Christelle Dabos francia
1980 –
Tudástár · 3 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv
| Nem | nő |
|---|---|
| Honlap | passe-miroir.com |
| @ChristelleDabos | |
| @christelledabos |
Képek 7
Könyvei 22
Kapcsolódó sorozatok: A tükörjáró · La passe-miroir francia · L'Attraversaspecchi olasz · The Mirror Visitor Quartet angol · Die Spiegelreisende német · Összes sorozat »
Kiemelt alkotóértékelések
Christelle Dabos
Fantáziadús fiatal írónő, akinek magával ragad a története. Úgy vélem, valóban méltó nyomdokaiba lép J. Rowlingnak. Pedig, mint tudjuk, ez nagy szó. :)
Christelle Dabos
A tél jegyei figyelemre méltó debütálás, ezzel a fantasyval Dabos egyből felkerült a lokátoromra. Megérdemelt a népszerűség, alig várom a folytatást.
U.i. A tetralógia második fele csalódás. Levettem az elsőre adott 5 csillagból.
Christelle Dabos
Még csak egy könyvét olvastam magyarul (mondjuk csak egy is jelent meg), de nagyon bejön az írónő stílusa. Mindenképp remélem, hogy hamar megkapjuk a folytatását a Tükör-trilógiának és ezentúl is nyomon fogom követni őt!
Népszerű idézetek
– Egyedül az az igazi hiba, amelyet az ember meg sem próbál jóvátenni.
157. oldal
– Valami leveleket is említett – tért vissza egy korábbi részletre Thorn.
– Ja, igen, azokat megtaláltuk a főszerkesztő személyes holmija közt. Tolerancia!
– Végtelenül toleráns vagyok önnel – mondta Thorn, aki szemmel láthatóan fogytán volt a türelemnek.
– Ez nem önnek szólt, hanem a kishúgomnak. Tolerancia, kérlek, hozz ide egyet azok közül a levelek közül…
225. oldal
– Őrizz meg a barátaimtól, az ellenségeimmel elbánok magam is.
– A sértettsége roppantul megnehezíti az életemet, muszáj kibékülnünk. A hárembe nincs bejárásom, ezért kérem, hogy jöjjön el hozzám a kincstári hivatalba; vágjon a képembe, amit csak akar, pofozzon fel, törjön el a fejemen egy-két tányért, állok elébe, csak lépjünk már túl ezen! […] – Mondjuk, tizenegy és fél tizenkettő között. Beírhatom a naptáramba?
Ophélie szóhoz sem jutott; olyan indulattal tette vissza a helyére a telefonkagylót, mintha Thornt akarta volna fejbe csapni vele.
75-76. oldal, A levél
Mert az illúziók csak arra jók, hogy megszépítsék a valóságot; ha szertefoszlanak, nem marad más, egyedül az igazság.
– Megöltem egy embert.
A tényt két kanál leves között, olyan keresetlen nyersességgel közölte, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Ophélie szemüvegének lencséi egészen belesápadtak. Roseline néninek torkán akadt a falat, ájulás kerülgette. Berenilde megőrizte a nyugalmát, lassan visszahelyezte a borospoharát a csipketerítőre.
– Hol és mikor?
Ophélie a maga részéről inkább úgy tette volna fel a kérdést, hogy „Kit és miért?”.
– A légikikötőben, még indulás előtt – felelte Thorn hűvösen. – Szerencsétlen kegyvesztett flótást valamelyik rosszakaróm küldte rám. Ezért is siettem hazatérni.
– Helyesen tetted.
Ophélie úgy ült, mintha odaszögezték volna a székhez. Ennyi? Akkor a dolog el is van intézve? „Gyilkos vagy, rendben, de ha volnál szíves odaadni a sót…”
– Ophélie!
Ophélie kíváncsian kidugta a fejét a csapóajtó nyílásán. Thorn mereven, szinte szertartásosan hátrahajtotta a nyakát, és ráemelte szögletes arcát.
– Nekem is – köszörülte meg a torkát. – Nekem is tetszik, hogy nem vagyunk szokványosak. Sőt, ez talán nem is kifejezés.
355. oldal