!

Charles Baudelaire francia

1821. április 9. (Párizs) – 1867. augusztus 31. (Párizs)

Tudástár · 17 kapcsolódó alkotó · 2 kapcsolódó könyv · 1 film

Teljes névCharles Pierre Baudelaire
NemFérfi

Képek 2

Könyvei 25

Charles Baudelaire: A romlás virágai
Charles Baudelaire: A mesterséges mennyországok
Charles Baudelaire – Paul Verlaine – Arthur Rimbaud: A romlás virágai
Charles Baudelaire – Paul Verlaine – Arthur Rimbaud: Versek
Charles Baudelaire: Charles Baudelaire versei
Charles Baudelaire: A Rossz virágai
Charles Baudelaire: Les Fleurs du Mal
Charles Baudelaire: Baudelaire válogatott művei
Charles Baudelaire – Paul Verlaine – Arthur Rimbaud: Baudelaire, Verlaine, Rimbaud válogatott versei
Charles Baudelaire: Az utazás

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Populart Füzetek · A világirodalom gyöngyszemei · Klasszikus mesterek · Művészet és elmélet · Sziget Verseskönyvek · Miniatűr Könyvtár · A líra gyöngyszemei · Szerző válogatott művei · Európa Diákkönyvtár · Lyra Mundi · Kétnyelvű klasszikusok · Kétnyelvű klasszikus könyvtár

Antológiák 27

Szerb Antal (szerk.): Száz vers
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 40.
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 51.
Gábor György (szerk.): Gondolatok könyve
Kosztolányi Dezső (szerk.): Idegen költők
Lakits Pál (szerk.): Századvég és avantgarde
Somlyó György (szerk.): Szonett, aranykulcs
Komlós Aladár (szerk.): Külföldi versek könyve
Vas István (szerk.): Vallomás
Lator László (szerk.): Klasszikus francia költők

Róla szóló könyvek 5

Karátson Endre: Baudelaire ajándéka
Tóth Árpád: Minek a lélek balga fényűzése?
Guillain de Bénouville: Baudelaire le trop chrétien
Félix de Azúa: Baudelaire
Pierre Jean Jouve: Tombeau de Baudelaire

Népszerű alkotóértékelések

Gabor_Horvath>!

Charles Baudelaire

Nekem Ő az – aki egyszerre zokogva ordít,habzó szájjal őrjöngve nevet,véresre kaparja a sebeit,majd makulátlan ruhában elit társasággal kulturáltan szórakozik.
A drog, az alkohol, a züllés és persze az a rengeteg öröm és móka , és kacagás az életben.

Az állat – akit alkalmanként kiereszthetsz…Baudelaire.
Taníts – Mester.

sadbutgoethe>!

Charles Baudelaire

Hat csillag sajnos nincs, sajnálom, prince décadent:(


Népszerű idézetek

Naneth>!

A józan ész azt sugallja, hogy a földi dolgok jóformán alig léteznek, és az igazi valóság csupán az álmok világában lelhető meg.

(első mondat)

nola P>!

Elítélt könyv felirata

Békés, idilli olvasóm, te,
józan s naiv erény fia,
hagyd ezt a könyvet: orgia,
bánat s balsors csap benne össze.

Ha nem volt lelked nevelője
Sátán, az agy vén cinkosa,
hagyd, ez neked hisztéria –
vagy semmit sem értesz belőle.

De ha – csak túlzásba ne ess! –
mersz örvényekbe nézni, szállni,
olvass, hogy érts és megszeress;

kiváncsi lélek, aki fájsz, ki
vesztett édened kutatod,
sajnálj!… Ha nem, légy átkozott!

Kapcsolódó szócikkek: sátán
3 hozzászólás
Frank_Spielmann I>!

A KISÉRTET

Mint rőtszemű angyalok árnya,
visszamegyek majd a szobádba
és ágyadhoz csúszom puhán
lidércként minden éjszakán;

és mint a holdfény, barna bőröd
selymére hideg csókkal ömlök
s ölellek mint kígyó, amely
árokban nyújtózik le-fel.

Reggel, amikor eltűnik álmod,
helyemet üresnek találod,
üres is estig és hideg.

Mások bókolnak, udvarolnak;
legyek én ura tavaszodnak
azzal, hogy megdermesztelek!

Szabó Lőrinc ford.

3 hozzászólás
Tíci>!

Egy dög

Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt,
melybe ma szemünk ütközött:
Az ösvényforduló kavicsos homokágyán
váratlan egy iszonyu dög

nyitotta lábait cédán magasba lökve,
mig izzadt méreg járta át,
élénk, gúnyosan és semmivel sem törődve,
kipárolgással telt hasát.

A nap sugarai tán azért tündököltek
úgy e sülő szemét fölött,
hogy atomjaiban adják vissza a Földnek
azt, amit az egybekötött.

S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra
nézett alá az ég szeme;
a bűz ereje az egész rétet bejárta,
azt hitted, elájulsz bele.

A mocskos has körül legyek dongtak, s belőle,
folyadékként és vastagon,
fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve
másztak az élő rongyokon.

S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve
s gyöngyözve néha felszökellt:
a test bizonytalan dagadva-lélegezve
sokszorozott életre kelt.

S e világ muzsikált, halkan zizegve, lágyan,
mint futó szél a tó vizén,
vagy mint a mag, melyet a gabonaszitában
ütemre forgat a legény.

A széteső alak már-már nem volt, csak álom,
kusza vonalak tömege,
vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon
a művész emlékezete.

Egy elijedt kutya a szirt mögé lapulva
nézett bennünket dühösen,
sóváran lesve a percet, amikor újra
lakmározhat a tetemen.

– És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága,
ilyen ragály és borzalom,
szemeim csillaga, életem napvilága
te, lázam, üdvöm, angyalom!

Igen, ilyen leszel, te, nők között királynő,
az utolsó szentség után,
csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő,
s kövér gyom burjánzik buján.

De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtön
vad csókjaival megehet,
én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm
elrothadt szerelmeimet!

Szabó Lőrinc fordítása · Charles Baudelaire

nola P>!

Charles Baudelaire: Az albatrosz

Olykor matrózi nép, kit ily csíny kedvre hangol,
albatroszt ejt rabul, vizek nagy madarát,
mely, egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,
míg sós örvényeken lomhán suhannak át.

Alig teszik le a fedélzet padlatára,
a kéklő ég ura esetlen, bús, beteg,
leejti kétfelé fehér szárnyát az árva,
s mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.

Szárnyán kalandra szállt, most sántít suta félsszel,
még tegnap szép csoda, ma rút röhejre készt,
csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel,
másik majmolja a tört szárnyú bicegést.

A költő is ilyen, e légi herceg párja,
kinek tréfa a nyíl, s a vihar dühe szép,
de itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja,
s megbotlik óriás két szárnyában, ha lép.

(Tóth Árpád fordítása)

Charles Baudelaire

Kapcsolódó szócikkek: albatrosz
Lunemorte P>!

Egy dög

Meséld el, lelkem, a szép nyárhajnali látványt,
melybe ma szemünk ütközött:
Az ösvényforduló kavicsos homokágyán
váratlan egy iszonyu dög

nyitotta, lábait cédán magasba lökve,
mig izzadt méreg járta át,
elénk, gúnyosan és semmivel sem törődve,
kipárolgással telt hasát.

A nap sugarai tán azért tündököltek
úgy e sülő szemét fölött,
hogy atomjaiban adják vissza a Földnek
azt, amit az egybekötött.

S e gőgös vázra mint nyiladozó virágra
nézett alá az ég szeme;
a bűz ereje az egész rétet bejárta,
azt hitted, elájulsz bele.

A mocskos has körűl legyek dongtak, s belőle
folyadékként és vastagon,
fekete légiók, pondrók jöttek, s nyüzsögve
másztak az élő rongyokon.

S mindez áradt, apadt, mint a hullám, s repesve
s gyöngyözve néha felszökellt:
a test bizonytalan dagadva-lélegezve
sokszorozott életre kelt.

S e világ muzsikált, halkan zizegve, lágyan,
mint futó szél a tó vizén,
vagy mint a mag, melyet a gabonaszitában
ütemre forgat a legény.

A széteső alak már-már nem volt, csak álom,
kusza vonalak tömege,
vázlat, melyet csak úgy fejez be majd a vásznon
a művész emlékezete.

Egy elijedt kutya a szirt mögé lapulva
nézett bennünket dühösen,
sóváran lesve a percet, amikor újra
lakmározhat a tetemen.

– És hiába, ilyen mocsok leszel, te drága,
ilyen ragály és borzalom,
szemeim csillaga, életem napvilága,
te, lázam, üdvöm, angyalom!

Igen! ilyen leszel, te, nők között királynő,
az utolsó szentség után,
csontod penész eszi, húsodból vadvirág nő
s kövér gyom burjánzik buján.

De mondd meg, édes, a féregnek, hogy e börtön
vad csókjaival megehet,
én őrzöm, isteni szép lényegükben őrzöm
elrothadt szerelmeimet!

Szabó Lőrinc fordítása

54. oldal, Magyar Helikon, 1980

B_Tünde P>!

Álom, télire

Télen egy rózsaszín és kékpárnás vagonban
utazni jössz velem.
Jó lesz. Őrült öröm. S minden puha sarokban
csókok fészke pihen.

Szemed majd behunyod, hogy ne lásd esti békéd
megrontva az ablakon át
fintorgó démonok fekete söpredékét
s fekete farkasok hadát.

S egyszer csak valami az arcodat kaparja…
Egy pici csók lesz az, bolond pókként nyakadra
aláiramodó.

Hozzám fordulsz: „Keresd!”, s a fejedet lehajtod.
S üldözni lesz időnk soká a kis bitangot,
aki – nagy utazó!

(Arthur Rimbaud)

Lunemorte P>!

Miért kellene meggyógyítani egy olyan embert, aki az élet túltengésétől, a jókedvtől beteg?

25. oldal

Lunemorte P>!

Imádlak, mint az éj fekete boltozatját…

Imádlak, mint az éj fekete boltozatját,
óh, gyász edénye, óh, fenséges hallgatagság,
csak szívem heviti, szépségem, ha kerűlsz,
csak szívem, éjeim dísze, hogy menekűlsz
s mind gúnyosabban és mind messzebre taszítasz
attól, mi végtelen, ami kék, ami vígasz.

Támadni készülök, s mint dögre kukacok
láb-nélküli raja, rohamra indulok,
s szeretlek, óh, te vad, te könyörtelen állat,
szépítő fagyodért csak még jobban imádlak!

Szabó Lőrinc fordítása

48. oldal, Magyar Helikon, 1980

[névtelen]>!

ROMANTIKUS NAPLEMENTE

De szép a Nap, mikor feljön a láthatáron
és mint egy robbanás, messziről ránk köszön!
– Boldog, akinek épp ily baráti öröm
a nyugovása, mely gyönyörűbb, mint egy álom!

Emlékszem!… Tűz-szeme alatt tó, kert, virág
s minden mint dobogó szív zihált a melegben…
– Fussunk feléje, óh késő van, sebesebben,
fogjuk el legalább egy ferde sugarát!

De sohse érem el az Istent, egyre hátrál;
a győzhetetlen Éj már kifeszíti sátrát,
birodalma sötét, borzongó, iszapos;

sírok szaga kering a fekete homályban
s a mocsár partjain riadozva a lábam
kóbor varangyot és hideg csigát tapos.

Szabó Lőrinc

151. oldal - Spleen és Ideál (Magyar Helikon, 1980)