!

Chaim Potok amerikai

Chaïm Potok

1929. február 17. (Buffalo, New York) – 2002. július 23. (Merion, Pennsylvania)

Tudástár · 7 kapcsolódó alkotó · 1 film

KatalógusnévPotok, Chaim
Nemférfi

Könyvei 22

Chaim Potok: A kiválasztott
Chaim Potok: A nevem Asher Lev
Chaim Potok: Asher Lev öröksége
Chaim Potok: Az ígéret
Chaim Potok: Davita hárfája
Chaim Potok: Óvilági emberek
Chaim Potok: Kezdetben
Chaim Potok: November a küszöbön
Chaim Potok: Fények könyve
Chaim Potok: Vándorlások könyve

Kapcsolódó sorozatok: Asher Lev · Asher Lev angol · Összes sorozat »

Kapcsolódó kiadói sorozatok: Kapszula Könyvtár Európa · Ulpius klasszikusok Ulpius-ház · Ulpius regénytár Ulpius-ház


Kiemelt alkotóértékelések

Máté91>!

Chaim Potok

Könyvei közül először A kiválasztott című olvastam.Ezt követően, néhány hónap alatt minden regényét elolvastam.A Davita hárfája volt ezek közül is ami leginkább megfogott.Bárkinek szívesen ajánlom a regényeit ,mert érthető és/vagy szerethető történeteket ad az olvasó kezébe, amelyek hatással is vannak rá.

_karolina_>!

Chaim Potok

Chaim Potok az az író, aki akkor is tudna hatni rám, ha a telefonkönyvet írná meg. Nem tudom, mi a titka. Beburkol a világával, egyszerre védelmez és tanít, felkavar és megnyugtat.


Népszerű idézetek

Devorah>!

Történetek nélkül nem létezik semmi. A történetek nem egyebek, mint a világ memóriája. Történetek nélkül a múltnak nem marad nyoma.

91. oldal

olvasóbarát>!

Nincs rettenetesebb érzés a magánynál, nincs rosszabb érzés annál, amikor be vagy zárva a tulajdon szívedbe.

70. oldal

Kapcsolódó szócikkek: davita chandal · magány
olvasóbarát>!

– Az író különös hangszere az emberiségnek, afféle hárfa, amelyet az élet sötét ellentmondásaira hangoltak.

84. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hárfa · író
Morpheus>!

A sátán nyíltan dolgozik, felfedi a lapjait, azt kapod tőle ami a lényege, semmi kecmec. Isten kedvesnek és jóságosnak látszik, mégis kinyír téged. Ki a rosszabb? A sátán vagy az Isten?

213. oldal

MariannaMJ>!

És most jól figyelj arra, amit mondandó vagyok. – Egy percre elhallgatott, mint aki gondosan megválogatja a következő szavait, azután folytatta. – Az emberek nem élnek örökké, Ruven. Ha az örökkévalósághoz mérjük az életünk időtartamát, akkor az nem hosszabb egy szemhunyorintásnál. Felmerülhet tehát a kérdés, ugyan mi az értéke az emberi életnek. Annyi fájdalom van a világon. Mi értelme a sok szenvedésnek, ha az életünk nem több egy szemhunyorintásnál? – Ismét elhallgatott, a szeme bepárásodott, majd folytatta. – Rég megtanultam Ruven, hogy egy szemhunyorítás az semmi. De a szem, amelyik hunyorít, az már valami. Az emberélet, az semmi. E az ember, aki azt megéli, ő már valami. Ő értelmemmel töltheti meg ezt az apró kis időtartamot, hogy ettől felbecsülhetetlen értékű legyen a minősége, ha mégoly kurta és jelentéktelen is a hossza.

217. oldal

Kapcsolódó szócikkek: az élet értelme
cseri>!

Azokban a hetekben gyakran látogattam el a Piazza del Duornóra, hogy megnézzem Michelangelo Pietàját a Vasari-freskót és a Porta del Paradisót: Ghiberti domborműveit a keresztelőkápolna kapuján. Bárhova mentem is, mindig magammal vittem a vázlatfüzetemet, és ceruzarajzokat készítettem. Ám emlékszem, amikor először láttam Michelangelo Pietàját a dómban, képtelen voltam lerajzolni. Július ötödike volt. Csak bámultam a szobor romános-gótikus kontúrjait, a kicsavarodott kart, a félrecsukló fejet, a Jézus és a két Mária alkotta kört, Nicodemus függőleges alakját. A kő geometriáját csodáltam, éreztem a belőle áradó különös szenvedést és bánatot. Noha vallásos zsidó vagyok, az a kőtömb úgy hasított belém, akár egy sikoly, mint a reggeli hullámverést túlharsogó sirályok vijjogása, mint… Mint a Rebbe megfújta sofár visszhangos zengése. Szó sincs istenkáromlásról. Szellemi horizontomat az élet formálta, amelyet éltem. Fogalmam sincs, hogyan reagál egy hívő keresztény arra a Pietàra. Én csak a saját múltam elemeihez kapcsolódhattam. Nagy szemeket meresztettem rá, lassan körbejártam. Nem is emlékszem, mennyi időt töltöttem ott az első alkalommal. Amikor kiléptem a nyüzsgő tér ragyogásába, döbbenten fedeztem fel, hogy könnyes a szemem.

274-275. oldal

1 hozzászólás
Devorah>!

Senki sem tudja, milyen szerencsés, míg cserben nem hagyja a szerencse.

78. oldal

Kapcsolódó szócikkek: szerencse
robinson P>!

– Ide hallgass, Ruven. A Talmudban az áll, hogy az embernek két dolgot kell megtennie önmagáért. Az egyik, hogy szert kell tennie egy tanítómesterre. Emlékszel-e, mi a másik?
– Barátot kell választania magának – mondtam.
– Igen. Tudod, mi a barát, Ruven? Egy görög filozófus azt mondta, hogy az igaz barátok olyanok, mint két test, egy közös lélekkel.

79. oldal

Kapcsolódó szócikkek: barát · Talmud
2 hozzászólás
Morpheus>!

…minden nagy művész olyan ember, aki felszabadította önmagát családjától, népétől, fajától.

182. oldal

Devorah>!

Bizonyos problémák nem szűnnek meg azzal, hogy megöregszünk. Velünk öregszenek.

372. oldal

4 hozzászólás