Chris Beckett brit
Tudástár · 1 kapcsolódó alkotó
Katalógusnév | Beckett, Chris |
---|
Könyvei 6
Kapcsolódó sorozatok: Sötét Éden · Dark Eden angol · Összes sorozat »
Antológiák 3
Népszerű idézetek
Ha felmászol egy magas fára, szorosan bele kell kapaszkodnod abba az ágba, amin állsz, amíg meg nem győződtél arról, hogy a következő is megtart.
267. oldal
Úgy értem, akárhol is van az ember, az az itt, és az az egyetlen hely, ahol lehet. Itt, vagy sehol.
273. oldal
Ti mindannyian a fákon bujkáltok, mint Gerry, mondtam magamban azoknak a barátságosan mosolygó embereknek, és ez a baj ezzel az átkozott Családdal. Esztek, isztok, fekszetek, veszekedtek és nevettek, de nem igazán gondolkoztok azon, hogy mit akartok elérni, és mivé akartok válni. És amikor baj van, egyszerűen felmásztok egy fára, és megvárjátok, hogy a leopárd odébbálljon, utána pedig ébrenléteken és ébrenléteken át nevetgéltek rajta és fecsegtek arról, hogy milyen nagy és ijesztő volt, és hogy majdnem leharapta a lábujjatokat, és hogy valaki megdobta egy kéregdarabbal, a hogyishívják pedig rondaságot kiabált rá. Gela cicijére! Nézzetek már magatokra!
És az a baj, hogy a hús kezd elfogyni a Körkörös Völgyünkben. És ezen nem segít, ha elbújunk egy fán, és nevetgélünk. Valaminek történnie kell, vagy el fog jönni az az ébrenlét, amikor a Családban élő emberek éhezni kezdenek. Feltéve persze, hogy nem lesz még egy kőeső a Kimeneti Vízesésnél, mert akkor mindannyian megfulladunk.
De nem is számít, hogy megfulladunk, vagy éhen halunk, mert nem lesz mit ennünk, gondoltam. Én már jóval előtte éhen halok fejben, vagy belefulladok az unalomba, ha nem tudok valami változást hozni a világba, valami mást, valamit, ami több ennél.
34-35. oldal
Gerry felnézett oda, ahova mutattam, és megvonta a vállát.
– Az jó hely lenne a Családnak – magyaráztam neki. – Sokkal jobb, mint ahol most élünk. Ott minden megvan, amire szükségünk lehet: egy tó, barlangok. És vannak a közelben gyapjasbakok. Szerintem feketeüveget is találunk, ha egy kicsit kinyitjuk a szemünket.
Gerry felnevetett.
– Te fura fura dolgokat beszélsz néha, John. Hogy érted, hogy jó hely a Családnak? A Család egy hely!
– Az egy hely és egy embercsoport – válaszoltam. – Az emberek elköltözhetnek, nem? Vagy mondjuk csak néhányan. Az emberek és a hely nem mindig jelentik ugyanazt. A Család máshol is élhet, és ez jó hely lenne ideköltözni.
– De nekünk a Kör mellett kell maradnunk! – tiltakozott Gerry. – Különben a Föld nem fog megtalálni minket, amikor visszajönnek értünk! Ne csináld, John, te…
Ekkor elhallgatott, és felnevetett, mint aki rájött, hogy viccelek, de előtte sikerült bolonddá tennem egy pillanatra.
Én magam nem voltam biztos benne, hogy vicceltem-e, vagy sem.
20-21. oldal
Az emberek mindig kapni akarnak […]. Meg akarják kapni a jót a dolgokból, és utána panaszkodnak a rossz részekre, amik együtt járnak a jókkal.
232. oldal (Agave, 2015)
A vén Lucy Lu azt mondja, hogy minden élő dolognak ott bujkál a testében egy árnyék, ami ki akar szabadulni. Ez butaság, de bizonyos értelemben sok sok emberre igaz. Vegyül például Gerryt: lehet, hogy ő nevetgél, kiabál, és eljátssza az ostoba bolondot, de a szeméből egy olyan árnyék néz ki, aki más, mint amit a világnak mutat, egy ijedt ijedt árnyék kukucskál ki, aki mindig attól fél, hogy egyedül hagyják, hogy kinevetik vagy egyszerűen csak meglátják. Vagy vegyük Bellát: ő okos és bölcs, de félig árnyék. Vagy nem csak félig. Olyan sok árnyék lakik benne, hogy olyan, mintha alig tudna a saját testéről.
De Tinának nincs ilyen árnyéka. Az ő arca és az ő teste nem rejtekhely, hanem ő maga, és ezt ő is tudja, és ezért nem tudják levenni róla a szemüket a férfiak és a fiúk. Ők látják, hogy ami szép szép Tinában, az végigmegy benne. Az mindene.
Én erősen erősen feküdni akartam vele, amikor felsétáltunk a Mélytóhoz. Annak az ébredésnek a végén, amikor bebújtam abba a kis kunyhóba, ahol Gerryvel és Jeff-fel aludtunk, sokáig nem tudtam elaludni, mert megint arra gondoltam, hogy milyen erősen akarom. És azon gondolkoztam, hogy miért nem csusszantam vele, amíg lehetőségem volt rá, és tudtam, hogy nemcsak azért, amit elmondtam neki, de azt nem tudtam, hogy miért.
És amikor elaludtam, azt álmodtam, amit már mindenki álmodott a Családban, hogy a Föld lejön a Csillagos Örvényen át egy fényes Eccségben, hogy mindenkit hazavigyen. De én messze messze voltam, amikor az Eccség lejött. Láttam, ahogy lejön az égből a messzeségben, és csak futottam és futottam felé, de mindig az utamba állt valami, és nem tudtam előrehaladni, és tudtam, hogy hamarosan ismét felemelkedik az égbe, és nélkülem tér vissza a Földre, és soha többé nem jön vissza.
61. oldal
Nem olyan nehéz – […] – Csak nehéznek tűnik, mert veszélyes. Olyan, mint egy fa tetején egyensúlyozni. Ha belegondolsz, az sem nehezebb, mint egy földhöz közel lévő ágon egyensúlyozni, amire bárki képes. Az az egyetlen különbség, hogy ha odafent nem sikerül, akkor véged, és ettől nehezebbnek tűnik.
31. oldal