Céline Dion
Katalógusnév | Dion, Céline |
---|
Könyvei 3
Népszerű idézetek
Bársonyos hangja mindig megnyugtatott, kivéve aznap este. Nemcsak a mondanivalója miatt, hanem azért is, mert olyan bensőséges hangon mondta, szinte éreztem a leheletét a fülemben. Különlegesen meghitt pillanat volt.
Még halkabban, még lágyabban hozzáfűzte:
– Az egész életünk meg fog változni, Céline, majd meglátod.
A kettőnk élete!
85-86. oldal
Idősebb volt, mint a szüleim, és majdnem ötször olyan idős, mint én. Mégis gyorsan közel kerültünk egymáshoz, barátok lettünk, kedvesebb volt nekem, mint René ebben az időben…
Eddy ma is azok közé tartozik, akikkel a legjobban szeretek beszélgetni. Jobban tudta, hogy kell hozzám közeledni, hogy kell megnyerni a bizalmamat, mint a korombeli fiúk és lányok. Az összes titkomat megosztottam vele, az összes álmomat elmeséltem neki, és mindez mintha tényleg érdekelte volna.
66. oldal
Életemben először titkoltam el előtte valamit: René Angelil iránt érzett születő szerelmemet. Legalább százszor elmondtam neki, hogy milyen jóképű, de soha nem mertem elmesélni neki, hogy minden éjjel róla álmodoztam: René értem jött, és elvitt magával egy lakatlan szigetre, ahol szerelmeskedtünk. Soha nem meséltem anyámnak filmjeim forró jeleneteiről, ahol egyre gyakrabban René volt a főszereplő.
109. oldal
Szeretni akartam valakit, és azt akartam, hogy szeressenek. Egyedül voltam, szegény bolond, szerelem nélkül. Amikor a színház felavatásának estéjén befejeztem a dalt, egy könnycsepp csordult le az arcomon, s én nem töröltem le. Másnap a meglepett kritikusok ünnepeltek, és azt írták, hogy nagy átéléssel énekeltem. Érthető, hiszen a saját életemet és bánatomat énekeltem el. Bozó én voltam.
107. oldal
Amikor René mellettem volt, hála neki, pezsgett körülöttem az élet. Mindig volt valami dolgom […], új dolgokat fedeztem fel, izgalmas élményekben volt részem. Igazi forgószél ragadott magával, amelyet ő kavart, ő forgatott.
Amikor elment, minden ellaposodott körülöttem. Vártam, nem mentem sehova […].
98. oldal
Abban a pillanatban, amikor a konferanszié bemondta a nevem, a színpadra vezető lépcső aljában észrevettem valamit, először medálnak néztem, de aztán közelebbről láttam, hogy egy pénzérme. Felvettem. Az ötös számot, a gót vésték bele, ezért úgy döntöttem, megtartom, hogy szerencsét hozzon. A ruhámon nem volt zseb, úgyhogy a cipőm oldalába csúsztattam.
92-93. oldal