!

Cholnoky Viktor magyar

1868. december 23. (Veszprém) – 1912. június 5. (Budapest)

Tudástár · 4 kapcsolódó alkotó

KatalógusnévCholnoky Viktor
Nemférfi

Könyvei 14

Cholnoky Viktor: Trivulzio szeme
Cholnoky Viktor: Az álomirtó
Cholnoky Viktor: Cholnoky Viktor összegyűjtött művei
Cholnoky Viktor: A kísértet
Cholnoky Viktor: A máltai láz
Cholnoky Viktor: Tammuz
Cholnoky Viktor: Az Alerion-madár vére
Cholnoky Viktor: Kaleidoszkóp
Cholnoky Viktor: A Bakony menekültje
Cholnoky Viktor: Néhusztán meséiből

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Magyar Hírmondó Magvető · A magyar próza klasszikusai Unikornis · A Franklin-Társulat szépirodalmi könyvsorozata Franklin-Társulat · Külföldi regényírók Franklin-Társulat · A veszprémi Cholnokyak Pesti Kalligram · Millenniumi Könyvtár Osiris

Fordításai 2

Maurice Maeterlinck: Szent Antal csudája
Max Pemberton: A fehér rémek I-II.

Antológiák 31

Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 35.
Csernai Zoltán (szerk.): A rádiumkirály
Kőrössi P. József (szerk.): Atyuska hív
Sziládi János (szerk.): Galaktika 92.
Szilágyi Zsófia (szerk.): 20. századi magyar novellák – 1905–1920
Gácsi Klára – Oláh János (szerk.): Százszorszép novellák
Szilágyi Zsófia (szerk.): Huszadik századi magyar novellák
Domokos Mátyás (szerk.): A magyar novella antológiája I-II.
Kőrössi P. József (szerk.): A budapesti ima
Burger István (szerk.): Galaktika 340.

Róla szóló könyvek 4

Géczi János (szerk.): Cholnoky Viktor
Wirágh András: Cholnoky Viktor, a szépíró
Lengyel András: Az esthajnali csillag
Benyovszky Krisztián: Rácsmustra

Népszerű idézetek

Izolda P>!

Meglehetősen meleg van, és az ég olyan derűs és fellegtelen, mint valamely vidéki lapnak a nászrovata.

154. oldal, A medve

Izolda P>!

A belépő idegent bizonyára leütötte volna lábáról a konyhában sistergő olaj avas szaga, ha neki nem támaszkodhatott volna a halbűznek.

85. oldal

Izolda P>!

… ha egy adóvégrehajtót megsóznának kininnel, az sem lehetne olyan keserű, mint én vagyok.

238. oldal, Elvira története

Izolda P>!

ENDRE (dühösen néz rá): Te őrült, te állat, te anakronista, te.

151. oldal, Kánikula

Izolda P>!

Szipákné kiment. Halkan és lopva, mint a láz.

174. oldal, Lutter úr

Izolda P>!

Most felelhetnék neked Petőfivel, de nem teszem, mert inkább vagyok eredeti vakandtúrás, mint utánzott Csimborasszó.

135. oldal, Ebéd után

Kapcsolódó szócikkek: Petőfi Sándor
Izolda P>!

… a manót van ott szabad tenger! Úgy nyüzsög ott a sziget, mintha az óceán nagy rétestésztájába bőkezű szakácsné szórta volt a mazsolaszőlőt.

88. oldal

Izolda P>!

A sas, ha sziklaoromról vagy fáról nem dobhatja alá magát, hanem a földről indul, kénytelen előbb szaladni, hogy kiterjesztett szárnya alá legalább annyi levegő gyülemeljék oda, amelyben az első szárnycsapást megteheti. A dél-amerikai indiánok úgy fogják a kondorkeselyűt, hogy körülpalánkolt területre csalják alá, s a palánk méternél nem magasabb cölöpjei rabbá teszik a madarat, amely tízezer méter magasságokat járt. Mert nincs elég helye, hogy nekifusson a levegőnek. A hajófedélzetre aláhulló albatrosz – mily szép a Baudelaire költeménye! – matrózok csúfjává lesz, mert a kötélcsomók és vitorlák között csetlik-botlik: indulásra képtelen.

426. oldal, Blériot

Izolda P>!

Láttál te már igazságot, amely diadalmaskodott anélkül, hogy hazudtak volna az érdekében?

137. oldal, Ebéd után

Izolda P>!

De ugyancsak az ablakon halk kopogás is hallatszik. Az ősz kinyújtotta karját, és egy teljes hónappal nyúlva át a Végtelenségen, már most kopogtat, sírva, patakzó szemmel kéri, hogy eresszék be a szobába is. […]
Az eső kétségbeesetten, könyörögve veri az ablak üvegét, hogy eresszék már be, mert nyugat felől még sűrűbb felhők tornyosulnak rá, és siettetik, hogy sírja ki magát hamar.

113-114. oldal, Melankólia