Chris Land magyar

Omar elkapott, a Roverhez cibált, erre gyilkos dühvel néztem rá, aztán
elsápadtam gúnyos félmosolyától, ami épp olyan volt, akár az első
találkozásunkkor. Bevágott a hátsó ülésre, mintha őrzőm lett volna, mellém
ült, és nem tágított a közelemből. Szinte sugárzott róla a fenyegetés,
veszedelmes hangulata csendre intett. Elszánt tekintete a régészre rebbent,
akit nekilöktek a várakozó autónak, erre a nyitott ablakon át megragadta a
karját. – Nem venném a szívemre, ha valami őrültség fordulna meg a
fejedben.
– Ne fenyegess, a nővel meg rendesen bánj – szállt be a volánhoz, míg a
jobbomra egy koszos arab furakodott, aki rávert a térdemre, és tetszett neki,
hogy ott maradt a keze.
– Viszed innen a mocskos praclid – rámoltam le két ujjal fölcsippentett
redvás mancsát, a palesztin pedig a szeme közé dugta a mutatóujját, így az
arab a sarokba húzódott.
A núbiai is bekényszerítette magát a Nissanba, morgolódva hátrébb
állította az ülést, s miután a járművek megteltek, reggel lett.

Árulja el, mit keres még, s ígérem, elhozom magának jó pénzért azt is, amiről nem tud, ha megmondja, hogy mikor indul a menetrend szerinti tevém.

Csak a sötétségben rejlik veszély, a halál mindenkit utolér, az ítélet elkerülhetetlen. A holtak nem bántanak, a halandók annál elevenebbek az éjben.

– Semmi baja az idegeimnek, egyébiránt Christina Webster vagyok, hát te?
– Azizi Mohamed Abdullah al-Harun Nasef ibn Raman.
– Ennyi egy személyben? Teremtő atyám, nem fukarkodtak a szüleid.

– Ramadan van.
– Itt nem talál meg minket.-súgtam.
– Az egy ünnep-akadékoskodott halvány mosoly ünnep kíséretében.
– Ja, böjt, csak gondoltam mosolyt csalok az arcodra, s látom ez némileg sikerült is. A ramadánodat pedig tedd át holnapra.
– Egy hónapig tart.
– Halaszd el – frocliztam –, mert még lesoványodsz nekem.
– Holnap vége (…)

Ha itt ülök még öt percig, akkor lassan már az egész piramist kéri.

Nem értem, mit esznek rajtad, de döglenek utánad az európai nők, az ízlésed viszont folyamatosan javul.

Hol szedted fel ezt a nőt? Miért nem hagytad ott, ahol volt? Azonnal vidd vissza, és kérj helyette másikat. Azzal is beérem, ha Hófehérkét hozzáadod a királyfihoz, és a törpéket kapod cserébe, én pedig kerítek egy bányát, amiben…

– No, ki volt az a Xerox?
– Egy fénymásoló, ha jól vagyok informálva – lestem rá.

58. oldal

A lehetőség mindenkiben ott van,csak attól függ,ki mennyire nyitott ezen a téren.