Chris Riddell brit

(…) Ottolina kiugrott az ágyból, és a Különleges Álcaöltözetek Szekrényéhez lépett. Ottolina ugyanis valódi Álcamesternő, ezt még egy oklevél is bizonyítja, amit a Ki-vagy-I Fortélyügyi Minisztérium állított ki a számára.

26. oldal

Ottolinának két saját gyűjteménye van, az egyik közülük a Páratlan Cipőgyűjtemény, amire különösen büszke. Amikor Ottolina egy új cipőt vásárol, a pár egyik darabját a gyűjteménybe helyezi, a másikat meg viseli.

11. oldal

Alice B Smith thinks dressing up is very important and that the number nine is unlucky. She doesn't believe is Wednesdays.

66. oldal

Brown professzor megajándékozta őt egy pompás, új felöltővel, Brown professzorasszony pedig nekiadta a napszemüvegét, és együtt utaztak haza az SS Trondheim nevű gőzhajó fedélzetén. Hogy elkerüljék a kínos kérdéseket, úgy döntöttek, Mr. Munroe legyen az új neve, ugyanis a régi norvégul valami olyasmit jelentett, hogy „kis szőrös mocsárlakó”.

84. oldal

(…) mondta Randalf, aztán a goblinhoz fordult. – Köszönjük, kedves fiam! Már éppen mondani akartam, micsoda megtiszteltetés számunkra, arról nem is beszélve, micsoda páratlan öröm, hogy végre…
– Ja! – mondta a goblin, azzal faképnél hagyta őket.

59. oldal

– Már úgy értem, hősök nem teremnek minden bokorban. Eltekintve a Hőstermő Bokrok Földjétől, persze.

32. oldal

Bamba egy kihegyezett ágat emelt föl a földről, és odamutatta a bárónak.
– Ez az én saját találmányom! – mondta büszkén.
A bárót azonban szemlátomást nem hatotta meg a dolog.
– Mit találtál te föl? A hegyes ágat?
– Ez nem egy hegyes ág! – jelentette ki a goblin. – Ez egy kockacukor-szúró!

15. oldal

– Még hogy elhúztam a csíkot? – vágott közbe Randalf. – Dehogyis húztam én el a csíkot, kedves Quentinem! Mindössze egy taktikai oldalazó manővert hajtottam végre, amelyet mi, varázslók, úgy hívunk, hogy…
– Menteni az irhánkat! – kottyantotta közbe Veronika.

136. oldal

– Anyu! Apu! Nézzétek, mit találtam! – kiáltotta.
– Mit? Disznókakit? – érdeklődött az anyja.
– Gólyaegér-köpetet? – firtatta az apja.
– Nem, ez nem ennivaló! – felelte a kis goblin.

47. oldal

Eközben felértek egy magas lépcsősor tetejére, és ott álltak egy sor irdatlan nagy faajtó előtt. Randalf megragadta a jókora kopogtatót, és keményen megdöngette az egyik ajtót.
Ding-dong!
– A goblinok szeretnek tréfálkozni! – fordult Randalf Joehoz.
– Aha… – csipogta Veronika. – Például az is milyen jó vicc, hogy nem eresztenek be bennünket…

57. oldal