Chris Wraight angol brit
Katalógusnév | Wraight, Chris |
---|---|
Nem | férfi |
Honlap | chriswraight.wordpress.com |
@wraightc |
Könyvei 41
Kapcsolódó sorozatok: The Horus Heresy · The Horus Heresy: Primarchs · The Horus Heresy: Karakterek · Warhammer 40,000: A Trón őrzői · Warhammer Crime · Warhammer 40,000: A Terra titkai · The Horus Heresy angol · Stargate Atlantis angol · The Horus Heresy: Primarchs angol · The Horus Heresy: Siege of Terra angol · Összes sorozat »
Antológiák 19
Népszerű idézetek
‘You were a man once, were you not? You were a human?’
‘I still am, of a kind.’ Vorx is not looking at him. ‘We are all on a spectrum, captain. You are at one end, I am at the other. We are still the same species.’
‘You are mad.’
Vorx chuckles again.
‘I have lost count of how many times that insult has been aimed at me. By your kind, by my kind.’ He is still pacing, as if counting out steps. There are things, sluggish things, that seem to be living in his armour.
‘The accusation is only meaningful if you can give me some suitable account of sanity. I saw the way you lived on that world. I have seen the way Imperial citizens live on a hundred worlds. If you truly believe that this is a sane galaxy, and that we are the aberrations, then I pity you. But then, you have not seen all the alternatives yet. When you do, your mind may change.’
– Mondd csak, harcoltál valaha az Első Légió mellett? – kérdezte Jorin.
– Nem. A Sötét Angyalok mellett soha. De szeretnék. Jók a színeik.
Jorin feléje fordult.
– Komolyan?
– Fekete páncél. Nagyon szép. Gyilkosan festenek.
72. oldal
Az óriások csak ekkor mozdultak meg, lehajoltak, hogy talpra húzzák, forró folyadékot öntöttek le a torkán, és kitépték a sebéből az agyarakat, majd vissza akarták hajítani azokat a vadonba.
– Ne! – nyögte ki Ove-Thost, és az általa megölt teremtmény fogaiért nyúlt.
Kacajt hallott, durvát, egy férfi hangjánál is mélyebbet. Az egyik fekete páncélos alak, akinek vörösen izzott a szeme, akár a szívben lüktető vér, magához vette a két agyarat, és Ove-Thost kérges markába nyomta.
– Jól van – mondta. – Kiérdemelted.
15. oldal,
Elvitték őket a vaspapok kohóihoz, ahol pengéket kaptak, főleg lánckardokat.
Amikor Haldor odaállt, hogy átvegye a sajátját, Brannak egy fejszét nyújtott neki. Rövidebb nyele volt, mint Fagynak, dupla feje, és sötét fémből kovácsolták. Nem voltak rúnák a lapján, csak két egyszerű ér a fej élei mentén.
Haldor megmarkolta, és, noha különösnek érezte a súlyozását, megfelelőnek tartotta. Arra használom majd, hogy felszaggassam vele a galaxist, gondolta.
– Tudod a nevét? – kérdezte tőle Brannak.
Haldor felnézett rá.
– Kéne?
Brannak az állkapcsánál csapta meg, keményen, ököllel, hogy Haldor feje hátrabillent.
– Tudd meg!
17. oldal
Russ olyan volt, mint egy fekete warg: hatalmas, kiismerhetetlen, és áradt belőle a veszély.
26. oldal
Ahogy teltek az évek és Dragan is mind érettebbé vált, úgy értette meg, hogy az életben minden egyfajta üzlet. Az istenek, a démonok, a Birodalom urai, sőt, még a Trónon ülő roncs is mind kufárok voltak, akik ebből egy kicsit valamicske amolyanra cseréltek. Több hatalmat szeretnél? Cserébe add nekem az emlékeidet! Erőt akarsz? A könnyeidért cserébe megkapod.
202. oldal, 11. fejezet (Tuan, 2021)
Úgy képzeltem, hogy a kegyetlenségnek már minden létező formájával találkoztam.
Sokáig úgy véltem, a legfájdalmasabb az, ha megtagadják tőlünk azt, amire vágyunk. Múltak az évszázadok, minden újabb kor fagyosabb, mint az előző, s ez a tudás volt a legfájóbb tüske azok közül, melyeket atyánk hagyott bennünk.
De oly sokszor tévedtem már korábban is, s végül kiderült, hogy ez is a tévedéseim közé tartozik. S mikor a sors kereke nem a neki kijelölt irányba forgott tovább, s börtönünk falai leomlottak, akkor ébredtünk csak rá, milyen hosszú út áll még előttünk.
Mert a legnagyobb kegyetlenség nem az volt, hogy megtagadtatott tőlünk, amire vágytunk. Nem, a legnagyobb kegyetlenség épp az volt, hogy megkaptuk.
– Mortarion primarchának tulajdonított szövegrészlet
A fivéreivel ellentétben ő mindig hagyta, hogy a jarljai szabadon szóljanak hozzá. Volt, aki törött állkapoccsal végezte ezért, de a sebek ugyanolyan gyorsan begyógyultak, mint ahogy a rossz vér elfolyt.
68. oldal
Soha ne sajnáljuk, hogy a háború vált fajunk állandó állapotává, emlékezett vissza Crowl a mondásra, amelyet Rogal Dorn primarchának tulajdonítottak. Tekintsünk rá barátként, eszközként, melynek révén megőrizhetjük az életerőnket. A küzdelemben erő rejlik. Az őrködésben csak hanyatlás.
273. oldal