Chris Land magyar

– Mennyi időm van még?
– Egy élet, ha bízol magadban és bennem.

– Parancsolsz? – értetlenkedett a társa helyettem, s mintha megszállta volna az ihlet, egyszerre több ötlete is adódott: – Beleléptél valamibe? Denevérek guanójára gondolsz, az csak jó jel, esetleg WC-re lenne szükséged?
– Agyadra ment a jólét? – kérdezte Gamal és szemügyre vett. – Meghülyült, vagy mi a nyavalya? Már megint mit csináltál vele?
– Semmit, felment a hőmérséklete.
– Nekem meg a pumpám, mert kétszer ütöttek le egymás után. Olyan vitába keveredtem a behegedt agyúval, hogy Leila cibált el onnan, mire az a szarházi hátulról fejbekólintott, aztán a sorsomra hagyott, de meg fogom találni, és szétcincálom. Utána végre magamhoz térek, óbégatok, füttyögök, sétálgatok egyik lyukból a másikba, erre újból lenyomnak. És nem ám elölről, dehogy, ezért most például szikrát hány a szemem, ha nem vetted volna észre, és kerti törpék kalapálnak a fejemben, akár Disney Hófehérkéjében a bányában. Rohadtul elegem van, hogy akkora pukli nőtt a búbomon, mint a Mont Blanc, hogy a görcs rángatná meg azt a szemetet, megtalállak! – üvöltött a képembe, ledobta a batyum, félrelökött az útjából, és beviharzott a tőlünk balra lévő járatba.

A türelem olyan fa, melynek keserű a gyökere, de édes a gyümölcse.Perzsa közmondás.

Csak a sötétségben rejlik veszély, a halál mindenkit utolér, az ítélet elkerülhetetlen. A holtak nem bántanak, a halandók annál elevenebbek az éjben.

[…] ledermedtem a legalább hat centis, szőrös, kéklábú tarantula látványára, majd fölpillantottam a biológusra. – Szedd le rólam! Szedd már le!
– Ne bántsd!
– Ne bántsam? Ő ne bántson engem.
– Ez a pók csak párosodásra alkalmas nőstényt keres.
– Hát én nem vagyok hajlandó rá, ezt rögtön értesd meg vele!
– Pedig a méret megfelel, mert a nőstény mindig nagyobb a hímnél.
– Hülye – kaptam idegbajt, amint a nyolc hosszú, szúrós láb elkezdett motozni rajtam. – Jézusom! Üssétek már agyon, de ne rajtam.

– Salvador, ez a nő vak – súgta nagyon halkan a ponchós Csimbóknak.
– Ez meg itt siket, de hallottad a harmadikat, Juan Ramirez? Az idegbeteg lehet. Talán csökkent képességű külföldieket üdültetnek a dzsungelben […]

Omar elkapott, a Roverhez cibált, erre gyilkos dühvel néztem rá, aztán
elsápadtam gúnyos félmosolyától, ami épp olyan volt, akár az első
találkozásunkkor. Bevágott a hátsó ülésre, mintha őrzőm lett volna, mellém
ült, és nem tágított a közelemből. Szinte sugárzott róla a fenyegetés,
veszedelmes hangulata csendre intett. Elszánt tekintete a régészre rebbent,
akit nekilöktek a várakozó autónak, erre a nyitott ablakon át megragadta a
karját. – Nem venném a szívemre, ha valami őrültség fordulna meg a
fejedben.
– Ne fenyegess, a nővel meg rendesen bánj – szállt be a volánhoz, míg a
jobbomra egy koszos arab furakodott, aki rávert a térdemre, és tetszett neki,
hogy ott maradt a keze.
– Viszed innen a mocskos praclid – rámoltam le két ujjal fölcsippentett
redvás mancsát, a palesztin pedig a szeme közé dugta a mutatóujját, így az
arab a sarokba húzódott.
A núbiai is bekényszerítette magát a Nissanba, morgolódva hátrébb
állította az ülést, s miután a járművek megteltek, reggel lett.

– Hékás – böktem meg a toxikológust. – Tisztán emlékszem, hogy a Szfinxnél is hagytál C4-et meg plasztikot, azt dísznek tetted oda?
– Akárki csinált, tehetséges vagy, hallottad ezt, akhi, ennyi ésszel szabadlábon – merült el Lahoud nyakig a batyuban. – Megvan, ne késlekedjünk, készüljetek fel a legrosszabbra, mert előbb szőnyeg nélküli repülőturnén veszünk részt, később megtekintjük a Niagara vízesését, és akinek még marad ereje, lemerülhet Árielhez.
– Nem értelek, Gamal – csóválta meg a fejét Raman. – Áriel héberül Jeruzsálem ősi neve, ami oltár tűzhelyet jelent, vagyis az égőáldozat helyét.
– Ugyan, én ezt képletesen értettem, és a kis hableányra gondoltam. Pácban vagy, ha nem tudsz úszni – vert hátba –, de ne idegeskedj, te látni fogod Atlantiszt.
– Rohadt vicces – pusmogtam, noha a núbiai már a pöckeit nyomogatta.

– Azért arra kíváncsi lennék, hogy a tevéket milyen módon veszed rá a
kötélmászásra, ha berobbantjuk ezt a nyílást – vigyorgott az agresszor
képébe a múmiaboncoló.

Árulja el, mit keres még, s ígérem, elhozom magának jó pénzért azt is, amiről nem tud, ha megmondja, hogy mikor indul a menetrend szerinti tevém.