Charles Lorre magyar

New Orleansban végzett vele egy hirtelen fellépő heveny villamosszék.

Afrikában olcsó az emberélet.
Nem szeretném félrevezetni az olvasót. Az előbbi mondat nem azt jelenti, hogy másutt viszont a fent jelzett áru drága volna. A világ tőzsdei árfolyamán sohasem jegyezték valami magasan ezt az értékpapírt, megjegyzésem tehát kifejezetten arra szorítkozik, hogy Afrikában még sokkal olcsóbb, mint másutt.
Afrikában az élet olyan olcsó, hogy a halálnak úgyszólván semmiféle tekintélye nincs. Nincs a dús bozótú éjszakai parkokban, ahol árnyak suhannak nesztelenül és fenyegetően, nincs a tengerparti csapszékekben, ahol öt frankért vagy egy sértésért vagy egy rossz lány olcsó mosolyáért kitépett asztallábak ütése alatt szakad be a koponya, vagy markolatig szalad a kés a bordák közé.
Legkisebb tekintélye azonban a légióban van a halálnak, ahol a világ minden sarkából összeverődött kalandorok a világ legkisebb zsoldjáért a világ legnehezebb katonai szolgálatát végzik, és úgy halnak meg, hogy úgyszólván semmi közük ahhoz, amiért meghalnak.
Ennek tulajdonítható, hogy könnyedén és félvállról beszélnek a halálról, sőt fölényes jókedvvel még katonai rangot is adnak neki.
Úgy hívják: a kaszás őrvezető.
Amint látjuk, náluk csak az őrvezetői rangig vitte fel, a legkisebb altiszti rangig. Ennyire kevés a tekintélye. És nem is léptetik elő soha. A kaszás őrvezető mindig őrvezető marad, amíg csak a Szahara forró homokját légionista bakancsok tapossák…

1. oldal

Egy csontváz sohasem lesz túltáplált.

(első mondat)

Igazán nem tehetek róla, ha ágyrajárnak hozzád a halottak!

– Hm!… Jó napot kívánok! – mondta doktor Hoppe.
– És ehhez magának revolver kell?

58. oldal

– Megbolondult? Mi a fene az a H2O?
– Víz! Hiszen észrevehette!…

– Kegyed egy elmegyenge ősvilági rinocerosz! Kegyed egy… egy… özvegy tapír!
– Mi a fene vagyok én? Papír?
– Tapír! Hangyász!
– Ez… ez kissé erős volt! Ezt nem érdemeltem meg!

-Miért? Magát hogy hívják?
-Kuss!
-Hát az miféle név?

Mikor azonban meghal az ember és bizonyos idővel ezután megkezdi csontvázéletét, akkor már egészen más programra rendezkedik be. Nyugszik a csendes temetőben, ha egyszer szemét lezárta a halál és rózsa nő az ő porából, rózsa, rózsa, rózsaszál.