Chris Riddell angol brit

[…] Ottolina kiugrott az ágyból, és a Különleges Álcaöltözetek Szekrényéhez lépett. Ottolina ugyanis valódi Álcamesternő, ezt még egy oklevél is bizonyítja, amit a Ki-vagy-I Fortélyügyi Minisztérium állított ki a számára.

26. oldal

Ottolinának két saját gyűjteménye van, az egyik közülük a Páratlan Cipőgyűjtemény, amire különösen büszke. Amikor Ottolina egy új cipőt vásárol, a pár egyik darabját a gyűjteménybe helyezi, a másikat meg viseli.

11. oldal

Brown professzor megajándékozta őt egy pompás, új felöltővel, Brown professzorasszony pedig nekiadta a napszemüvegét, és együtt utaztak haza az SS Trondheim nevű gőzhajó fedélzetén. Hogy elkerüljék a kínos kérdéseket, úgy döntöttek, Mr. Munroe legyen az új neve, ugyanis a régi norvégul valami olyasmit jelentett, hogy „kis szőrös mocsárlakó”.

84. oldal

Alice B Smith thinks dressing up is very important and that the number nine is unlucky. She doesn't believe is Wednesdays.

66. oldal

[…] mondta Randalf, aztán a goblinhoz fordult. – Köszönjük, kedves fiam! Már éppen mondani akartam, micsoda megtiszteltetés számunkra, arról nem is beszélve, micsoda páratlan öröm, hogy végre…
– Ja! – mondta a goblin, azzal faképnél hagyta őket.

59. oldal

– Már úgy értem, hősök nem teremnek minden bokorban. Eltekintve a Hőstermő Bokrok Földjétől, persze.

32. oldal

Bamba egy kihegyezett ágat emelt föl a földről, és odamutatta a bárónak.
– Ez az én saját találmányom! – mondta büszkén.
A bárót azonban szemlátomást nem hatotta meg a dolog.
– Mit találtál te föl? A hegyes ágat?
– Ez nem egy hegyes ág! – jelentette ki a goblin. – Ez egy kockacukor-szúró!

15. oldal

– Még hogy elhúztam a csíkot? – vágott közbe Randalf. – Dehogyis húztam én el a csíkot, kedves Quentinem! Mindössze egy taktikai oldalazó manővert hajtottam végre, amelyet mi, varázslók, úgy hívunk, hogy…
– Menteni az irhánkat! – kottyantotta közbe Veronika.

136. oldal

– Jöttünk, láttunk, elpucoltunk! – nyilatkozta ki Veronika Randalf feje tetejéről…

139. oldal

I must use my skills now, on this sadness that threatens to destroy me. Tend it carefully, bring it back under control and use my memories like the pulleys and levers on a flight-rock platform, just like the stone pilot I once was…

Page 91; The Stone Pilot - Chapter 1: The Prowlgrin Pup