!

Chaim Potok amerikai

1929. február 17. (Buffalo, New York) – 2002. július 23. (Merion, Pennsylvania)

NemFérfi
Wikipédiahttp://en.wikipedia.org/wiki/Chaim_Potok

Könyvei 21

Chaim Potok: A nevem Asher Lev
Chaim Potok: A kiválasztott
Chaim Potok: Asher Lev öröksége
Chaim Potok: Az ígéret
Chaim Potok: Davita hárfája
Chaim Potok: Óvilági emberek
Chaim Potok: Kezdetben
Chaim Potok: November a küszöbön
Chaim Potok: Fények könyve
Chaim Potok: Vándorlások könyve

Kapcsolódó sorozatok: Asher Lev, Asher Lev


Népszerű alkotóértékelések

>!
Máté91

Chaim Potok

Könyvei közül először A kiválasztott című olvastam.Ezt követően, néhány hónap alatt minden regényét elolvastam.A Davita hárfája volt ezek közül is ami leginkább megfogott.Bárkinek szívesen ajánlom a regényeit ,mert érthető és/vagy szerethető történeteket ad az olvasó kezébe, amelyek hatással is vannak rá.


Népszerű idézetek

>!
Lara

Történetek nélkül nem létezik semmi. A történetek nem egyebek, mint a világ memóriája. Történetek nélkül a múltnak nem marad nyoma.

91. oldal

>!
olvasóbarát P

Nincs rettenetesebb érzés a magánynál, nincs rosszabb érzés annál, amikor be vagy zárva a tulajdon szívedbe.

70. oldal

Kapcsolódó szócikkek: davita chandal · magány
>!
olvasóbarát P

– Az író különös hangszere az emberiségnek, afféle hárfa, amelyet az élet sötét ellentmondásaira hangoltak.

84. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hárfa · író
>!
Morpheus

A sátán nyíltan dolgozik, felfedi a lapjait, azt kapod tőle ami a lényege, semmi kecmec. Isten kedvesnek és jóságosnak látszik, mégis kinyír téged. Ki a rosszabb? A sátán vagy az Isten?

213. oldal

>!
cseri P

Azokban a hetekben gyakran látogattam el a Piazza del Duornóra, hogy megnézzem Michelangelo Pietàját a Vasari-freskót és a Porta del Paradisót: Ghiberti domborműveit a keresztelőkápolna kapuján. Bárhova mentem is, mindig magammal vittem a vázlatfüzetemet, és ceruzarajzokat készítettem. Ám emlékszem, amikor először láttam Michelangelo Pietàját a dómban, képtelen voltam lerajzolni. Július ötödike volt. Csak bámultam a szobor romános-gótikus kontúrjait, a kicsavarodott kart, a félrecsukló fejet, a Jézus és a két Mária alkotta kört, Nicodemus függőleges alakját. A kő geometriáját csodáltam, éreztem a belőle áradó különös szenvedést és bánatot. Noha vallásos zsidó vagyok, az a kőtömb úgy hasított belém, akár egy sikoly, mint a reggeli hullámverést túlharsogó sirályok vijjogása, mint… Mint a Rebbe megfújta sofár visszhangos zengése. Szó sincs istenkáromlásról. Szellemi horizontomat az élet formálta, amelyet éltem. Fogalmam sincs, hogyan reagál egy hívő keresztény arra a Pietàra. Én csak a saját múltam elemeihez kapcsolódhattam. Nagy szemeket meresztettem rá, lassan körbejártam. Nem is emlékszem, mennyi időt töltöttem ott az első alkalommal. Amikor kiléptem a nyüzsgő tér ragyogásába, döbbenten fedeztem fel, hogy könnyes a szemem.

274-275. oldal

1 hozzászólás
>!
Lara

Bizonyos problémák nem szűnnek meg azzal, hogy megöregszünk. Velünk öregszenek.

372. oldal

4 hozzászólás
>!
Lara

Senki sem tudja, milyen szerencsés, míg cserben nem hagyja a szerencse.

78. oldal

>!
Morpheus

…minden nagy művész olyan ember, aki felszabadította önmagát családjától, népétől, fajától.

182. oldal

>!
Morpheus

Iszonyú hely a világ. Én nem azért faragok és festek, hogy szentté tegyem. Én a érzelmeimet akarom maradandóan kőbe vésni és lefesteni, azt, amit a voltaképpen iszonyatos világ iránt érzek.

202-203. oldal

>!
robinson P

– Ide hallgass, Ruven. A Talmudban az áll, hogy az embernek két dolgot kell megtennie önmagáért. Az egyik, hogy szert kell tennie egy tanítómesterre. Emlékszel-e, mi a másik?
– Barátot kell választania magának – mondtam.
– Igen. Tudod, mi a barát, Ruven? Egy görög filozófus azt mondta, hogy az igaz barátok olyanok, mint két test, egy közös lélekkel.

79. oldal

2 hozzászólás