Cesare Pavese olasz

Kezdtem rájönni, hogy semmi sem elviselhetetlenebb, mint az a hely, ahol egyszer boldog volt az ember.

60. (Tengerpart)

A tél a lélek időszaka…

215. (Az ördög kastélya)

Kész istencsapás a nőnek, ha különb a férfinál, aki jutott neki.

73

– Ahhoz, hogy az ember elviselje valakinek a gyermekkori emlékeit, szerelmesnek kell lennie bele.

34. (Tengerpart)

Morelli azt mondta: – Tényleg olyan nagy különbség van azok között, akik a nagy gazdagság miatt nem csinálnak semmit, és azok között, akik a nagy szegénység miatt nem csinálnak semmit?

35

– Az ember az egyetlen állat – jegyezte meg –, aki nyer azzal, hogy felöltözik.

21

Így aztán sokáig azt hittem, hogy ez a falu, ahol nem születtem [sic!], az egész világ. Most aztán, hogy valóban láttam a világot, és tudom, mennyi kis faluból áll, most nem tudom, akkorát tévedtem-e gyerekkoromban.

11. oldal

Még jó, hogy a napok egyenként jönnek. Egyelőre töltsük el ezt.

179. oldal (Magvető, 1980)

Nuto turkált a ládában – volt ott temérdek rongyos könyv, rozsdás színű régi papírok, háztartási könyvek, törött képek. Sorra vette a könyveket, összeütögette őket, hogy kiverje belőlük a penészt, de majdnem lefagyott a keze, ahogy hozzájuk ért. A nagyszülők könyvei voltak, Matteo bátyó apjától maradtak, aki Albában tanult. Voltak latinul írott művek, mint a misekönyv, a mórokról és az állatokról szólók, így ismertem meg az elefántot, az oroszlánt, a bálnát. Egyiket-másikat Nuto megfogta, és a trikója alatt hazavitte. „Úgysem olvassa őket senki” – mondta.
– Mire kellenek – kérdeztem tőle –, hisz úgyis veszitek az újságot, nem?
– Ezek könyvek – felelte –, és olvasd őket, amíg a szemed bírja. Nyomorult maradsz, ha nem olvasol könyvet.

329. oldal (A hold és a máglyák) A Világirodalom Remekei - Európa Könyvkiadó, 1986.

– […] Aki szelíd birka, megeszik a farkasok.

70. oldal, Szép nyár, 2 (Európa, 1986)