta kosztja már csakis
tó-rózsa, tó-fű, tó-kavics.
De rózsa, fű, kő, ó iszony,
kicsurgott alfelén bizony.

S a tó lőn illattal tele.
Ötszáz hal fordult föl bele.
Szent Antal, látva, felkiáltott
(csak ennyit): Áldott, áldott, áldott!

IMÁDSÁG
Das Gebet

Ki könyörögni hallja az őzikéket,
                        félhet!

                        Félnyolc!
                        Félkilenc!
                        Féltiz!
                        Féltizenegy!
                        Féltizenkettő!
                        Éjfél!

        Ki könyörögni hallja az őzikéket,
                        félhet!
        Patácskáikat összefűzik ők,
                        az Őzikők.

                                                 Orbán Ottó

7. oldal

A LÉGYBOLYGÓN
Auf dem Fliegenplaneten

A légybolygón az ember
nem élvezi életét:
ahogy ő tesz itt a legyekkel,
úgy tesz vele ott a légy.

Mézzel teli szallagokra
ragadnak az emberek ott,
mások fején vigadozva
átcsapnak a sör-habok.

De egyben az ember fölé nől
bizonnyal a légy-sereg:
nem süti tévedésből
zsemlébe az embereket.

A NAGY LALULA
Das grosse Lalula

Kroklovafci? Szemmelemmi!
Szejokronto – prafriplo:
bifci, bafci; hulalemmi:
kvaszti paszti po…
Lalu lalu lalu lalu la!

Hontraruru miromente
caszku cesz rü rü?
Entepente, lejolente
klekvapufci lü?
Lalu lalu lalu lalu la!

Szimarar kosz malcipempu
szilcucankukrej (;)!
Marjomar dosz: kvempu lempu
Sziri szuri szej [ ]!
Lalu lalu lalu lalu la!

Jékely Zoltán

12-13. oldal

A LÉCKERÍTÉS
Der Lattenzaun

Volt egyszer egy léckerítés;
lécei közt megannyi rés.
De meglátta egy építész
s odament, este, a csibész –
s a sok résből, mit kiszedett,
magának házat épített.
A kerítés csak állt bután,
léce réstelen valahány.
Siralmas kép! Gyász! Kész Mohács!
El is kobozta a Tanács.
S az építész? Lelt új hazát.
Afri- avagy Amerikát.

Szabó Lőrinc